Klasszikus

Pierrot lánya

2013.04.03. 09:15
Ajánlom
Nem tudom, hogy volt-e rendező elv a Müncheni Kamarazenekar budapesti műsorában, Patricia Petibon viszont biztos, hogy rendezői közreműködés nélkül teremtett magának figurát és uralta a színpadot. KRITIKA

Az énekesnő műsorán egy - sajnos idehaza nagyon ritkán játszott - Britten-darab (Les Illuminations - Színvázlatok, szopránra és vonószenekarra, op. 18), valamint Dido nevezetesebb áriája (Purcell: Dido és Aeneas) szerepelt, mintegy reprezentálva az énekesnő régizene és klasszikus modernek iránti elköteleződését. A kritikai értékelés élén szögezzük le: érthetetlen pazarlás a Rimbaud-versekre írt, egyszerre tüneményes és hátborzongató dalciklust az ismeretlen remekművek közé száműzni. Magam egyetlen egyszer, 2008 februárjában hallottam koncerten. A Fesztiválzenekar délutáni(!) hangversenyén, a Zeneakadémián Kiss Noémi énekelte. Emlékeim szerint nagyszerűen. A mű - túl azon, hogy az invenció gazdagsága és a hatásos formai felépítés mozarti-mendelssohni karakterisztikájú tehetséget körvonalaz - egy hallatlanul kemény identitásproblémát vet fel, melyről a zeneszerző Sophie Wyss-hez (a darab dedikációja neki szól) írt levele tanúskodik. Az énekesnőnek címezett, „önvallomásszerű" szövegből egyértelműen kiderül, hogy Brittent a verseken túl a verseket teremtő költői személyiség is erősen foglalkoztatta. Gyanítom, hogy Petibon nemcsak a show kedvéért vett fel cilindert, nemcsak a show kedvéért választott egy erősen pantomimikus előadásmódot, s a legkevésbé sem a show kedvéért utalt egy negyed évszázaddal korábbi dalciklusra, Schönberg Pierrot lunaire-jére. E gesztusával ugyanis egyértelműen jelezte, hogy mennyire mélyen ismeri a Britten-művet belülről izzító identitás-kérdést. Mindez perfekt muzikalitással, adekvát hangszínnel, pontos intonációval valósult meg, s ezt legalább annyira természetesnek kell gondolnunk, mint a szövegartikuláció természetességét. Senkit se zavarjon, hogy mindez mérnökien eltervezett mozdulatokban és mérnöki módon felépített dramaturgia szerint valósult meg; s ha valaki ezt kimódoltságnak nevezi, valamit nagyon nem értett meg az előadóművészetből. Még az is mérnöki volt, hogy a nyolcadik dal tapsot provokáló gesztussal fejeződött be. Így a kilencedik, a valóban utolsó dal e közönségreakció révén is elkülönült a ciklustól, hogy epilógussá válhasson. Ez az epilógus végérvényesen zár le valamit és nyit utat „az új érzések és az új zaj felé" (Départ dans l'affection et le bruit neufs!); ám az epilógus elégikus hangját hallva nagyon is kétséges, hogy huszonöt évvel a Pierrot után a szerzőnek lesz-e kedve elindulni a „zaj" felé.

Az olvasó - ha nem volt jelen a koncerten - arra gyanakodhat, hogy ez így elég tömény lehetett, és hogy Petibon „jó alaposan" megnyomorította publikumát, miközben a valóság az, hogy Britten-tolmácsolása (nem eltagadva a fentieket) kifejezetten üdítő, görcsnélküli, egy szóval: szórakoztató volt. A zenés-színház (leginkább az opera) az ilyen kettőséget a maga természeténél fogva képes közvetíteni, Petibon pedig tiszta színházat teremtett - rendezői segédlet nélkül. Ugyanez a törekvés kevesebb eredménnyel járt Dido búcsújának tolmácsolásakor, nem volt pantomim, de drámai értelemben túlinterpretáltnak hatott éneke. Néhány hangja (például a kottában H-ként és esz-ként szereplő) kissé alacsonyra sikeredett: lehet, hogy az ária historikus hangolásban rögzült a gégeizomzatban?

A strófabasszus áriákban Purcell - javítsanak ki, ha tévedek - egy negyed századdal korábbi olasz kompozíciós technikának (a franciák is átvették) hódol, ettől még Dido két áriáját az egyetemes zenetörténet ékességének tekinthetjük. Mindezt csak azért említem meg, mert a koncert Mendelssohn h-moll vonósszimfóniájával, ezzel az egyértelműen Carl Philipp Emanuel Bach előtt tisztelgő darabbal kezdődött, a második részben pedig Verdi e-moll vonósnégyese hangzott el vonószenekari formában, s a darab Julian Budden szerint is Mozartnál és Mendelssohnnál veszi fel a kamarazene elejtett fonalát. S ha már Britten ifjúságát mozarti és mendelssohni jelzőkkel illettük, nyomatékosítsuk, hogy a koncert minden egyes darabja (vagy előadásmódja) korábbi generációkra utalt. Kell-e ennél rafináltabb rendező elv?

S hogy teljes legyen a beszámoló, jegyezzük meg, hogy mind a Mendelssohn-, mind a Verdi-művet hallottuk már jobb előadásban, s minden bizonnyal lesz is még szerencsénk jobb előadásokhoz. Aki netán azt gondolja ezek után, hogy a kritikus végigszenvedte e műveket, téved: istenien szórakozott.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Újra színpadon - Így élték meg a művészek a visszatérést

A pandémia miatti leállás során nemcsak mi, nézők szoktunk el a személyes kulturális élményektől, de bizony a művészeknek is újra kellett tanulniuk a színpadi jelenlétet és a közönséggel történő találkozást. Ennek a folyamatnak a lelki oldaláról kérdeztük őket.
Zenés színház

„Remélem, a nézők is velünk énekelnek” – interjú Dolhai Attilával a Palotakoncertek kapcsán

Július 23-án és 24-én ismét megrendezik a Budavári Palotakoncertet az Oroszlános Udvarban, amely idén Operettünnep címmel várja a zenés színház kedvelőit. A koncertről, a visszatérésről és a jövőbeli tervekről az est egyik szólistájával, Dolhai Attilával beszélgettünk.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 
Klasszikus ajánló

A természet, a mozgás és a művészet egysége

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Természet Operaháza Tisza-tavi Fesztivált július 30. és augusztus 1. között.
Klasszikus interjú

Herboly Domonkos: „Még jobban megbecsüljük a közönséget”

Megpróbáltatásokkal teli koncertévad van mögöttünk, ami az ország első számú együtteseit is próbára tette, szakmailag és lelkileg egyaránt. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójával, Herboly Domonkossal beszélgettünk a tapasztalatokról és a következő évadra vonatkozó terveikről.
Klasszikus hír

Zongorabillentyűzetet formázó virágkompozíció Cziffra György tiszteletére

A Cziffra György-emlékév keretében különleges virágkompozíciót készített a FŐKERT Nonprofit Zrt a Szent István Parkba.