Choral Music: Penderecki conduct Penderecki (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

A legelső track egy 1962-es, az utolsó egy 1963-as kórusmű Krzysztof Penderecki lemezén, amelyen a Varsói Filharmónia Kórusa énekli a zeneszerző műveit. A kettő között vannak kórusdarabok az új évezredből, de a koncepció mintha azt jelezni lenne hivatott:

nehéz, vagy talán lehetetlen elhagyni a világháború utáni Európa legsötétebb napjait.

A kétlemezes, igényes megjelenésű kiadványon Penderecki maga vezényel, tehát akárhogy is, etalonnak, viszonyítási pontként tekinthető felvételekről van szó. Az első négy darab a Lukács-passióból származik – talán a legismertebb zeneművek a válogatásban –, a Stabat Mater különösen sokkoló. A majdnem nyolcperces, disszonáns muzsika egy tiszta G-dúr „glória”-kiáltással zárul: egy legalább annyira követelő, mint dicsőítő kiáltással Istenhez.

A Veni Creator világosabb textúráival enyhül a zene sötétsége, a békés megnyugvást pedig az O Gloriosa Virginum (2004) jelenti.

Nem könnyű utazás Penderecki zenéje, de katartikus találkozás az emberi hanggal egy olyan korban, amikor egyre távolabb kerülünk a zene ilyen mélységű, humánus megszólalásaitól.

DSC0161 (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

A második lemezen hallható Missa Brevis egy több éven át készülő – gyarapodó – mű, amely a lipcsei Tamás-templom megépülésének 800. évfordulójára készült. A mű – lévén, hogy alig pár évvel ezelőtt mutatták be – a zeneszerző letisztult, neoklasszikus stílusának ékes darabja: egy édes hangzású, amely egyaránt gyökerezik a lengyel zenében, mint a nagy kóruskomponista elődök zenéjében.

A többi track pedig szintén antológia – afféle best-of. És nem akármilyen művekről van szó: a Sicut locutus est a Magnificatból különösen hatásos, a Kaddis a disszonancia feoldódása a harmóniában. A Lengyel requiem a 20. század második felének lengyel hőseire és áldozataira emlékszik, a válogatás záró darabja pedig egy ária 1963-ból. Megdöbbentően békés és magasztos, pedig micsoda korban íródott!

Warner Classics, 2017