Klasszikus

Problémás gyerek – Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok

2003.03.06. 00:00
Ajánlom
Ha a Wagner- kánon bonyolult és óriási énekesi és zenei apparátust igénylő darabjai között rangsorolni kellene, bízvást kijelenthetjük, hogy a szerző egyetlen vidám tárgyú operája, A nürnbergi mesterdalnokok előadása állítja talán a legnehezebb feladat elé mind az operaházakat, mind pedig a lemezcégeket.

Az opera ritka vendége a dalszínházaknak, Wagner többi zenedrámájához viszonyítva igen kevés alkalommal tűzik műsorra. Magyarországon az utolsó felújítás 1986-ban volt, a tervezett 2002-es új betanulás - állítólag technikai okok miatt- elmaradt. Lehet, jobb is ez így, hiszen a legtöbb Wagner- operához, és kiváltképp a Mesterekhez csak perfekcionista módon érdemes közelíteni, máskülönben az eredmény nem lehet más, csak művészi kudarc, mint ahogy azt a Tannhauser legutóbbi pesti előadásain is tapasztalhattuk.

A lemezkiadók szempontjából kicsit más ez a helyzet, hiszen nekik nem kell kiállítani egy komplett előadást, sőt mi több, az általuk szerződtetett énekeseknek lehetőségük van csupán részleteiben elénekelni szerepüket, ami valljuk meg, könnyebbséget jelent egy operaházi fellépéshez viszonyítva. A hallgatónak nem lehet oka panaszra, a katalógusok kínálatában szerepel jó néhány komplett Mesterek-felvétel, mégis hiányérzete támadhat, ha végiggondolja, hány és hány remek énekes tűnik fel a különféle Mesterek-lemezeken, mégsem állítható, hogy ebből a remekműből létezne etalonnak számító, minden hallgatói igényt kielégítő lemez-felvétel, beleértve természetesen néhány Mesterdalnokok előadás rögzítését is. Így csupán a „ha valaki a legjobb zenekart, Waltert, Sachsot, stb. keresi, akkor hallgassa ezt és ezt a felvételt” típusú mondatoknak van értelmük, nem pedig annak, hogy „a legjobb Mesterek- felvétel ezé vagy azé a kiadóé, és karmesteré”. Vegyük hát szépen sorba őket, talán kiderül, van néhány olyan előadás, amelyre valamilyen szempontból mindenképp érdemes figyelnünk.

A Mesterdalnokok előadásainak alfája és omegája, hogy ha nincs megfelelően kiképzett zenekar és kórus, akkor nem is igazán érdemes a próbákat megkezdeni. Szerencsére a legtöbb lemezfelvételen nagyszerű együttesekkel találkozhatunk, és nem is tűnik egyszerű dolognak rangsorba állításuk. Talán érdemes külön kiemelni a DECCA cég legutóbbi Mesterek-felvételét, amelyen Solti György dirigálja egészen átszellemült és példamutató módon a Chicagói Szimfonikus Zenekart, valamint a Jochum-féle interpretációt, amelyet Deutsche Oper zenekarának és együttesének, valamint néhány szólista közreműködése emel az átlag felé. Igazságtalanok lennénk, ha kihagynánk a felsorolásból Karajan 1970-es felvételét drezdai Staatskapelle-lel, amely az első, és mindezidáig az egyik legkiemelkedőbb sztereó stúdiófelvétele a műnek.

Hans Sachs szerepe olyan nagyformátumú művész után kiált, aki mind vokálisan mind pedig színészi eszközeivel képes megfelelni a figura támasztotta követelményeknek, az összes Wagner- baritonszerep közül talán a legnehezebbet éppen ezért csak a legnagyobb előadók éneklik. Ha választani kell a különféle Mesterek-felvétel között, az egyik legmeghatározóbb szempont az, hogy legyen olyan Sachs-a, aki képes megformálni a komplex karaktert, és hangilag is győzi a szólamot. Mindamellett nem hátrány, ha valami egyéni színt is bele tud csempészni a figurába.

