Klasszikus

Pedálparádé is volt

2013.02.26. 07:10
Ajánlom
A historikus muzsikusként Európa-szerte jegyzett szlovén Dalibor Miklavčič orgonakoncertje a több mint öt éve töretlen sikerrel zajló MüPa-beli orgonás sorozat idei nyitányaként nagyszerű alaphangot adott a 2013-as évhez.

A Fassang László művészeti vezetése alatt megvalósuló sorozat koncertjeit mindig is jellemezték a kísérletező, szokatlan együttműködésekben, technikai különlegességekben, vagy éppen stilisztikai kontrasztokban bővelkedő műsorösszeállítások. A PedálParádé cím ezúttal azonban némi aggodalomra adott okot. Talán nem csak e sorok írójában merült fel a félelem: netán valamiféle akrobatikus hangszerbemutatóra számíthatunk? Nos, hangszerbemutató valóban volt (a koncert előtti közönségtalálkozón) és némi akrobatika is (az előadó Bach BWV 564-es C-dúr toccata, adagio és fúgáját vezette fel egy sztepptáncversenyen is nevezhető, a pedálcsembalón bemutatott előjátékkal); a végeredmény azonban semmiképp sem cirkuszi mulatságnak, üres virtuózkodásnak, hanem komoly zenei élménynek bizonyult.

De miképpen is épült fel az est dinamikája? A koncert két része két eltérő zenei korszak muzsikájából válogatott: előbb barokk (Weckmann és J. S. Bach), utóbb pedig modern (értsd romantikus és 20. századi modernista) zene szólalt meg (Schumann, Chopin és Petr Eben). Ezt a kettősséget még egy hármasság is megfejelte: az orgona mellett jobbra egy csodálatos, barokk pedálcsembaló, bal felől pedig egy még különösebb, igazi ritkaságnak számító pedálzongora (valójában pedálpianínó) foglalt helyett. A megszólaló darabok közötti stilisztikai kontrasztokat a három hangszer váltogatása révén az előadó rendkívüli hatékonysággal fokozta fel, a ráadásban pedig azt a kötelező magas labdát is leütötte, hogy a korábban csembalón megszólaltatott Bach-tételt orgonán, merőben más jellegű karaktert vázolva ismételte meg.

Noha e beszámoló szerzője Miklavčičet elsősorban barokk előadóként zárta a szívébe, valójában nem lehet különösebb panasza a modern művekkel kapcsolatos felfogását illetően sem. A koncert színvonala ugyan némileg ingadozott, ez azonban semmiképp sem feleltethető meg a korszakok és stílusok váltakozásának. Ami nagyon jól sikerült, s ami kevésbé, nem ilyesminek, hanem sokkal inkább a mű és az előadó közötti viszony minőségének volt betudható.

A közönség látható elégedettségét kivívó estről elgondolkodva - és Miklavčič munkásságának egésze szempontjából is - egy fontos alapelv látszik kirajzolódni: a hangszerek új, az akadémikus hagyomány felől tekintve minden bizonnyal riasztóan „szabados", valójában historikusan tájékozott pluralizmusa (ez esetben a modern orgona, a barokk csembaló és a 19. századi pedálzongora triásza) megfelelő kezek között megtermékenyítően tud hatni az előadóművészet fejlődésére. Az, amit a könnyűzene területén „cover"-nek neveznek, s ami az utóbbi évtizedben a „YouTube-generáció" színrelépésének egyik legizgalmasabb zenei fejleménye volt, láthatóan messze többre hivatott annál, semmint, hogy egy ismert zeneműnek a sajátos (általában redukált) előadói, technikai feltételekhez kötött másodlagos verziója, absztrakciója vagy éppen felvizezése, tupírozása legyen. A jó „cover" ugyanis visszahat a műről kialakult korábbi ideákra, egyenesen konkurrál azokkal. Az elektromos hegedűk, szintetizátorok, poposított Monti-csárdások, crossover libertangók korában üdítően hat a hangszeres transzferálás Miklavčič által bemutatott kulturált, tudós, de érzelmileg is elkötelezett megvalósítása.

Van azonban a szóban forgó „áthangszereléseknek" egy másik, nem kevésbé jelentős eredménye is - ez jól ismert a historikus gyakorlat barátai számára - nevezetesen, hogy igazságot képes szolgáltatni olyan daraboknak, amelyek kevésbé meggyőző hangszerelésben honosodtak meg (és ezért marginalizálódtak). Schumann pedálzongorás művei (opp. 56 és 58) az eredeti hangszerelésben például e tekintetben ma is revelációként hatnak, de éppígy fenséges zenei csemege Bach hegedűpartitáinak (ez esetben az E-dúrnak) akárcsak egy tételét meghallgatni egy képességes pedálcsembalójátékos előadásában.

Fontos kiegészítés persze, hogy Miklavčič esetében éppen nem arról van szó, hogy a zongorista, az orgonista és a (pedál)csembalista szerencsés perszonálunióra lépett volna, hanem arról, hogy a billentyűs hangszerek kortárs és történeti példányai egyenlő alternatívákként állnak a muzsikus rendelkezésére, aki a darabok felfedezése, (át)értelmezése és a koncertműsorban történő elrendezése szempontjából is egyaránt nagy haszonnal veszi igénybe a hangzásbeli sokféleség adta lehetőségeket. Tulajdonképpen az orgonazene logikájának konzekvens továbbfejlesztéséről van szó: hiszen az orgona, egészen pontosan a 19. századi koncertorgona, a zenekari hangzás egy személyben történő egyesítésére és kontrolljára irányuló igény kifejeződése. Miklavčič előadóművészete pedig ezt az igényt az orgona fizikai keretein túlra is kiterjeszti: ahol a regisztráció és az orgonamanuálok további expanziója már nem lehetséges, ott egyszerűen átül egy másféle hangszertest manuáljához, miközben a kifejezés, a megszólaltatás feletti uralma tökéletesen fennmarad, előadóművészetének birodalma pedig kibővül.

Az expanziós igény másik végén a szintetizátorok ennek a gyakorlatnak épp ez ellenkezőjét kínálják: technikai-akusztikai többleteredményt egy lényegében változatlan zenei tudás számára. Ezzel szemben Miklavčič nem bízza magát a technika szellemére, hanem a hangszerpark kibővítése révén saját magának állít kihívást és önnön tudását bővíti. Közönsége örömére. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Klasszikus

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Színház

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.