Klasszikus

Portré - más optikával...

2012.04.04. 07:10
Ajánlom
Juhász Előd személyes hagvételű írása az idén 60. születésnapját ünnneplő Kocsis Zoltánról, akiről májusban a Müpa kiállítást rendez.

Több évtized alatt, rádiós és televíziós munkám során nálam a legtöbbet szerepeltetett művész vitathatatlanul Kocsis Zoltán volt. Már 1963-ban rövidnadrágos kisfiúként zongorázott az egyik filmre rögzített televíziós fejtörőjátékban, amelyben a négy műsorvezető egyikeként vehettem részt. A Zenélő óráknak ezt az adását - a díszvendég, Kodály Zoltán jelenlétének köszönhetően - szerencsére filmre vették. 

Hét évvel később a Rádió zongoristaversenyével kezdődött Kocsis Zoltán ma is tartó, töretlen karrierje. Innentől sűrűsödtek a találkozásaink, melynek "lenyomatai" hiteles dokumentumok: írások, interjúk, kritikák, rövidebb-hosszabb beszélgetések a rádióban, televízióban. Ezekből valóságos sűrített pályarajz kerekedhetett ki, mégpedig a leghitelesebb forrásból. Újrahallgatva és olvasva magam is el-elámultam, hogy Zoltán mennyire érett elképzelésekkel, elvekkel, gondolatokkal volt felvértezve már kora ifjú éveitől! A róla szóló, a születésnapi események alatt bemutatandó, Kocsis Zoltán Juhász Előd mikrofonja előtt - 40 év interjúi című kötetet Kocsis így kommentálta: "Sok mindenről másképp gondolkozom ma már, de az irányadó szempont természetesen az akkori énem-gondolkodásom..." Az általa jóváhagyott kézirat ugyanazt a tökéletességre való törekvést tükrözi, ami munkás évtizedeit jellemzi. 

Mind e mellett - úgy vélem - sokakat érdekelhet az, hogy valójában milyennek látom hősünket? Hiszen sok évtizedes a kapcsolatunk, már-már barátságunk. Amelyben mindig is volt némi - meglehet, a tizennégy év korkülönbségből adódó, bár talán inkább a nála szinte mindenkivel "szemben" megnyilvánuló - távolságtartás. Ez természetesen nem zárja ki a közös hullámhosszt és a ritka, őszinte és mély kitárulkozásokat. 

Engedelmükkel néhány szubjektív „mozaikkal" szeretném megéreztetni, hogy milyennek látom őt "emberközelből". Elsősorban a múltból idézek - hiszen a jelen előttünk zajlik, Zoli mindennapi küzdelmeivel, sikereivel, ma már "visszafogottabb" szóbeli megnyilatkozásaival. 

Már a legelső időszakban gyakran mentünk együtt vidéki koncertekre. Ő zongorázott, jómagam ismertettem, bevezettem a műsort. És ugyanígy folytattuk később, sokszor nyilvánosság előtt is. Mindennek hátterével talán érthető, hogy tőle olykor még gorombaságokat is elfogadtam. 

Volt eset, amikor televíziós stábunkat - szellemesen, jópofáskodva? - léhűtőknek titulálta. Majd amikor befejeztük, és ők még folytatták, odafordult hozzánk: "No, nem takarodtok?" Megsértődhettem volna. Nem tettem. Mert ez nála - remélem, nem haragszik meg érte, hogy így leírom - olyan gyerekes hülyéskedés, játék, meggondolatlan tréfának szánt kiszólás volt. 

Ritka eset, amikor mindez oda-vissza működik. Apróbb dolgokat - köztük negatívumokat - olykor szóvá tettem neki, amikor meglátogatott, és megengedte a hangulat. Így azt, hogy megütötte a fülemet egy-két beszólása zenekari próba közben. Amit aztán többnyire korrigált. Arra hivatkozott, hogy ami természetes neki, azt úgy érzi, joggal elvárná a muzsikustársaktól is. 

