Klasszikus

Petruska, az orosz kiscsillag

2008.09.25. 00:00
Ajánlom
Nemzetközi versenyeken diadalmaskodó muzsikusok érkeznek Budapestre az "Ifjú orosz csillagok" című koncertsorozat keretében. Elsőként az Anda Géza Nemzetközi Zongoraversenyen, 2003-ban győztes Alexei Volodin lépett fel.

Volodin kétrészes műsorának első fele a későklasszika-koraromantika korszakát idézte meg, a kései Beethoven-szonáta és Schubert kvázi-szonátatétele gondolatgazdag párosítás. Miként a második részben hallott, századfordulót idéző, későromantikus zongoraciklus és a korai modernséget reprezentáló balettparafrázis is az. Más kérdés, hogy Volodin e jól elgondolt műsorról nagyon keveset gondolt el. Persze ez önmagában nem jelent semmit, hiszen hol van az megírva, hogy egy zongoristának arról kell elmélkednie, amiről egyik hallgatója.

Nem is ez okozott gondot. Volodin pianisztikus adottságaihoz aligha fér kétség, még az is megkockáztatható, hogy tényleg a jövő egyik csillaga válik belőle. Az sem okozhat problémát egy rutinosabb koncertlátogatónak, hogy regisztrálja Volodin közepes diszpozícióját (ebben azért a közönség szezonkezdeti fegyelmezetlensége is ludas…), és ne tulajdonítson ennek túl nagy jelentőséget. Mert ugyan miről árulkodik egy két melléütés? Mit jelent az, hogy például a c-moll szonáta első tételének főtémájába az Esz mellett megszólalt egy fránya D is? Van-e jelentősége annak, hogy ugyanebben a tételben a kényelmetlen trillák nem hatnak természetesnek? Semmiről nem árulkodik. Semmit sem jelent. Semmi jelentősége nincs. Utóbbi még lemezfelvételeken sem mindig sikerül. A technikai malőrök érdektelenek, főleg, ha megtapasztaljuk az ellenkezőjét is. Volodin ugyanis megmutatta, hogy a dinamikai árnyalatok, a hangszínek olyan programozott tökéletességére képes, amire manapság annyira érzékeny a közönség. Ez a már-már öncélú hangszépség, ez a túlfinomított, balzsamos artikuláció hallhatóan beépült a virtuóz tananyagába. Ami Dinu Lipatti, Anda Géza vagy akár Sokolov esetében az egyediség és az eredetiség stíljegye volt, mára kötelező penzum volna? Tudomásul vesszük, ez sem okozhat gondot.

Ami viszont kifogásolható Volodin zongorázásában, az a hosszú ráhangolódási idő. A Schubert-impromptu első fele (sőt, a kétharmada) érdektelen volt, a maradék viszont tele volt szebbnél szebb megoldásokkal és gondolattelítetten, érzékenyen szólalt meg. A Beethoven-szonátában is jól jött az expozíció ismétlése, másodjára Volodin koncepcióját már finomhangolással hallgathattuk. A koncepció elfogadása azonban erősen ízlésfüggő, s bevallom, az én ízlésemtől nagyon távol áll. Volodin igen széles kilengésű agogikával, s nagy tempóhatárok között zongorázik. Úgy is mondhatnánk, hogy rendkívül szubjektíven értelmezi a leírtakat, ám a dolog csapdát rejt, mert ha valami hiányzott, az épp a szubjektum intenzív és hiteles jelenléte. Volodin szélsőségei előre kitalált (kimódolt) értelmezési eljárásról árulkodtak. A szó alapértelmében is "koncepciót" hallottunk. Az interpretáció nem itt és most született meg, hanem így lett "kiagyalva". (Természetesen az illúzióról beszélünk, ami fájdalmasan hiányzott ezen az estén.)

