Klasszikus

"Próbálok igazságos lenni"

2014.08.11. 06:58
Ajánlom
Mocsári Károly nem a szokásos utat járta: zeneakadémista évei alatt, Cziffra György révén jutott el Franciaországba, ahol gyökeret vert, de egy ideje újra Magyarországot tekinti otthonának. Versenyekről, zsűrizésről, tanításról, koncertezésről és a száz éve született Fischer Annie-ról őrzött emlékekről beszélgettünk. INTERJÚ

- Miért Franciaországot választottad?

- A philadelphiai Curtis Intézetben tanultam Van Cliburn-ösztöndíjjal, de amikor tanárom, Jorge Bolet AIDS-es lett, leadta a tanítványait. Választanom kellett, hogyan tovább. Ajánlott maga helyett másokat, de én inkább Franciaország és Yvonne Lefébure mellett döntöttem, hiszen ő még ismerte Ravelt, Debussyt. Elég sok versenyen szerepeltem az 1980-as években, jól indult a pályám, rengeteg koncertmeghívással, 1986-ban megnyertem a budapesti Liszt-versenyt, de ma már látom: rosszul tettem, hogy nem haza jöttem. Húszévesen az ember még nem gondol arra, hogy egyszer ötvenéves is lesz, feleséggel, gyerekekkel, és hogy eljön az idő, amikor talán már nem szívesen koncertezik olyan gyakran. Abban is változtam, hogy akkoriban a tanítás nem vonzott, ma viszont szeretem, és nem titkolt szándékom a Zeneakadémián tanítani.

- Hány koncertet kell adni évente, hogy egy művész megéljen?

- Harmincat-negyvenet. Meg lehetne élni kettő-háromból is, Fischer Annie sem adott többet utolsó éveiben - bár őt nyilván jobban megfizették. Az idős Maurice André mesélte egyszer egy taxiban, hogy egyre kevesebb fellépést vállal, mert amikor évente kétszáz koncertet adott, az anyukája azt mondta neki: "Mi akarsz lenni, fiam, a temető leggazdagabb halottja?!"

- Mivel foglalkozol a koncertezésen kívül?

- Mesterkurzusokon tanítok vagy magántanítványokat vállalok, és zsűrizek is. Próbálok igazságos lenni, mert nemegyszer azt tapasztalom, hogy a zsűritag a saját növendékét próbálja előtérbe helyezni; "ha te támogatod az én növendékemet, akkor majd én is fogom a tiedet" - nincs kimondva, de néha ezt érezni. Én szigorú vagyok, de ha valakinek tetszik a játéka, azért képes vagyok a végsőkig kiállni.

- Mi volt az első rossz tapasztalatod zsűritagként?

- Amikor először zsűriztem a pármai Liszt-versenyen, Lazar Berman elnökölt. Legtöbbször átaludta a fordulókat - egészen hangosan szuszogott -, és rendszerint arra ébredt, hogy leesett az öléből egy paksaméta. Három orosz indult azon a versenyen, mind az ő növendéke, ők jutottak a döntőbe - és végül ők is végeztek az első három helyen. Amikor a döntő előtt szóvá tettem ezt, ő is és a többi zsűritag is csak mosolygott. Egyébként úgy látom, a versenyek devalválódtak. Ma már nem lehet egy egész karriert egy vagy két versenygyőzelemre építeni.

- Túlkínálat van a zongoristákból?

- Igen, túl sok a tehetség, és túl kevés a lehetőség. Magyarországon legalább tíz-tizenkét kiváló fiatal zongoristáról tudok. Kínában viszont tíz-tizenkétezer van belőlük, és annyira felkészültek, hogy lehetetlen versenyezni a fanatizmusukkal. Ott van Yuja Wang - tévedhetetlen! Persze húsz év múlva már nem fogunk róla beszélni, mert addigra lesz tizenöt másik ilyen kvalitású muzsikus. Fischer Annie-ról viszont ma is beszélünk.

- Hogyan ismerkedtél meg vele?

- Először az 1986-os Liszt-versenyen hallott engem, a döntőben. Már emeltem a kezem, hogy a h-moll szonáta első, piano, sotto voce oktávjait leüssem, amikor megjelent a rektori páholyban, velem szemben. Ez annyira megzavart, hogy a második ütemben kezdődő, lefele haladó skálánál rossz hangot játszottam. Nem tanított, de jóban voltunk; egészen furcsa ritmusban élt. Nem lehetett felhívni telefonon, mert éjjel tízkor elkezdett telefonálni, és hajnalig beszélt. Egyszer az OTP devizapénztár előtt futottam vele össze, és miközben beszélgettünk, sorra kerültem, de nem mertem szólni neki, a sor ment tovább. Aztán ő következett, ő elintézte, amit szeretett volna. Majd kiderült, hogy én még nem végeztem. Odament a sor elejére, és elmondta, hogy miatta nem kerültem sorra, vegyenek előre.

- Számodra miben volt Fischer Annie művészete egyedülálló?

- Ha egy Beethoven-szonátát a maga tisztaságában, sallangmentesen szeretnék meghallgatni, ma is az ő felvételét hallgatom. Szerencsére élőben is sokszor hallhattam őt. Egy alkalommal például a Keller-vonósnégyessel próbáltunk a Filharmónia Vörösmarty téri épületében. Bejött, "kirúgott" minket, mondván, neki most gyakorolnia kell, mert másnap megy Párizsba. A kvartett összepakolt, ő pedig odafordult hozzám: "Te, van egy kis időd? Hallgasd már meg: ki lehet ezzel így állni?" És eljátszotta a Schumann Karnevált - káprázatosan. Egy cigaretta égett a szájában, egy a hamutartóban a zongorán, egy harmadik pedig a billentyűzet végén. Megállt valamelyik tétel után, elkezdett kutatni a zsebében cigarettáért. Mondtam, hogy már ott van a szájában. Jó mélyet szippantott belőle, és már gyújtott is rá a következőre. Amikor Nohant-ban, Georges Sand kastélyában lépett fel, a kulisszák mögött ott is beszélgetni akart, mert ideges volt, és szívta egyik cigit a másik után. Én kívülről hallgattam a játékát; mikor kijött a darabok között, egy férfi már égő cigarettával várta, ő beleszívott kettőt-hármat, majd visszament, és meghajolt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem jobban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.