Örömmel jött, amikor felvételre hívtuk. Mindig tudtunk kamerák előtt is fesztelenül szót váltani - zenei érdekességekről, elemzésekről, mindenről -, kivéve politikáról, mármint egy nagy vihart kavart 1988-as Pillanatkép műsor óta arról nyilvánosan már nem. (Ebben - előre megbeszélve - Zoltán valóban "kitálalt" sok mindent, élő adásban, csúcsidőben, a főadón!) 

Sokszor külföldön is folytathattuk kamerák előtti interjúinkat: Hannoverben, a világkiállításon, aztán Tokióban - kiderült, mennyire komoly értője a japánok konyhaművészetének is. Vagy Colmarban, ahol azzal lepett meg, hogy Elzász-Lotaringia is a "kisujjában" van. Mint ahogy oly sok minden. És még nem is szóltunk olyan szenvedélyeiről, mint a könyv- és lemezgyűjtés, a számítógép, a társművészetek, a finom borok, a főzés. Vagy arról, hogy mi mindennel képes abszolút lépést tartani, egyszerre hány életet élni... Megfejthetetlen... Vagy mégsem az? 

Egyszer egy előadásában arról beszélt, hogyan tanul meg egy zeneművet. Mintegy lefényképezi az agya, és így, kétszeri-háromszori átolvasás után már minden rögződik a számára. Persze, így is lehetnek kihagyások, de akkor segítenek az ujjak, segít a stílusismeret, a rögtönzőkedv. 

Ja, így könnyű! - gondolnánk. Cseppet sem az, hiszen neki is meg kell küzdenie mindenért. Napjainkban is: elsősorban zenekara létbiztonságáért. Tudja, hogy kitűnő együttessé formálta a Nemzeti Filharmonikusokat, hogy azt méltán tartják a világ élvonalába tartozónak. De ehhez próbáról próbára sokszor szinte újra kell kezdenie sok mindent. 

Más kérdés, hogy a küzdés - finomabban: az aprólékos munka - neki lételeme. Nem könnyű vele a kommunikáció. Pontosabban, amikor már eljött és helyben van, akkor már az, akkor el tud bűvölni mindenkit. 

A színpadon, a próbateremben nagyon nyitott - mégis zárt, szemérmes. Nála nincsenek tabuk, de vannak - mint a Kékszakállúnak - lelkének rejtett "ajtói". Jó hangulatban szellemes és lefegyverező, rendkívül sokoldalú társalgó, mesél, sztorizik - mindenre emlékszik, de igazán mégsem adja ki magát. Nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem érzékenyül el - vagy még nem? 

Kifejezett képessége van a publicityhez. Ha klónozni lehetne, bizonyára televíziós zenei ismertetőket is tartana rendszeresen, mint ahogy a rádióban már elemzett különböző műveket. Nagyszerűen! És aki betekintett napról napra vezetett eseménynaplójába, meggyőződhetett, hogy íráskészsége is figyelemre méltó. 

De mi az, ami nem lenne az és olyan, az ő rendkívül összetett személyiségében? Abszolút naprakész - mindenből, mindenkiből. Talán ez úgy lehetséges - és egyik beszélgetésünkben célzott is rá -, hogy ő másképp érzi az időt, így másképpen is bánik vele. 

Hosszan lehetne boncolgatni személyiségének, egyéniségének összetevőit. Az biztos, hogy az alap, amelyből minden sarjad - ahogy ő is mondja -, "alig változott". De ez az "alig változás" is hihetetlenül sok: művészete egyre elmélyültebb, egyre varázsosabb. A kisfiúból - akit már az induláskor megérintett a Zseni szelleme - igazi Nagy Művész lett. Aki szolgál és felemel, lenyűgöz, gazdagít és mozgósít. 

