Klasszikus

Pierrot lánya

2013.04.03. 09:15
Ajánlom
Nem tudom, hogy volt-e rendező elv a Müncheni Kamarazenekar budapesti műsorában, Patricia Petibon viszont biztos, hogy rendezői közreműködés nélkül teremtett magának figurát és uralta a színpadot. KRITIKA

Az énekesnő műsorán egy - sajnos idehaza nagyon ritkán játszott - Britten-darab (Les Illuminations - Színvázlatok, szopránra és vonószenekarra, op. 18), valamint Dido nevezetesebb áriája (Purcell: Dido és Aeneas) szerepelt, mintegy reprezentálva az énekesnő régizene és klasszikus modernek iránti elköteleződését. A kritikai értékelés élén szögezzük le: érthetetlen pazarlás a Rimbaud-versekre írt, egyszerre tüneményes és hátborzongató dalciklust az ismeretlen remekművek közé száműzni. Magam egyetlen egyszer, 2008 februárjában hallottam koncerten. A Fesztiválzenekar délutáni(!) hangversenyén, a Zeneakadémián Kiss Noémi énekelte. Emlékeim szerint nagyszerűen. A mű - túl azon, hogy az invenció gazdagsága és a hatásos formai felépítés mozarti-mendelssohni karakterisztikájú tehetséget körvonalaz - egy hallatlanul kemény identitásproblémát vet fel, melyről a zeneszerző Sophie Wyss-hez (a darab dedikációja neki szól) írt levele tanúskodik. Az énekesnőnek címezett, „önvallomásszerű" szövegből egyértelműen kiderül, hogy Brittent a verseken túl a verseket teremtő költői személyiség is erősen foglalkoztatta. Gyanítom, hogy Petibon nemcsak a show kedvéért vett fel cilindert, nemcsak a show kedvéért választott egy erősen pantomimikus előadásmódot, s a legkevésbé sem a show kedvéért utalt egy negyed évszázaddal korábbi dalciklusra, Schönberg Pierrot lunaire-jére. E gesztusával ugyanis egyértelműen jelezte, hogy mennyire mélyen ismeri a Britten-művet belülről izzító identitás-kérdést. Mindez perfekt muzikalitással, adekvát hangszínnel, pontos intonációval valósult meg, s ezt legalább annyira természetesnek kell gondolnunk, mint a szövegartikuláció természetességét. Senkit se zavarjon, hogy mindez mérnökien eltervezett mozdulatokban és mérnöki módon felépített dramaturgia szerint valósult meg; s ha valaki ezt kimódoltságnak nevezi, valamit nagyon nem értett meg az előadóművészetből. Még az is mérnöki volt, hogy a nyolcadik dal tapsot provokáló gesztussal fejeződött be. Így a kilencedik, a valóban utolsó dal e közönségreakció révén is elkülönült a ciklustól, hogy epilógussá válhasson. Ez az epilógus végérvényesen zár le valamit és nyit utat „az új érzések és az új zaj felé" (Départ dans l'affection et le bruit neufs!); ám az epilógus elégikus hangját hallva nagyon is kétséges, hogy huszonöt évvel a Pierrot után a szerzőnek lesz-e kedve elindulni a „zaj" felé.

Az olvasó - ha nem volt jelen a koncerten - arra gyanakodhat, hogy ez így elég tömény lehetett, és hogy Petibon „jó alaposan" megnyomorította publikumát, miközben a valóság az, hogy Britten-tolmácsolása (nem eltagadva a fentieket) kifejezetten üdítő, görcsnélküli, egy szóval: szórakoztató volt. A zenés-színház (leginkább az opera) az ilyen kettőséget a maga természeténél fogva képes közvetíteni, Petibon pedig tiszta színházat teremtett - rendezői segédlet nélkül. Ugyanez a törekvés kevesebb eredménnyel járt Dido búcsújának tolmácsolásakor, nem volt pantomim, de drámai értelemben túlinterpretáltnak hatott éneke. Néhány hangja (például a kottában H-ként és esz-ként szereplő) kissé alacsonyra sikeredett: lehet, hogy az ária historikus hangolásban rögzült a gégeizomzatban?

A strófabasszus áriákban Purcell - javítsanak ki, ha tévedek - egy negyed századdal korábbi olasz kompozíciós technikának (a franciák is átvették) hódol, ettől még Dido két áriáját az egyetemes zenetörténet ékességének tekinthetjük. Mindezt csak azért említem meg, mert a koncert Mendelssohn h-moll vonósszimfóniájával, ezzel az egyértelműen Carl Philipp Emanuel Bach előtt tisztelgő darabbal kezdődött, a második részben pedig Verdi e-moll vonósnégyese hangzott el vonószenekari formában, s a darab Julian Budden szerint is Mozartnál és Mendelssohnnál veszi fel a kamarazene elejtett fonalát. S ha már Britten ifjúságát mozarti és mendelssohni jelzőkkel illettük, nyomatékosítsuk, hogy a koncert minden egyes darabja (vagy előadásmódja) korábbi generációkra utalt. Kell-e ennél rafináltabb rendező elv?

S hogy teljes legyen a beszámoló, jegyezzük meg, hogy mind a Mendelssohn-, mind a Verdi-művet hallottuk már jobb előadásban, s minden bizonnyal lesz is még szerencsénk jobb előadásokhoz. Aki netán azt gondolja ezek után, hogy a kritikus végigszenvedte e műveket, téved: istenien szórakozott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.