Klasszikus

Polgár Judit: "Édesapám mondogatta, a színpadon meg kell nyílni"

2013.01.01. 06:48
Ajánlom
Hegy, völgy, fjord, síkság – kinek melyik az ismerős, a meghitt. Ezeket a kötődéseket idézi fel az Óbudai Társaskörben január 11-én a Lent a völgyben című koncerten egy fiatal svájci énekesnő, Leila Pfister, valamint a magyar zongoraművész, Polgár Judit.

Judit többféle kötődéssel is bír: amikor ugyanis édesapja, Polgár László szerződést kapott a zürichi operába, a család is Svájcba költözött. Az azóta Zürichben élő zongoristát arról kérdeztem, hogy ő hol érzi magát leginkább otthon, és természetesen beszélgettünk édesapjáról is, aki január elsején lenne hatvanhat éves. 

- Legutóbb mikor koncertezett itthon?  

- 2009-ben és 2010-ben többször is felléptem Magyarországon. Három évvel ezelőtt az Óbudai Társaskörben adtunk egy koncertet édesapámmal, Schubert Téli utazás dalciklusát játszottuk, amit nem sokkal ezután a Miskolci Operafesztiválon és Debrecenben is előadtunk. Budapesten legutóbb 2010-ben a Zsidó Nyári Fesztiválon adtam dalestet. 

- Ezek szerint jól kérdeztem, az "itthon" önnek még mindig Budapestet jelenti, pedig tizenöt éves kora óta Svájcban él.

- Igen, lassan már többet éltem Svájcban, mint Magyarországon, de magyar az anyanyelvem, a magyar kultúrában nőttem fel, a családommal magyarul beszélek. Nagyon sok meghatározó élmény fűz Budapesthez és Magyarországhoz. Eleinte nem szerettem Svájcban élni, nem volt könnyű a beilleszkedés. Ma már viszont úgy érzem, hogy Zürich a második otthonom, itt él a családom, a barátaim, a társam. Mostanában már az akcentusom sem hallatszik, nem veszik észre, hogy nem vagyok svájci. Ha viszont megkérdezik, honnan jöttem, mindig azt mondom, hogy magyar vagyok.  

- A programjuknak is az otthon, a haza van a középpontjában. Hogyan állt össze ez a Lent a völgyben című műsor, melyiküknek jutott eszébe?

- Az ötlet Leilától származik. A nagymamája norvég, és nagyon sokszor jár a szünidőben Norvégiába, a nyelvet is remekül beszéli. Először arra gondolt, hogy adjuk elő Grieg népdalfeldolgozásait, ezután kiválasztottunk néhány német dalt is, hiszen a német az anyanyelve. Sibeliust is belevettük a műsorba, aki ugyan finn, de svéd népdalokat zenésített meg, és a svéd nyelv olyan közel áll a norvéghoz, hogy ez sem volt probléma. Aztán persze magyar népdalokat is választottunk, Dvoráktól pedig német versekre írt dalokat. Ezt a műsort egyszer már megszólaltattuk Bernben, a budapesti koncert után egy hónappal pedig a nürnbergi operaházban játsszuk. 

- Változik valamennyit a program annak függvényében, hogy épp melyik országban vannak?  

- Igen, a budapesti koncert előtt kicsit megváltoztattuk a műsort, belevettünk még egy Kodály-dalt, és a ráadás is magyar dal lesz. 

- Gondolom, ezeknél segítenie kellett Leilának, hogy tökéletes legyen a kiejtése.

- Persze, de nagyon jó nyelvérzéke van. Amikor magyarul énekel, szerintem nem is lehet hallani, hogy nem ez az anyanyelve. A svéd és a norvég szövegeknél meg ő segített nekem, hiszen dalkísérőként minden szót pontosan értenem kell, és tudni, hol van a hangsúly. Minden nyelvnek megvan a maga dallama és ritmusa, és ez a zenében is benne van, ha azt nem érzed, nem tudod úgy játszani. 

- Elsősorban énekesekkel dolgozik a színpadon. Elég, ha ugyanazt a zenei nyelvet beszélik, vagy önnek a jó személyes kapcsolat is fontos?  

- A daléneklés egy intim műfaj, ami szorosabb kapcsolatot igényel az előadók és a közönség között. Nekem fontos a kölcsönös szimpátia, szerintem így könnyebb kommunikálni és egybeolvadni a színpadon. Nekem az a tapasztalatom, hogy akivel zeneileg jól megértjük egymást, azzal általában emberileg is egy hullámhosszon vagyunk. Leilával például együtt tanultunk a Zeneakadémián, jártunk közösen dalkíséret-órára is, és gyakran mentünk így, ebben a duó-felállásban mesterkurzusokra és versenyekre. Körülbelül nyolc éve dolgozunk már együtt. 