Kodály tanár úrhoz hasonlóan ő is a nehezebb utat választotta. Nem a nagyvilágot, a valószínűleg kevesebb megvívandó ütközetével, hanem az itthoni életet, a zenéért non-stop folytatott harcot. Jól tudja, hogy ilyen gazdag zenei múlttal - művekkel és művészekkel - kevés nemzet dicsekedhet. Erre építhetünk! A maga munkájával, zongorázva, vezényelve, kottafejeket róva, tanítva és tanulva a megkerülhetetlen tekintély erejével ezt kimondva- kimondatlanul is sugallja. Koncertről koncertre bizonyít: itt is lehet, sőt, csak így lehet! Természetesen nemcsak zenében, nemcsak a művészet területén... 

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Életörömre hangolunk! – Szeptemberben jön a Zsidó Kulturális Fesztivál

Könnyű- és komolyzenei koncertek, irodalmi és gyermekprogramokkal, hazai és nemzetközi művészekkel várja a látogatókat a 24. Zsidó Kulturális Fesztivál szeptember 4. és 12. között. A programokat hét fővárosi helyszínen rendezik meg.
Színház

Érkezik a Darázs – Az iskolai zaklatásról láthatunk előadást a Margitszigeten

A Delta Produkció és a Kristály Színtér közösen mutatja be szeptember 30-án a Darázs című krimit. Az előadás Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával a főszerepben, Ördög Tamás rendezésében debütál a Margitsziget új játszóhelyén.
Vizuál

Miskolcon debütál Csoma Sándor filmje, amelyet Erőss Zsolt története inspirált

Magasságok és címmel készült el Csoma Sándor első nagyjátékfilmje, amely a 2013-ban elhunyt hegymászó, Erőss Zsolt történetén alapul. Az alkotás elsősorban a férfi feleségére, Sterczer Hildára és a gyászfeldolgozására fókuszál. 
Jazz/World

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Vizuál

Megérkezett az első előzetes Martin McDonagh új filmjéhez

Egy barátság vége és az észak-írországi polgárháború között von párhuzamot legújabb filmjében Martin McDonagh. Az Oscar-díjas rendező The Banshees of Inisherin című drámája 2023 januárjában kerül a hazai mozikba.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

A megújulás útján – augusztusban újra Arcus Temporum Művészeti Fesztivál

Valódi mélységek és tartalmak. Ezt kínálja minden évben az Arcus Temporum a Pannonhalmi Főapátságban. A monostor csodálatos tereiben idén is a zenei, az irodalmi és a képzőművészeti élet hazai és nemzetközi kiválóságai, és persze a bencés szerzetesek várják a közönséget augusztus 26–28. között.
Klasszikus interjú

„Abban bízunk, hogy a mi lelkesedésünk a közönségre is átragad” – Hornyák Balázs és Várdai István a Kaposfestről

Idén augusztus 13. és 16. között kerül sor az immár tizenhárom éves múltra visszatekintő kamarazenei fesztiválra, a Kaposfestre. A tervekről és a programról Hornyák Balázs fesztiváligazgatóval és Várdai Istvánnal, az eseménysor egyik művészeti vezetőjével beszélgettünk.
Klasszikus kritika

Történetek dallamokban, képekben, szavakban – ilyen volt a Fesztivál Akadémia Budapest

A hangszeres zene kiemelkedő jelentőségű előadói idén is felkeresték Budapestet, július 15. és 24. között került sor a Fesztivál Akadémia Budapest idei koncertsorozatára, amely során változatos karakterű hangversenyeken ismerkedhetett meg a hallgatóság a kamarazene gyöngyszemeivel.
Klasszikus kritika

Egyik szemem sír…

Megtartották Peter Caelen zongoraművész szólóestjét Keszthelyen, a Klassz a pARTon! Fesztivál keretében. Gyenge Enikő beszámolója.
Klasszikus ajánló

Fantasztikus látványvilággal vár az Attila opera a Margitszigeten

Legendák, titkok, múlt és jövő. 400 nm ledfal, 21. századi látványtechnika, filmes hatás. Varázslatos animációs környezet idézi meg a kor hangulatát Verdi monumentális és szenvedélyes zenéjével a magyar vonatkozású operában augusztus 12-én és 14-én a Margitszigeti Színház hatalmas színpadán.