Klasszikus

Pedálparádé is volt

2013.02.26. 07:10
Ajánlom
A historikus muzsikusként Európa-szerte jegyzett szlovén Dalibor Miklavčič orgonakoncertje a több mint öt éve töretlen sikerrel zajló MüPa-beli orgonás sorozat idei nyitányaként nagyszerű alaphangot adott a 2013-as évhez.

A Fassang László művészeti vezetése alatt megvalósuló sorozat koncertjeit mindig is jellemezték a kísérletező, szokatlan együttműködésekben, technikai különlegességekben, vagy éppen stilisztikai kontrasztokban bővelkedő műsorösszeállítások. A PedálParádé cím ezúttal azonban némi aggodalomra adott okot. Talán nem csak e sorok írójában merült fel a félelem: netán valamiféle akrobatikus hangszerbemutatóra számíthatunk? Nos, hangszerbemutató valóban volt (a koncert előtti közönségtalálkozón) és némi akrobatika is (az előadó Bach BWV 564-es C-dúr toccata, adagio és fúgáját vezette fel egy sztepptáncversenyen is nevezhető, a pedálcsembalón bemutatott előjátékkal); a végeredmény azonban semmiképp sem cirkuszi mulatságnak, üres virtuózkodásnak, hanem komoly zenei élménynek bizonyult.

De miképpen is épült fel az est dinamikája? A koncert két része két eltérő zenei korszak muzsikájából válogatott: előbb barokk (Weckmann és J. S. Bach), utóbb pedig modern (értsd romantikus és 20. századi modernista) zene szólalt meg (Schumann, Chopin és Petr Eben). Ezt a kettősséget még egy hármasság is megfejelte: az orgona mellett jobbra egy csodálatos, barokk pedálcsembaló, bal felől pedig egy még különösebb, igazi ritkaságnak számító pedálzongora (valójában pedálpianínó) foglalt helyett. A megszólaló darabok közötti stilisztikai kontrasztokat a három hangszer váltogatása révén az előadó rendkívüli hatékonysággal fokozta fel, a ráadásban pedig azt a kötelező magas labdát is leütötte, hogy a korábban csembalón megszólaltatott Bach-tételt orgonán, merőben más jellegű karaktert vázolva ismételte meg.

Noha e beszámoló szerzője Miklavčičet elsősorban barokk előadóként zárta a szívébe, valójában nem lehet különösebb panasza a modern művekkel kapcsolatos felfogását illetően sem. A koncert színvonala ugyan némileg ingadozott, ez azonban semmiképp sem feleltethető meg a korszakok és stílusok váltakozásának. Ami nagyon jól sikerült, s ami kevésbé, nem ilyesminek, hanem sokkal inkább a mű és az előadó közötti viszony minőségének volt betudható.

A közönség látható elégedettségét kivívó estről elgondolkodva - és Miklavčič munkásságának egésze szempontjából is - egy fontos alapelv látszik kirajzolódni: a hangszerek új, az akadémikus hagyomány felől tekintve minden bizonnyal riasztóan „szabados", valójában historikusan tájékozott pluralizmusa (ez esetben a modern orgona, a barokk csembaló és a 19. századi pedálzongora triásza) megfelelő kezek között megtermékenyítően tud hatni az előadóművészet fejlődésére. Az, amit a könnyűzene területén „cover"-nek neveznek, s ami az utóbbi évtizedben a „YouTube-generáció" színrelépésének egyik legizgalmasabb zenei fejleménye volt, láthatóan messze többre hivatott annál, semmint, hogy egy ismert zeneműnek a sajátos (általában redukált) előadói, technikai feltételekhez kötött másodlagos verziója, absztrakciója vagy éppen felvizezése, tupírozása legyen. A jó „cover" ugyanis visszahat a műről kialakult korábbi ideákra, egyenesen konkurrál azokkal. Az elektromos hegedűk, szintetizátorok, poposított Monti-csárdások, crossover libertangók korában üdítően hat a hangszeres transzferálás Miklavčič által bemutatott kulturált, tudós, de érzelmileg is elkötelezett megvalósítása.

Van azonban a szóban forgó „áthangszereléseknek" egy másik, nem kevésbé jelentős eredménye is - ez jól ismert a historikus gyakorlat barátai számára - nevezetesen, hogy igazságot képes szolgáltatni olyan daraboknak, amelyek kevésbé meggyőző hangszerelésben honosodtak meg (és ezért marginalizálódtak). Schumann pedálzongorás művei (opp. 56 és 58) az eredeti hangszerelésben például e tekintetben ma is revelációként hatnak, de éppígy fenséges zenei csemege Bach hegedűpartitáinak (ez esetben az E-dúrnak) akárcsak egy tételét meghallgatni egy képességes pedálcsembalójátékos előadásában.