- Olvastam egy régebbi interjúját, ahol azt mondta: nem igazán szereti a rivaldafényt, és azt, ha a középpontban van. Ez változott valamit, vagy most is szívesebben lép fel énekessel, mint egyedül?

- Ez nem változott. Nem vagyok szólista típus, jobban érzem magam, ha kamarazenét játszhatok. Szerintem ez a sportban is így lehet, van, aki egyéniben, van, aki csapatban tudja a maximumot adni. Úgy érzem, hogy nekem igazán a dalkíséréshez van tehetségem. Annyira vonzódom ehhez a műfajhoz, hogy a koncertdiploma megszerzése után három évig csak dalirodalommal foglalkoztam. 

- A beszélgetésünk elején említette az édesapját, és az utolsó közös budapesti fellépésüket. Több feszültséget jelentett önnek, ha őt kísérte a színpadon, vagy éppen ellenkezőleg: nagyobb biztonságban érezte magát vele.  

- Mindkettő igaz. Zeneileg - azt hiszem - közös nyelvet beszéltünk, és az óriási tapasztalata biztonságérzetet adott nekem is. Szárnyakat adott a bizalma, de egyben nagyobb elvárással és felelősséggel is járt. 

- Nyilván sokat beszélgettek egymással szakmáról. Melyik az a gondolata, amit ön átvett és teljesen magáévá tett?

- Nagyon sokszor mondogatta, hogy ebben a szakmában nem lehet megsértődni, és ezt nekem is meg kellett tanulnom. A fellépések kapcsán pedig azt mondta, hogy a színpadon meg kell nyílni. Nem mint magánszemély, hanem abban a szerepben, amit a színpadon játszom. Ezen dolgozom.

Tobias von Glenck: Kopf Kino Kantaten - zene Alkmini E. Boura rövidfilmjéhez, km.: Polgár Judit (zongora)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Átadták a 44. Magyar Filmszemle díjait – Tarr Béla életműdíjat kapott

Tizenhárom év szünet után visszatért a magyar mozgóképkultúra egyik legfontosabb eseménye, a Magyar Filmszemle. A rendezvény hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én tartották meg a Corvin mozi Korda termében. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.
Színház

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Tánc

Tánc Valentin-napra: jövő héten látható a Liliom

Magyarországon egyedülálló táncszínházi előadás a Liliom, a szerelem, a szenvedély és a sorsfordító döntések története. A Feledi Project előadása modern mozgásvilággal és érzelmekkel teli koreográfiával kelti életre Molnár Ferenc világhírű darabját. A Liliom február 19-én látható a Nemzeti Táncszínházban.
Színház

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Újabb világsztár tart kurzust fiatal magyar tehetségeknek a Concerto Mesteriskola keretében

Február 11-én a klasszikus zenei élet egyik kiválósága, Pierre-Laurent Aimard a zeneszerető közönség számára is ingyenesen látogatható mesterkurzust tart a Concerto Mesteriskola keretében kiemelkedően tehetséges magyar zongoraművész-növendékek számára.
Klasszikus ajánló

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Klasszikus kritika

Egy kézfogás múlt és jövő között

Snétberger Ferenc és Tehetség Programjának négy növendéke adott koncertet január 26-án a berlini Collegium Hungaricumban az auschwitzi haláltábor felszabadításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából, a holokauszt szinti és roma áldozataira emlékezve.
Klasszikus ajánló

Cseh ínyencségeket tálal februári műsorán a Budapesti Fesztiválzenekar

Közép-Európa gazdag zenei öröksége áll a Budapesti Fesztiválzenekar közelgő hangversenyének középpontjában, amelynek február 15-én, 16-án és 17-én a Müpa ad otthont. Az esemény három kiemelkedő cseh zeneszerző műveit mutatja be.
Klasszikus ajánló

Hangot a télnek – február 22-én rendezik meg a Kórusok Téli Éjszakáját

A már hagyománnyá vált eseménynek a Magyar Zene Háza az otthont, amelyet az ország minden tájáról érkező énekkarok töltenek meg. Az egynapos minifesztivál idén nyolcadik alkalommal megrendezett téli kiadását is a Csíkszerda kórus önkéntesei szervezik.