Klasszikus

Privát-Wagner és esti mese

2009.12.30. 09:39
Ajánlom
A Budapesti Fesztiválzenekar évzáró koncertjein Wagner és egy kóccal-fűrészporral kitömött bábu magánélete volt terítéken. A hétfő esti, harmadik előadáson az anekdotázó lendület lankadni látszott.

A program Richard Wagner szerenádmuzsikájával, a Siegfried-idillel kezdődött. A csellisták kivételével minden muzsikus állva játszott. A mű első elhangzásakor, Cosima Liszt és Wagner tribscheni házának lépcsőjén is valami ilyesmi történhetett, bár a hangzás aligha hasonlított arra, ami 1870 karácsonyának reggelén Cosimát oly gyengéden ébresztgette. Gyengédnek gyengéd volt ugyan, ám egyben bölcsőringatóan álmosító is. Az egy szerenádcsapathoz képest magas létszámban felsorakozó vonósok tónusa persze bársonyosnak és kiegyenlítettnek tetszett, s mint mindig, most is csodálatot váltott ki. Ám a fesztiválzenekari erény a kompozíció szempontjából hátránnyá vált. A bukolikus hangvételben alig-alig állt be változás, a partitúra temérdek dolcéja és pianója, a sehr einfach és a sehr ruhig dermedt cukormázként takarta el a kompozíció belső világának szövevényeit, a ki-kiszóló fafúvósokat. A mű ebben a formában egy jól nevelt férfiú polgári gesztusa volt csupán, karácsonyi-születésnapi rutinszertartás. Hol van ebben a jelenetben Wagner? 

A kérdés - hogy tudniillik hol van Wagner - a következő műsorszámban is felvetődött. A Mathilde Wesendonk (korábban Wesendonck) verseire írt öt dalt nagyzenekari hangszerelésben hallhattuk, de fontos tudni, hogy a mű eredetileg zongorára és énekhangra készült, pusztán az utolsó dalhoz (Álmok) készült Wagner tollából kamarazenekari (szerenád-hangszerelésű) átirat, a többi Felix Mottl (1856-1911) munkája. 

Mottl bizonyára Mahler és Strauss nyomán alakította ki a maga szimfonikus dalciklusát, hangszerelői ténykedése pedig meglehetősen iskolásnak és "wagnertelennek" hatott. Persze könnyű annak, aki kapásból tudja a Wesendonck-dalok filológiai hátterét és nem lepődik meg az állítólag gyakran műsorra tűzött zenekari változattól. Bevallom, én meglepődtem. Először csak azon, hogy milyen ügyetlen zenekari letéttel állunk szemben, mennyire fantáziátlanul transzformálódnak vonószenekari szövedékké a zongorafigurák, s főleg, hogy mily óvatosan bánik a szerző (tehát nem Wagner, hanem Mottl) a fúvósokkal. 

Mindezt azért bocsátom előre, hogy mentegetőzzek a kedves olvasó előtt, miért is nem tudtam igazán figyelni Petra Lang énekére. Lang várakozást keltő mezzoszoprán hang birtokosa, született titokzatosság és fojtottság, az ember szüntelenül várja, hogy feltáruljon, megnyíljon, kitörjön. Nézem Wagner-szerepeinek sorát, és hallom a fegyelmezett, határozott, ám taktikus feleséget (Fricka), a mindig suttogni kényszerülő Brangänét, de nem hallom a tébolyító és parancsoló istennőt (Vénusz) vagy az ösztönüldözött Kundryt. 

A várakozás az utolsó dal utolsó hangjáig kitartott. Nem asszonyi sorsok és szerepek, érzelmi- és létállapotok sokaságát hallottuk, hanem végig egyetlen asszonyt, akit vélhetően Petra Langnak hívnak. Érdekes (vagy tán törvényszerű?), hogy a hang akusztikai és anatómiai értelemben ugyanezt a lelki-emocionális zártságot, ugyanezt az "épp fel nem nyílást" reprezentálta. Inkább árnyékos, mint sötét alsó, inkább kilazított, mint lendületre kész középső, s inkább megfogott, s nem szabadjára engedett felső regiszterbéli hangokat hallhattunk. Fényképet láttunk az eksztázisról, élménybeszámolót kaptunk az élmény helyett. 

A felidézés vezette Fischer Iván karmesteri pálcáját Stravinsky Petruska-balettjének tolmácsolásakor is. A pálca mellett (megkoronázott dobpergés kíséretében) még mikrofont is ragadott, hogy aztán a négy kép szabatos, részletes és pontos elmesélése után a felcsendülő zenemű illusztrálja, mesei módon kiszínezze a szóban elhangzottakat, s tette mindezt a késő tizenkilencedik századi orosz zene, vagy ha tetszik a Petruska 1911-es változatának szellemében. Ettől a szellemtől próbált meg Stravinsky némileg elszakadni, amikor 1947-ben átdolgozta a hangszerelést, szikárabbá, rajzosabbá alakította át. Fischer Iván is ezt választotta, a kisebb létszámú zenekarral azonban egy régebbi, békebeli mesekönyvből akart nekünk mesélni. Egy kicsit megint polgáriasabb lelkületű tolmácsolást hallhattunk és anekdotikus maradt a felvetés, hogy pusztán egy báb halálát láttuk, vagy valami mást is. 

A második rész egy (ráadás) Lanner-keringővel kezdődött, igazi ráadásként pedig Dvořák egyik szláv tánca hangzott el. Az egyébként remekül játszó együttesből mindenképpen kiemelendő Báll Dávid zongorajátéka.

Budapesti Fesztiválzenekar
2009. december 28. 19:45

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Petra Lang (mezzoszoprán)
Vez.: Fischer Iván


Wagner: Siegfried-idill; Wesendonk-dalok
Stravinsky: Petruska (1947-es változat)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Vizuál

Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949

Budán még javában zajlott az ostrom, amikor Pesten már megnyílt az első mozi, a következő napon megindult az első villamosjárat, majd Buda felszabadulása után öt nappal fogadta vendégeit az első kávéház is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal az 1945 és 1949 közötti néhány békés évből válogattak fotókat.
Vizuál

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Klasszikus

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Vizuál

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Klasszikus magazin

Kórusok lepik el a Palotanegyed utcáit

A Kórusok Éjszakájáról Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője beszél a Fidelio Klasszik május 25-ei adásában, amiben Havas Ágnes, Hegyi Barbara és Novák Péter is megszólal.
Klasszikus ajánló

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.
Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.
Klasszikus interjú

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.