"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony, hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." Ki tudja, mi lenne most a favorit, ha a francia krimi nagymestere, Gaston Leroux a múlt század elején nem veti papírra a párizsi Operaház alatti labirintusban élő titokzatos csúfság történeteit. Vagy a személye(?) körül kerengő legendákat. A regény ajánlója szerint, ha a mesélő azzal kezdi mesélést, hogy amiről mesél, az nem mese, joggal hiheti az olvasó, hogy füllentenek neki.

Mindenesetre a musical-irodalom koronázatlan császára, Andrew Lloyd Webber hitt a mesének. Nem csak a tizenhét emeletes Opera babonázta meg, amely a regény idején másfélezer fős színházi üzem volt, hanem a mérhetetlen labirintus rendszer, a hét szint mélységben fekvő tó, melynek vízszintje ellensúlyként működik a mai napig is: a színpadon lévő tömegtől függően emelkedik vagy süllyed. Mindez és a fantom története hasonlóan grandiózus musical és bemutató megalkotására ösztökélte a világhírű zeneszerzőt. A sikernek természetesen nagyon sok összetevője volt, de az időzítés egyértelműen meghatározó volt: az Egyesült Államokban ezidőtájt súlyos gazdasági válságban voltak a prózai színházak - nem csak a közönség, de a támogatók is elfordultak a túlélésért küzdő társulatoktól. A már meglévő hihetetlen szakadék csak tovább mélyült a nonprofit és a szórakoztató színházak között. Ekkor jelentek meg a Broadway nagyszínházaiban azok a világhírű musicalek - köztük nem egy Webber-mű - amelyekre esténként több ezren váltottak jegyet. A sort 1972-ben a Jézus Krisztus Szupersztár nyitotta, majdnem egy évtizeddel később jött a Macskák, A nyomorultak és 1986-ban Az operaház fantomja. A bemutató kedvéért a Majestic színház két méter magas proszcéniumívét tízméteresre kellett emelni, a színpadot hátrafelé ki kellett bővíteni, és az alagsort is két méterrel tovább mélyítették emiatt. Akkor így tudták megoldani, hogy a különböző helyszínek, a temető, a fantom föld alatti rejtekhelye és az 1880-as évek gázvilágítású párizsi operaházának nézőtere is megmutatható legyen a New York-i publikum számára.

Azóta a világ több pontján bemutatták már Az operaház fantomja című musicalt és számtalan film és televíziós feldolgozás készült a műből. Első alkalommal 1925-ben készítettek belőle filmet, aztán folyamatosan előkerült a téma. A legtöbb nézőhöz kétségtelenül a Tony Richardson által rendezett televíziós változat jutott el: az 1990-ben forgatott Fantom-filmben olyan világsztárok játszottak, mint Burt Lancaster vagy Andréa Ferréol. Jelenleg - mostmár Budapesttel együtt - öt világvárosban fut a darab. Londonban, a Her Majesty's színházban a tizenhét évvel ezelőtti világpremier óta több, mint 6700 estén láthatták már a nézők. A produkciót világszerte egyébként száztíz színházban játszották, közel 60 millió néző előtt. Az USA-ban két szereposztás dolgozik: az egyik a Broadway-n énekli a darabot, a másik pedig országos turnén játssza Az Operaház fantomját. Madridban és Stuttgartban is 2002 óta van műsoron a musical.

Budapesten először pénteken láthatja a közönség, ám az első kilencven előadásra már minden jegyet eladtak a Madách Színházban. A következő, őszi széria jegyeit hamarosan elkezdik árusítani. Az árkategóriák tekintetében a budapesti produkció a legolcsóbbnak számít, hiszen 900 és 8500 forint között vannak a jegyárak. Ez utóbbi a VIP-szektorba szól, Madridban ugyanez 63, Stuttgartban 107 euróba kerül. Az amerikai előadás legdrágább belépője száz dollár, Londonban 43 font a legjobb ülések ára.

A magyar produkció költségvetését titokban tartja a Madách Színház. Annyit mindenképpen tudhatunk, hogy a Fantom színpadra állítása miatt a szokásosnál hetekkel korábban bezárt a teátrum. Május elsején a próbatermekből a színpadra költöztek az énekesek és a színészek, aztán megérkezett a díszlet, és két hete már a kosztümökben zajlanak a próbák. Mindenképpen színháztörténeti jelentőségű az a tény, hogy a világhírű zeneszerző és ügynöksége éppen a magyar produkciónak és a rendező Szirtes Tamásnak adta meg a lehetőséget arra, hogy - a világon először - a saját alkotói fantáziája szerint, tehát úgynevezett non-replica formában mutassa be a művet. Webber és Szirtes jól működő munkakapcsolata nem újkeletű: a Macskák ősbemutatója után nem sokkal szintén a Madách Színházban, szintén Szirtes Tamás rendezésében készült a magyar változat. A siker nem maradt el, az elmúlt húsz évben 1111 alkalommal volt műsoron a Macskák. A Fantom című musical magyarországi alkotógárdája első körben négyszáz előadásra kapta meg a mű játszásának jogát. A stáb háromfordulós meghallgatás után választotta ki a zenés darabban fellépő művészeket, és a hosszas próbafolyamat során kialakultak a színészpárok is, akik esténként együtt éneklik majd Az operaház fantomját. A címszerepben Sasvári Sándor, Csengeri Attila és Miller Zoltán lép majd fel, a női főszerepet pedig Mahó Andrea, Bíró Eszter és Király Linda éneklik.