Ma talán már többé-kevésbé közismert, hogy a 12 éve elhunyt zeneszerző életműve csak halála után bontakozhatott ki valódi jelentőségében: a hallatlanul szerény, önmagával szemben rendkívül igényes és önkritikus szerző ugyanis – amellett, hogy meg is semmisítette néhány túlhaladottnak ítélt művét –

egyes fontos műveiről még legközelebbi családtagjainak sem volt tudomásuk. Özvegyének, a kiváló kóruskarnagynak, Zakariás Anikónak köszönhető, hogy Pertis Jenő a halála utáni években úgyszólván termékenyebb zeneszerzőnek bizonyult, mint életének számos időszakában, s hogy Zakariás Anikó odaadó és szisztematikus munkájának köszönhetően a posztumusz műveket hangversenyen és hanglemezeken is megismerhette a közönség.

Nem mindenfajta kompozíciója maradt azonban az asztalfiók foglya. A zeneszerzés és karvezetés szakot elvégző zeneszerző nem csupán felesége énekkara, a Csili Kamarakórus, hanem más együttesek számára is komponált kórusműveket – ezeket mindenki ismerte a kórusok világában. Egy másik műcsoport, amely természeténél fogva nem maradhatott észrevétlenül, a kiterjedt Pertis–Kelemen–Kokas-család két, majd végül három generációt felölelő zenész (vagy zenét tanuló, vagy zenélő) tagjai számára írt darabokból állt – ezek nagy részét hivatalosan is a „Családi zene” sorozatcím különbözteti meg a többiektől.

A Pertis-család zenél (Fotó/Forrás: a család engedélyével)

Ennek a mostani évfordulós megemlékezésnek sem annyira az életmű reprezentatív megjelenítése, mint inkább a személyes-családi vonatkozások feltérképezése állt a középpontjában, jóllehet a szép számban megjelent közönségnek csupán egy kis hányadát adták a közelebbi és távolabbi családtagok. Az mindenesetre sokatmondó körülmény, hogy a tíz közreműködőből viszont kilenc (közülük az öt felnőttből négy) családtag volt, s a FUGA alagsorában kis kiállítás is nyílt ebből az alkalomból, amely személyes tárgyai révén elsősorban a zeneszerző hobbijaival ismertette meg az érdeklődőt.

Ugyancsak a család súlyát növelte a megemlékezésen az is, hogy Pertis Jenő művei csupán a program második felében hangzottak fel. Az elsőben a családtagok játszottak – többnyire olyasmit, ami így vagy úgy felidézte az ünnepelt emlékét. A műsor Schubert D 928-as Gyermekindulójával kezdődött,

Ezután néhány szám erejéig az Egri & Pertis duó (vagyis az Egri Mónika–Pertis Attila házaspár) jutott hangszerhez. Három műsorszámuk közül kettő Rahmanyinov szerzeménye vagy átirata volt, s a műsort végigkonferáló Pertis Szabolcs – Pertis Jenő kisebbik fia, Pertis Attila öccse – ezzel kapcsolatban említést tett édesapjának Rahmanyinov-szeretetéről. Az első szám Csajkovszkij Csipkerózsikájából a Keringő Rahmanyinov-féle négykezes átirata volt, elbűvölően hajlékony és érzékeny előadásban.

Ezt egy ritkán hallható zenei gyöngyszem és igazi kuriózum követte: két Wagner-imádó francia zeneszerző, Gabriel Fauré és André Messager Souvenir de Bayreuth-ja.

ugyanis a Ring örökbecsű témáit szorítja bele a 19. században népszerű quadrille tánc merev és szögletes sorszerkezetébe, gépiesen kemény zárlataiba – amint azt a kor számos népszerű dallamával megtették. Igazán hálásak lehetünk a duónak, hogy előásták ezt a jellegzetes humorú darabot, amely tulajdonképpen a két szerző nagy sikert arató közös rögtönzéseinek leirata. Mint Pertis Szabolcstól megtudtuk, e művel Pertis Jenő Wagner-rajongásának akartak emléket állítani.

