Klasszikus

"Próbálok igazságos lenni"

2014.08.11. 06:58
Ajánlom
Mocsári Károly nem a szokásos utat járta: zeneakadémista évei alatt, Cziffra György révén jutott el Franciaországba, ahol gyökeret vert, de egy ideje újra Magyarországot tekinti otthonának. Versenyekről, zsűrizésről, tanításról, koncertezésről és a száz éve született Fischer Annie-ról őrzött emlékekről beszélgettünk. INTERJÚ

- Miért Franciaországot választottad?

- A philadelphiai Curtis Intézetben tanultam Van Cliburn-ösztöndíjjal, de amikor tanárom, Jorge Bolet AIDS-es lett, leadta a tanítványait. Választanom kellett, hogyan tovább. Ajánlott maga helyett másokat, de én inkább Franciaország és Yvonne Lefébure mellett döntöttem, hiszen ő még ismerte Ravelt, Debussyt. Elég sok versenyen szerepeltem az 1980-as években, jól indult a pályám, rengeteg koncertmeghívással, 1986-ban megnyertem a budapesti Liszt-versenyt, de ma már látom: rosszul tettem, hogy nem haza jöttem. Húszévesen az ember még nem gondol arra, hogy egyszer ötvenéves is lesz, feleséggel, gyerekekkel, és hogy eljön az idő, amikor talán már nem szívesen koncertezik olyan gyakran. Abban is változtam, hogy akkoriban a tanítás nem vonzott, ma viszont szeretem, és nem titkolt szándékom a Zeneakadémián tanítani.

- Hány koncertet kell adni évente, hogy egy művész megéljen?

- Harmincat-negyvenet. Meg lehetne élni kettő-háromból is, Fischer Annie sem adott többet utolsó éveiben - bár őt nyilván jobban megfizették. Az idős Maurice André mesélte egyszer egy taxiban, hogy egyre kevesebb fellépést vállal, mert amikor évente kétszáz koncertet adott, az anyukája azt mondta neki: "Mi akarsz lenni, fiam, a temető leggazdagabb halottja?!"

- Mivel foglalkozol a koncertezésen kívül?

- Mesterkurzusokon tanítok vagy magántanítványokat vállalok, és zsűrizek is. Próbálok igazságos lenni, mert nemegyszer azt tapasztalom, hogy a zsűritag a saját növendékét próbálja előtérbe helyezni; "ha te támogatod az én növendékemet, akkor majd én is fogom a tiedet" - nincs kimondva, de néha ezt érezni. Én szigorú vagyok, de ha valakinek tetszik a játéka, azért képes vagyok a végsőkig kiállni.

- Mi volt az első rossz tapasztalatod zsűritagként?

- Amikor először zsűriztem a pármai Liszt-versenyen, Lazar Berman elnökölt. Legtöbbször átaludta a fordulókat - egészen hangosan szuszogott -, és rendszerint arra ébredt, hogy leesett az öléből egy paksaméta. Három orosz indult azon a versenyen, mind az ő növendéke, ők jutottak a döntőbe - és végül ők is végeztek az első három helyen. Amikor a döntő előtt szóvá tettem ezt, ő is és a többi zsűritag is csak mosolygott. Egyébként úgy látom, a versenyek devalválódtak. Ma már nem lehet egy egész karriert egy vagy két versenygyőzelemre építeni.

- Túlkínálat van a zongoristákból?

- Igen, túl sok a tehetség, és túl kevés a lehetőség. Magyarországon legalább tíz-tizenkét kiváló fiatal zongoristáról tudok. Kínában viszont tíz-tizenkétezer van belőlük, és annyira felkészültek, hogy lehetetlen versenyezni a fanatizmusukkal. Ott van Yuja Wang - tévedhetetlen! Persze húsz év múlva már nem fogunk róla beszélni, mert addigra lesz tizenöt másik ilyen kvalitású muzsikus. Fischer Annie-ról viszont ma is beszélünk.

- Hogyan ismerkedtél meg vele?

- Először az 1986-os Liszt-versenyen hallott engem, a döntőben. Már emeltem a kezem, hogy a h-moll szonáta első, piano, sotto voce oktávjait leüssem, amikor megjelent a rektori páholyban, velem szemben. Ez annyira megzavart, hogy a második ütemben kezdődő, lefele haladó skálánál rossz hangot játszottam. Nem tanított, de jóban voltunk; egészen furcsa ritmusban élt. Nem lehetett felhívni telefonon, mert éjjel tízkor elkezdett telefonálni, és hajnalig beszélt. Egyszer az OTP devizapénztár előtt futottam vele össze, és miközben beszélgettünk, sorra kerültem, de nem mertem szólni neki, a sor ment tovább. Aztán ő következett, ő elintézte, amit szeretett volna. Majd kiderült, hogy én még nem végeztem. Odament a sor elejére, és elmondta, hogy miatta nem kerültem sorra, vegyenek előre.

