Klasszikus

Praktikum és mágia

2013.03.01. 07:00
Ajánlom
Richard Strauss 1911-ben, A Rózsalovag premierjével mintegy hivatalosan is ajtót mutatott a 20. századnak. Az addig fantasztikusan naprakész, lehengerlően sikeres, számos fiatal komponistát inspiráló szerző ugyanis első bécsi témájú operájával váratlanul elfordult a modern törekvésektől, és látszólag valamiféle nosztalgikus álomvilágba zárkózott. MAGAZIN

Valójában azonban a nosztalgia hétköznapi, egyszerű, mindenki számára könnyen adódó formája nem volt kimondottan jellemző a bajor származású komponistára. Bár az Elektra után csakugyan felhagyott korábbi avantgarde szerepével, a következő három évtizedben komponált operái korántsem sápadtak későromantikus utánérzésekké.

Már csak azért sem, mert Strauss életteli és sugárzó zeneszerzői fantáziáját, amely régi-új stílusának különös, burjánzóan múltba révedő sajátosságait is erősnek és energikusan valóságosnak mutatta, szüzséként továbbra is roppant különös, a 19. századi színpadi képzeletvilágtól idegen témák foglalkoztatták. Hol Mozart-parafrázist játszott, mint Az árnyék nélküli asszony esetében, hol a színpad megkettőzésében rejlő lehetőségekben merült el, mint az Ariadne Naxos szigetén dupla cselekményének kidolgozásakor, hol teoretikus kérdést vetett fel, mint az 1942-ben Münchenben bemutatott utolsó operájában, a Capriccióban.

Mindig időszerű, az opera születése óta létező kérdést, természetesen, szöveg és zene viszonyával kapcsolatban, amelyhez rá jellemző módon rendkívül frappáns szövegkönyvet dolgozott-dolgoztatott ki. A Stefan Zweig ötletén alapuló libretto ugyanis egy társalgási darab, úgynevezett Konversationsstück keretei között, az egyes álláspontokat megszemélyesítve bontja ki az esztétikai dilemmát, roppant élvezetes, pergő cselekmény segítségével alkalmazva színpadra az egyébként főként tudós viták alapját képező problémát - és észrevétlenül a koncepció részévé avatva a hallgatókat, akik egyszeriben azon kapják magukat, hogy egy szórakoztató operaelőadás leple alatt valójában alkotói dilemmákkal szembesítik, hosszas gondolkodásra késztetik őket, ahogyan azt Kocsis Zoltán egy Koltai Tamással folyatott beszélgetésében meg is jegyezte.

Strauss ugyanakkor a maga részéről sokkal praktikusabb szempontból is jelentőségteljesnek tartotta szöveg és zene kiegyensúlyozott kapcsolatának kérdését. Az ember hajalmos lenne azt várni, hogy egy jelentős művészi kérdésfelvetést boncolgató kompozíció esetén az alkotó, amennyiben egyáltalán nyilatkozik a művéről, maga is elmélyült eszmefuttatásokba merül. Straussnak azonban esze ágában sem volt szavakkal megismételni olyasmit, amit meg is komponálhatott. Következésképp a Capriccio szövegkönyvének előszavában kizárólag olyan megjegyzésekre szorítkozott, amelyek a színpadi varázs elemzése helyett arra világítanak rá, hogyan kell működtetni a mágiát, hogy a bűvölet minél tökéletesebb legyen. Ennek érdekében részletesen elemezte a hangszeres és vokális hangzás egymáshoz való viszonyának, arányainak problémáit, kifejtve, hogy a körültekintő hangszerelés önmagában kevés, mivel minden helyszín, minden szereposztás más.

Ezért karmesternek és énekesnek nem egyszer egyetlen pillanat alatt kell "egyik vagy másik elemet hirtelen hangsúlyoznia vagy visszafognia, hogy létrejöjjön a kiegyenlített hangzás". A feladat ugyanis, ahogyan Wagnerre hivatkozva rámutatott, csak részben a zeneszerzőé, az előadóknak legalább akkora részt kell vállalniuk belőle: "Midőn 70 évvel ezelőtt Münchenben a Walküre próbái folytak, öreg zongoratanárom, a hárfás Tombo megkérdezte Richard Wagnert, mihez kezdjen a hárfaszólammal a Tűzvarázsnál, hiszen az - lejátszhatatlan. Wagner így válaszolt: »Nem vagyok hárfás. Láthatja jól, mit akarok. A maga dolga szerét ejteni, hogy úgy szóljon a hang, amint elképzeltem.«"

A szarkazmusra egyébként bármikor hajlamos zeneszerző azonban nem önmagát kívánta felmenteni ezekkel a gondolatokkal. Sokkal inkább azt hangsúlyozta vele, hogy a zene esetén, lévén időben elhangzó művészet, ne, létezik befejezett alkotás. A valódi, értő előadás mindig teremt, mindig egyszerre keresi a pillanatnyi és az állandó tökéletességet, a mágia mindig praktikus elemek pontos összhatásának az eredménye: "A kottahű, szöveghű interpretáció és a kongeniális improvizáció testvérek - báty és húg; mint a szöveg és a zene."

(Az idézett Strauss-szövegrészleteket fordította: Lengyel Jenő)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Könyv

Az író, akinél Vámos Miklós sem jön rá a fordulatokra

Ezúttal a méltatlanul előítéletesen kezelt orosz irodalom egy képviselőjét ajánlja Vámos Miklós, aki e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kult50

A zenekar lett életének második fejezete – Keller András a Kult50-ben

Keller András néhány éve főként karmesterként áll színpadon, a vonósnégyesezés után a zenekarról szól élete második fejezete. A Concerto Budapest pedig virágzik a kezei alatt, és már számon tartja őket a nemzetközi szakma.
Klasszikus hír

Új magyar fejlesztés forradalmasítja a tubajátékot

Egy új magyar hangszerfejlesztésnek köszönhetően ezentúl állva is lehet játszani az ehhez átalakított tubán. A Szentpáli Roland és Juhász Zoltán által kifejlesztett mechanika lehetővé teszi, hogy a szólista szabadon mozogjon a színpadon.
Klasszikus hír

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Klasszikus ajánló

Forradalmi szimfóniával tiszteleg '56 hősei előtt az Óbudai Danubia Zenekar

Lajtha László VII. (Forradalmi) szimfóniáját játssza az Óbudai Danubia Zenekar és Hámori Máté karmester a Zeneakadémián. Utána Csajkovszkij Ötödikje csendül fel.
Klasszikus hír

Liszt Ferenc hangversenyzongorája is hallható lesz a doborjáni Liszt-fesztiválon

A helyreállított hangszer két koncerten is megszólal az október 16. és 26. között zajló doborjáni (Raiding) Liszt-fesztiválon.