Fontos kiegészítés persze, hogy Miklavčič esetében éppen nem arról van szó, hogy a zongorista, az orgonista és a (pedál)csembalista szerencsés perszonálunióra lépett volna, hanem arról, hogy a billentyűs hangszerek kortárs és történeti példányai egyenlő alternatívákként állnak a muzsikus rendelkezésére, aki a darabok felfedezése, (át)értelmezése és a koncertműsorban történő elrendezése szempontjából is egyaránt nagy haszonnal veszi igénybe a hangzásbeli sokféleség adta lehetőségeket. Tulajdonképpen az orgonazene logikájának konzekvens továbbfejlesztéséről van szó: hiszen az orgona, egészen pontosan a 19. századi koncertorgona, a zenekari hangzás egy személyben történő egyesítésére és kontrolljára irányuló igény kifejeződése. Miklavčič előadóművészete pedig ezt az igényt az orgona fizikai keretein túlra is kiterjeszti: ahol a regisztráció és az orgonamanuálok további expanziója már nem lehetséges, ott egyszerűen átül egy másféle hangszertest manuáljához, miközben a kifejezés, a megszólaltatás feletti uralma tökéletesen fennmarad, előadóművészetének birodalma pedig kibővül.

Az expanziós igény másik végén a szintetizátorok ennek a gyakorlatnak épp ez ellenkezőjét kínálják: technikai-akusztikai többleteredményt egy lényegében változatlan zenei tudás számára. Ezzel szemben Miklavčič nem bízza magát a technika szellemére, hanem a hangszerpark kibővítése révén saját magának állít kihívást és önnön tudását bővíti. Közönsége örömére. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Babits a ritmusdaráló, Móricz a műparaszt

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.
Színház

Ők az évad legjobbjai a kritikusok szerint

A Színházi Kritikusok Céhe idén 40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit. A díjátadót szeptember 22-én tartják a Katonában.
Jazz/World

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Vizuál

Colostokból és kalászból készült ruhák

Király Tamás (1952-2013) alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel, a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A divattervező több mint három évtizedes pályafutását mutatja be az a retrospektív kiállítás, amely Out of the box címmel látható a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.
Színház

Ilyen volt a Sztalkert csoport új Vízkeresztje - Galéria

A Shakespeare Fesztiválon mutatták be a Sztalkert Csoport második önálló produkcióját, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadást, amely legközelebb a Szentendrei Teátrum FRISS programsorozatában, majd Zsámbékon vendégeskedik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Légy világsztárok tanítványa!

A Fesztivál Akadémia egyik elsődleges célja a jövő muzsikusainak nevelése, ezért a programok között központi szerepet kapnak az előadások, a mesterkurzusok és a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny. A verseny július 17-én kezdődik, és a nagyközönség számára is nyitott.
Klasszikus hír

Montenegróba utazik az Óbudai Danubia Zenekar

Zenehíd elnevezésű műsorával, Liszt, Bartók, Erkel, Kodály és Nina Perović műveivel a montenegrói KotorArt művészeti fesztivál vendége lesz a zenekar július 21-én, Hámori Máté művészeti vezető vezényletével.
Klasszikus ajánló

Kezdődik a Kodály Művészeti Fesztivál Kecskeméten

Számos hangverseny, kiállítás, filmvetítés, táncszínházi előadás, bábopera és térzene is várja az érdeklődőket a hétfőn kezdődő Kodály Művészeti Fesztiválon Kecskeméten.
Klasszikus ajánló

A nyár második felében is remek programokkal vár az Óbudai Társaskör kertje

Tovább folytatódik a színes programsorozat az Óbudai Társaskör hangulatos kertjében, ezekben a napokban jazz, kamarazene, opera és akusztikus koncert is várja a vendégeket.
Klasszikus interjú

Családi vonósok – Kokas Dóra-interjú

Májusban a bécsi Vienna Classic Strings különdíját nyerte el Kokas Dóra, akit a Fesztivál Akadémia több koncertjén is hallhatunk a nyáron. A fiatal csellóművész mindig is a színpadon létezett igazán, és hálás, amiért a családjában mindig jelen volt a zene.