Pertis Fanni és Attila (Fotó/Forrás: a család engedélyével)

Ezt azután két Rahmanyinov-prelűd követte: egy nemesen és felemelően játszott lírai, és egy hihetetlen precizitással és sodró lendülettel előadott virtuóz darab. A félidőt ugyancsak Rahmanyinov-műrészlet, a g-moll cselló-zongoraszonáta (op. 19) Kokas Dóra és Pertis Attila által megszólaltatott IV. tétele zárta. A két művész rendkívül ihletetten és kitűnő összhangban, magas érzelmi hőfokon tolmácsolta a gyönyörű romantikus tételt – ahogy mondani szokás, játékukkal a világ bármely hangversenytermében elismerést keltettek volna.

Kelemen Gáspár (Fotó/Forrás: a család engedélyével)

Pertis Jenő asztalfiókjának köszönhetően még mindig hallhatunk ősbemutatókat. Idén már volt alkalmam egy közelmúltban bemutatott, igen figyelemreméltó klarinét-szólódarabot megismerni, s e koncert második félidejét is egy premier: a hegedűre, zongorára és csellóra komponált, Biller István karnagy-hegedűművésznek és tanítványainak ajánlott Hommage nyitotta meg. A művet az ifjú Kelemen Gáspár, Kokas Dóra és Pertis Attila játszotta. A cím arra utal, hogy a Bevezetést követő három tétel rendre Bach, Bartók, illetve Janáček emléke előtt tiszteleg. Számomra különösen a B–A–C–H hangsoron alapuló II. tétel jelentett revelációt:

s az a mód, ahogyan itt a hangsort egészen eredeti módon, elválasztja a hozzá kapcsolódó hullámmozgás-érzettől, és a hangokat hol egymástól sok oktávos távolságra szétdobva, hol clusterbe tömörítve formálja újjá, végtelenül egyéni. Az előadás is kitűnő volt, Kelemen Gáspár pedig az összjáték és alkalmazkodás korát meghazudtoló, magas fokáról tett tanúbizonyságot.

Ezután Pertis Szabolcs következett az elsőrangú hangszer- és stílusismerettel előadott Székelyföldi furulyamuzsika című szvittel.

Pertis Szabolcs székelyföldi muzsikát játszik (Fotó/Forrás: a család engedélyével)

A négykezes Hat aforizmát, rendkívül erőteljes és különböző karakterű miniatűröknek ezt a jól ismert sorozatát az Egri & Pertis duó persze anyanyelvi szinten és nagyon expresszíven játszotta. E ponton örömmel jegyzem meg, hogy ők ketten együtt és Pertis Attila külön is a kortárs magyar előadóművészet legmagasabb színvonalát képviselik – talán Pertis Jenő-i szerénységük és szelídségük az oka, hogy erről olyan kevesen beszélünk.

Egy korainak számító, 1981-es, héttételes gitárciklust, a Tört rácsokat, Csáki András előadásában hallhattunk. Ha tetszik: ez is változatos aforizmák vagy bagatellek sorozata, amelyeket a művész meggyőzően tolmácsolt. Majd pedig lazult az est hangulata. Előbb Pertis Attila reprodukálta édesapja egy hangfelvételen megőrzött, rövid és érzelmes dzsessz-improvizációját, majd négy Pertis-unoka, Fanni, Virág, Katica és Botond adott elő egy nyolckezes családi spirituálé-feldolgozást – még éppen elfértek a klaviatúra előtt.

A négy Pertis-unoka a zongoránál (Fotó/Forrás: a család engedélyével)

Pertis Jenő sok családi ihletésű darabja bizonyos fokig a több, viszonylag rövid (bár semmiképp sem könnyű!) tételből álló ciklusok felé tolja el az életmű súlypontját. Egyikük-másikuk nem is él meg a családi környezet nélkül. De írt ő jóval terjedelmesebb darabokat is, mégpedig súlyos zenei tartalommal – hadd említsem meg példaként csupán a két hegedű-zongoraszonátát. Sőt, többek között nagyszerű dalciklust is komponált. Reméljük, hogy ezek is elfoglalják majd méltó helyüket a hangversenyéletben.

Az írás először a Parlando folyóiratban jelent meg.