Új megvilágításba helyezi a szerzői jogokat, és a régi művek kottakiadásával foglalkozó zenetörténészek jogi lehetőségeit az az ítélet, melyet egy amerikai bíróság hozott néhány héttel ezelőtt az angol Hyperion Records és az amerikai zenetörténész, Lionel Sawkins ügyében. A szerzői jogi per középpontjában különös módon egy több mint háromszáz éve született szerző, Michel Richard de Lalande (1657-1726) művei állnak.

2000-ben a zenei ritkaságok lemezkiadásával foglalkozó Hyperion Records XIV. Lajos udvarának zenei életét bemutató CD-t adott ki, melyen két de Lalande-mű is szerepelt (Deum Laudamus és Venite Exultemus). A felvételen játszó együttes számára a kiadó – szokásához híven – a legfrissebb, tudományos szempontból feddhetetlen kiadást vette meg, jelen esetben a legjelentősebb de Lalande-kutató, Lionel Sawkins közreadását.

A felvétel előtt egy héttel Sawkins jogdíj-követeléssel állt a kiadó elé, amely ezt megtagadta tőle, bízva abban, hogy egy esetleges perből csak nyertesként kerülhet ki, hiszen a kottákat megvette, de Lalande „szerzői jogai” pedig még a szerzői jog fogalmának születése előtt lejártak. A lemezcég elvesztette a pert, mivel Sawkins sikerrel bizonyította a bíróság előtt, hogy a de Lalande-műveket nem vehették volna fel az ő szellemi munkája nélkül. Mint a per folyamán Sawkins ügyvédje kifejtette, a kutató több mint háromezer változtatást eszközölt az eredeti kottaszövegekhez (kézirat, első kiadás, stb.) képest, s összesen több mint ezerkétszáz munkaórát töltött a közreadással.

A Hyperion Records igazgatója, Simon Perry szerint számos kérdést vet fel a bíróság ítélete, és új helyzetbe hozza a régi zenék felvételeivel foglalkozó lemezcégeket. Mint kifejtette, cége végét is jelentheti a majd’ ötszázezer angol fontnyi perköltség kifizetési kötelezettsége. Egy névtelen amerikai zenerajongó máris jelezte, hogy összes létező Hyperion-felvételből – több mint ezerkétszáz tétel – vásárol egy példányt, ezzel is támogatva kedvenc lemezkiadóját. További részletek olvashatók a Hyperion Record honlapján.