- Számodra miben volt Fischer Annie művészete egyedülálló?

- Ha egy Beethoven-szonátát a maga tisztaságában, sallangmentesen szeretnék meghallgatni, ma is az ő felvételét hallgatom. Szerencsére élőben is sokszor hallhattam őt. Egy alkalommal például a Keller-vonósnégyessel próbáltunk a Filharmónia Vörösmarty téri épületében. Bejött, "kirúgott" minket, mondván, neki most gyakorolnia kell, mert másnap megy Párizsba. A kvartett összepakolt, ő pedig odafordult hozzám: "Te, van egy kis időd? Hallgasd már meg: ki lehet ezzel így állni?" És eljátszotta a Schumann Karnevált - káprázatosan. Egy cigaretta égett a szájában, egy a hamutartóban a zongorán, egy harmadik pedig a billentyűzet végén. Megállt valamelyik tétel után, elkezdett kutatni a zsebében cigarettáért. Mondtam, hogy már ott van a szájában. Jó mélyet szippantott belőle, és már gyújtott is rá a következőre. Amikor Nohant-ban, Georges Sand kastélyában lépett fel, a kulisszák mögött ott is beszélgetni akart, mert ideges volt, és szívta egyik cigit a másik után. Én kívülről hallgattam a játékát; mikor kijött a darabok között, egy férfi már égő cigarettával várta, ő beleszívott kettőt-hármat, majd visszament, és meghajolt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem jobban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Színház

Sikerdarabokat tesz online elérhetővé a Játékszín

Június 3-tól szerdánként találkozhat a közönség a színház újranyitása óta műsorra tűzött, ám színpadon már nem látható produkciókkal.
Jazz/World

Hogyan szól a tambura? – Eredics Áron (Söndörgő)

A Söndörgő együttes idén ünnepli 25. születésnapját. Eredics Áron prímtamburán, tambura szamicán és darbukán játszik, valamint énekel a zenekarban. A Fidelio Hangszertár sorozatában most ő mutatja be a hangszereit.
Vizuál

Elhunyt a művész, aki épületeket csomagolt be és emberek ezreinek segített vízen járni

84 évesen, május 31-én New York-i otthonában elhunyt Christo. A tájépítész és térművész, valamint felesége és alkotótársa, Jeanne-Claude nevéhez olyan műalkotások fűződtek, mint 1985-ben a párizsi Pont Neuf és 1995-ben a berlini Reichtstag becsomagolása vagy egy olasz tavon úszósétány építése.
Vizuál

A hazai vásárlókra épít a közeljövőben a Faur Zsófi Galéria

„Meg fog változni a piac, a lokális vásárlókra kell felkészülni” – mondja Faur Zsófi, a Faur Zsófi Galéria tulajdonosa és vezetője, aki nagyon szeretné, ha az lenne ennek az elmúlt két hónapnak a tapasztalata, hogy igenis fontosak a lokális közösségek, a család, a barátok. Ők is ezt erősítik a Bartók Béla úton, azaz a Bartók Béla Boulevard-on, ahol a Kulturális Tizenegy Egyesület elnökeként online fesztivál szervezését vezeti.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Igor Levit 16 óra után befejezte 20 órásra tervezett zongoramaratonját

A művész Erik Satie francia zeneszerző Vexations című művét tervezte előadni, a legendás zongoradarab teljes verziója 20 órás.
Klasszikus pályázat

Zeneszerző-pályázatot hirdet a Budapesti Vonósok és a Szegedi Tudományegyetem

Új művek komponálására hívja a 18-35 év közötti magyar zeneszerzőket a Magyar Művészeti Akadémia, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, az alkotásokat szeptember 1-je éjfélig várják.
Klasszikus koktélparti

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Klasszikus hír

Szavazzon, kié legyen az Óbudai Danubia Zenekar Arany Karantén Díja!

Az Óbudai Danubia Zenekar vezetése ezzel a díjjal szeretné meghálálni a zenekar muzsikusainak kitartó munkáját, kreativitását a koronavírus-járvány kapcsán kialakult helyzetben.
Klasszikus interjú

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.