Pécs ókori neve Sopianæ. A város mai neve először egy 1235-ből való oklevélben szerepelt ebben formában: Pechuth (azaz „pécsi út”), majd 1290 körül önálló névként: Ponch villicus de Peech. A település az ország délnyugati szélén, a horvát határ közelében található, a Dunától 45–50 km-re nyugatra. Északról a Mecsek határolja, délről az Alföld Baranya megyébe nyúló része.
Az adásban a Partitúra stábja felkeresi a 30Y nevű zenekar pécsi kötődésű frontemberét, Beck Zoli egyetemi tanár, zenész, énekes, dalszerzőt, akitől azt is megkérdezik, milyen a város viszonya a zenéhez és hogyan történik a dalszerzés.
Pécs többek között az Angster orgonagyár működése és hagyományai miatt is fontos helyszín az orgonavilágban. Ennek megismeréséhez segíti hozzá a nézőket Szamosi Szabolcs orgonaművész. A stáb ezután a Kodály Központhoz érkezik, ahol Horváth Zsolt trombitaművésszel, a Pannon Filharmonikusok igazgatójával beszélgetnek arról, trombitásként milyen gyakran van lehetősége a zenekarral együtt játszania.
Boros Misi zongorajátéka utána a Zsolnay negyedben folytatódik a barangolás, ahol a műsorvezetők Uhrik Dóra balettmestert, a Pécsi Balett ügyvezető igazgatóját látogatják meg próba közben. Arról is beszélgetnek vele, hogyan viszonyul a Pécsi Balett a klasszikus, valamint a mindenkori kortárs baletthez.
Pécsen minden irányból zenét hallunk, nem meglepő tehát, hogy a kórusélet is élénken virágzik. Ennek egyik oszlopos tagja a 88 éves Tillai Aurél karnagy, zeneszerző, akitől megtudhatjuk, hol lehet manapság Pécsen kórust hallani. Végül a fiatal Vasarely-kutatóval, Lépold Zsanettel ismerkedhetünk meg. Victor Vasarely kultusza nagyon erős Pécsen, pedig élete jelentős részében külföldön élt és alkotott. Az adásból kiderül, milyen értéket képvisel ma Vasarely művészete és hogyan él együtt a város szövetével.
Az előző adások megnézhetők ide kattintva>>>
A Partitúra első évadát nyáron tíz héten át vasárnap délutánonként, 13.25-kor ismétli a Duna Televízió. A pécsi adás ismétlése augusztus 25-én látható.
Fejléckép: Miklósa Erika, Novák Péter és Batta András (fotó: Gál Bereniké / Fidelio)