Koncepcionális zongorázással fogalmazta meg a szonáta nevezetes C-dúr Ariettáját is. Volodin elképzelése ebben az esetben is vitatható, de legalább izgalmas volt. A tétel csak külső jegyeiben törekszik az egységességre (mégiscsak egy variációsorozatról van szó), valójában abban rejlik Beethoven kompozíciójának zsenialitása, hogy az egyes szakaszok annak ellenére tartanak szét, hogy azonos tőről fakadnak. S míg az interpretációs hagyomány alapvetően a tétel egységes megfogalmazására törekszik – mert a drámai ív ennek függvényében teremthető meg – valójában a töredezettséget, az összeilleszthetetlenséget kell felmutatni – így Volodin. Bevallom, szívesen elmerengtem ezen a javaslaton. Ám valami most is zavart. Volodin ezúttal is szabadon bánt a tempóval, az agogikával, miközben maga a tétel végtelenül precízen proporcionált agogikával lett rögzítve, Beethovent nem zavarta az a körülmény, hogy hosszú-hosszú évtizedekig nem hoznak majd létre hasonlóan avantgárd kottaképet. Volodin hallgatva egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a tétel nem a szabad interpretáció terepe, a beethoveni látomás kottahű visszatükrözése (ez szinte lehetetlen) az egyetlen lehetséges előadói törekvés. Végül is Volodin nem győzött meg, de legalább megszólított.

Rachmaninov 1896-ban írt darabjai (Andantino, b-moll; Allegretto, esz–moll; Andante cantabile, h-moll; Presto, e-moll; Adagio sostenuto, Desz-dúr; Maestoso, C-dúr) arról tudósítottak, hogy szerzőjük ebben az időszakban még "csak" egy zseniális zongorista volt. Az első darab szokatlan terjedelmességét Volodin nem tudta feltölteni (ismét a hosszú ráhangolódási idő áldozatává vált egy tétel…). A második darab etűdös extrovertáltsága ugyan nem áll távol a kompozíció szellemétől, ám ezúttal kissé fárasztóan hatott. A gyászindulós hangvételű, "szöveg nélküli dalnak" tartott h-moll darab érzékenyen, a Forradalmi etűd nyomdokain haladó Presto lehengerlően szólalt meg. Az utolsó két darab pedig már az ihletettség benyomását keltette.

Az eddig vegyes érzelmekkel hallgatott koncert az utolsó műsorszámra feljutott a csúcsra, s végül azzal az érzéssel fogadtuk a ráadásszámokat, hogy érdemes volt eljönni Volodin zongoraestjére. A Petruska a zongoratechnikai kísérletezés és az új hangszínek utáni ádáz hajsza valóságos tűzijátékává lett. Volodin Volodosszá vált, de ezúttal, azt hiszem, hogy még a Sokolov-hívek sem váltak szomorúvá az orientáció-váltástól. Ámulatba ejtő virtuozitással szólalt meg a darab, és az is világos volt, hogy a Petruska anyaga mennyire a zongora bűvöletében fogant. Petruska nevetett és ismét győzött mindenki fölött.

(2008. szeptember 24. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Alexei Volodin (zongora) koncertje; Schubert: Impromptu, D 935 no. 1; Beethoven: Szonáta, op. 111 no. 32; Rachmaninov: Six Moments musicaux, op. 16; Stravinsky: Trois mouvements de "Pétrouchka")

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Az intuíció vezet” – Beszélgetés Tabajdi Ádám orgonaművésszel

Tabajdi Ádám az orgonistavilág sokoldalú alakja. Kívül-belül ismeri a hangszert és irodalmát, gyakornok volt a párizsi Notre-Dame-ban, számos rangos, nemzetközi versenyen szerepelt már sikerrel és előkészületben van egy átiratának kottás kiadása. Az MVM Zrt. jóvoltából Junior Prima Díjjal kitüntetett művész azt is elárulta, mit gondol a versenyekről, és milyen orgonát választana magának.
Klasszikus videó

Három nyelven csendül fel a Csendes éj a Danubia Zenekar és a Máltai Szimfónia videójában

Hátrányos helyzetű gyerekekkel rögzítették a Csendes éj című klasszikus karácsonyi dalt, amely lovári, angol és magyar nyelven csendül fel Lakatos Mónika, Nótár Mary és Takács Nikolas, valamint a Szent Efrém Férfikar közreműködésével.
Klasszikus hír

Elmarad Nina Stemme áriaestje a Müpában

Az intézmény tájékoztatása alapján a világhírű svéd szoprán lemondta december 7-re tervezett Wagner-estjét, így a koncertre szóló jegyeket az intézmény visszaváltja.
Klasszikus ajánló

Kállai Ernő lesz az Anima Musicae vendége

December 9-én egy újabb zseniális művész, Kállai Ernő foglalja el az Anima Musicae kamarazenekar koncertmesteri székét a Nádor Teremben, ahol szólójátékával is megajándékozza a közönséget.
Klasszikus magazin

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.