A 2016-os Négy húron pendülök – Nyolcvan év emlékei című kötet angol nyelvű, szerkesztett változata A life in music – Memories of 80 years with the violin címmel jelent meg a koronavírus-járvány idején, és a londoni Royal Academy of Music professzorának visszaemlékezéseit tartalmazza. A hegedűmész úgy döntött, hogy miután a járványhelyzet erősen érintette a zenészeket is – hiszen sok közülük szabadúszó, és fellépések hiányába elesett a bevételeitől –, emiatt a fiatal klasszikus zenészeket támogató szervezeteknek ajánlja fel az angol nyelvű könyv eladásából befolyó összeget. 

Az 1936-ban Budapesten született Pauk Györgyöt korosztálya legjelentősebb hegedűsei között, a magyar hegedűiskola örököseként és folytatójaként tartja számon a világ. Zeneakadémiai tanulmányait mint tehetséges gyermek Zathureczky Ede növendékeként kezdte.

Nemzetközi karrierje az 1956-os genovai Paganini-verseny, majd a párizsi Jacques Thibaud-verseny első díjával kezdődött. 1957-ben Frankl Péterrel együtt megnyerte a müncheni szonátaversenyt. 1958-ban Hollandiába emigrált, 1961 óta Londonban él. A londoni Királyi Zeneakadémia professzoraként hegedűsök nemzedékeit nevelte fel.

Bár repertoárja felöleli az egész hegedűirodalmat, előszeretettel játszik a 20. századi műveket. Bemutatta Witold Lutosławski, Krzysztof Penderecki, Alfred Schnittke, Sir Peter Maxwell Davies és Sir Michael Tippett műveit, a szerzők vezényletével. 

„Az életem, visszatekintve, egyszerre tűnik tipikus művészsorsnak a 20. század második feléből és teljességgel egyedinek. Én utólag szépnek látom, de szerencsém van: néhány szomorú momentuma ellenére közben is szépnek láttam, hála annak, hogy egészen kis gyermekként sikerült megtalálnom azt a hivatást, amely mindmáig boldoggá tesz” – fogalmazott a hegedűművész.

(via Slipped Disc)

Fejléckép: Pauk György (forrás: Dimény András / Zeneakadémia)