Klasszikus

Pillanat és örökkévalóság – Messiaen: Quatuor pour la fin du temps

2004.04.03. 00:00
Ajánlom
A 31 éves Olivier Messiaen 1940 májusában a francia hadsereg katonájaként fogságba esik és Hitler birodalmának szívébe, egy sziléziai fogolytáborba szállítják. Hátizsákjában zsebpartitúrák lapulnak s ahogy ő fogalmaz: „Ez az eklektikusan válogatott kis könyvtár – Bach Brandenburgi versenyeitől Berg Lírikus szvitjéig – volt a vigaszom azokban az időkben, amikor maguk a németek is ugyanúgy szenvedtek a hidegtől és az éhségtől, mint mi.”

Mivel az őrök ártalmatlannak ítélték a mosolygós, kerek arcú zeneszerzőt, nem csak a kottáit tarthatta meg: komponálni is hagyták. Három zenész volt rajta kívül a táborban, s Messiaen rögtön írt számukra egy darabot. „A szerény kis triót a mellékhelyiségben játszották el nekem. A klarinétos és a hegedűs mindenhová vitte magával a hangszerét, a csellista pedig valahonnan szerzett egy lerobbant csellót három húrral. Annyira felbátorítottak az első hangok, hogy Közjáték (Intermède) címen eltettem a darabot, és szép lassan írtam köré hét tételt, így született a Kvartett az idő végéhez (Quatuor pour la fin du temps) című művem.” A szinte misztikusan katolikus Messiaen nem véletlenül gondolkozik nyolc tételben: „A 7 tökéletes szám, a 6 nap teremtésének megszentelése az isteni szombattal. Ez a ’hetes’ az örökkévalóságban folytatódik és az örök fény, a változtathatatlan béke ’nyolcasává’ válik.”

A kvartett ajánlása az apokalipszis angyalának szól, „ki felemelé kezét az égre, és mondá: nem lészen többé idő” (Jel. 10,6). De az idő vége Messiaen értelmezésében nem pusztán az emberi idő, hanem a nyugat-európai zene idő-fogalmának megszűnését is jelenti: teológiáját szinte mindig lefordíthatjuk konkrét zenetechnikai jelenségekre. Gondolkodásmódja inkább értelmezhető a középkori, vallásos mesterember-zeneszerző, semmint a romantikus művész-ideál kontextusában. A természet tapintható jelenségvilágában a technikai tökéletességet keresve ugyanazokra a konkrétumokra kíváncsi, mint a vallásban. A halál utáni élet számára éppoly valóságos, mint a különböző általa kreált hangsorok, a prímszámok rejtélye vagy a madarak zenéje, és műveiben mindez egyforma súllyal van jelen.

Messiaen az európai zenetörténet első szerzője, akinek művészete gyakorlatilag nem kapcsolódik a klasszikus hagyományhoz, melyet ugyanakkor kiválóan ismert és a párizsi conservatoire-on tartott legendás óráin egyedülállóan elemzett. Elvetve a nyugat-európai zenére jellemző folytonosságot és logikát, Messiaen zenéje nem annyira egy állítás kifejtésére vállalkozik, mint inkább feltételeket teremt a szellemi izgalom és reflexió számára. Nem halad előre az időben, mint egy fokozatosan kibomló fonál, hanem olyan környezetet kínál, melyben maga az idő szemlélhető vagy „színezhető” a ritmus segítségével. Meg van győződve arról, hogy az idő természetének vizsgálatában a zeneszerzők legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint a természettudósok és a filozófusok.

A Kvartett nyolc tétele az idő megszüntetésének különböző lehetőségeit kínálja. Az első tételben egy folyamatosan ismétlődő ritmus-ostinato felett ritmika nélkülinek ható madárhangok keltik az örökkévalóság illúzióját, a hatodik tételben egy aszimmetrikus képletekre épülő, a klasszikus zene lüktetésével folyamatosan szembeszegülő monumentális unisono feszegeti az idő határait, az ötödik és a nyolcadik tétel cselló-, illetve hegedű-szólója pusztán az elképzelhetetlenül lassú tempó által kívül kerül az időn. És talán e két lassú tételből érthető meg igazán, hogy Messiaen számára az idő vége nem tragédia, hanem a boldogság kezdete.

Ahogy ő fogalmaz: „Szegényesen értelmezi a Jelenések könyvét, aki csupán katasztrófák és kataklizmák sorozatát látja benne. A Jelenésekben hatalmas, csodálatos fények és ünnepélyes, káprázatos csendek vannak.” Naiv hite – melyet elmondása szerint soha nem kezdett ki a kétely – az egyházi tanításoknak csak bizonyos részében lelt otthonra. Éppúgy kevéssé foglalkoztatta a földi élet bűnössége és terhe, mint Krisztus passiója és keresztre feszítése. Teológiája a dicsőség teológiája volt, zenéje az örök fény, az örök város, a feltámadott lélek, az angyalok, a Szentháromság zenéje. Egymástól független, blokkszerű szakaszokat egymás mellé helyező komponálásmódja, mely tagadja a klasszikus formarészek kontinuitását, különös térhatást teremt: mintha a földtől elemelkedve egy forgó tárgy különböző pontjait szemlélnénk – Messiaen a feltámadott lélek gravitációtól független nézőpontját kínálja a hallgatónak.

S ha nem tudjuk is magunkévá tenni az általa felkínált nézőpontot, a Kvartett 1990-es felvétele akkor is elemel minket a földi léttől. Christoph Poppen (hegedű), Manuel Fischer-Dieskau (cselló), Wolfgang Meyer (kalrinét) és Messiaen felesége, Yvonne Loriod (zongora) hibátlan, energikus és megrendítően szép előadásának bármely részletét tanítani lehetne. A „rendkívül lassan, eksztatikusan” (extrêmement lent, extatique) instrukcióval ellátott zárótételt hallgatva pedig nem csak azt értjük meg, hogy a valódi eksztázis nem gyors és főleg nem gyorsul, hiszen az önkívület lényege, hogy belül történik; de a zongora statikus akkordjaival megtámasztott, fokozatosan emelkedő hegedűdallamot hallgatva egyszerre világossá válik az is, hogy az örökkévalóság nem más, mint az elviselhetetlenül lassú tempóban végtelenné táguló pillanat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.