Cseppet sem egyszerű tehát az énekes dolga, s nem az a hallgatóé sem, ha választani kíván a fenti szempontok alapján. Bizonyosnak látszik, hogy akad néhány olyan Sachs, amely eleve – hangi adottságai folytán - nem alkalmas a szerepre. Első helyen említendő sajnos a már említett, egyébként remek Solti-felvételen José van Dam, akinek hangja fakó, kevéssé variábilis, és vivőereje sem elegendő. A Karajan-féle felvételen Theo Adam igazi Wagner-basszbaritonja már jobbnak tűnik a szerepre, azonban helyenként nyersnek és durvának hat, hiányzik belőle az a melegség, amely elengedhetetlen egy Sachs-hoz. Dietrich Fischer-Dieskau a Jochum-féle berlini felvételen egy külön kategória. A 20. század egyik legnagyobb lírai baritonja nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbálja magát ebben a szerepben. Alakítása ambivalens érzéseket kelt a hallgatóban, sok helyütt nagyszerű szólamformálásnak lehetünk tanúi, egy-két helyen a hang erőltetettnek hat, és akad néhány furcsa pillanata is, ahol nyilvánvalónak tűnik, hogy ez azért mégsem az ő szerepe. Összességében azonban számos nagyszerű momentummal ajándékozza meg a hallgatót.

Ferdinand Frantz a 40-es, 50-es évek nagy Wagner-énekese Rudolf Kempe 1956-os felvételén (EMI, mono) remekül, helyenként talán kissé deklamálva énekli Sachs-ot, és méltó partnerre is akad Elisabeth Grümmer (Eva) és Rudolf Schock (Walther) személyében. Hasonló jókat mondhatunk el Daniel Barenboim (Teldec) élő bayreuth-i előadásáról, annak Sachs-áról, Robert Holl-ról is, aki basszusként is jól győzi a magasabb fekvésű részeket, mindazonáltal formálhatna egy kissé színesebb karaktert is.

A hőstenor-szerepben szintén kitűnő énekesek hallhatók: a már említett Rudolf Schock, Barenboim-nál a remek Peter Seiffert, aki talán a legjobb Walther lemezen, Jochum-nál az „aranytorkú” Domingo, aki első hallásra furcsának tűnő dikcióját feledteti nagyszerű vokális teljesítménye, és Ben Heppner, aki mind Solti-nál, mind Wolfgang Sawallich-nál elénekelte a szerepet.

Eva-t Grümmer (Kempe) mellett énekli Karita Mattila (Solti), Emily Magee (Barenboim) és- talán a legnagyszerűbben - Helen Donath (Karajan). David szerepének talán legkiválóbb interpretátora Peter Schreier (Karajan), Pogner-t talán az összes Mesterek-felvétel közül René Pape énekli a legszebben, az ő alakítása a Solti-felvétel egyik nagy erőssége.

Nem könnyű tehát választani, és a választás sok lemondással is jár. Wagner remekművének tolmácsolásához kiváló egyéni teljesítményekre és nagyszerű ensemble-munkára egyaránt szükség van, és egyetlen lemez sem nélkülözi egyiket vagy másikat. A választásban sokszor az egyéni preferencia - egy-egy énekes vagy karmester szeretete – nyújt segítséget. Az igazi probléma akkor adódik, ha valaki AZ EGYETLEN Mesterek-felvételt szeretné kiválasztani…nem tudom, talán forduljon Karajanhoz.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Emléktáblát avattak a 120 éve született Latabár Kálmán egykori lakóhelyén

1902. november 24-én született a 20. század egyik legkarakteresebb magyar színésze, Latabár Kálmán, akit Max Reinhardt is kora egyik legjobb alkotójának tartott. A komédia koronázatlan királyának egykori lakóhelyén emléktáblát helyeztek el, és ma este bemutatják a róla írt drámát a Spinoza Színházban.
Klasszikus

„A kürt nagyon emocionális hangszer” – Beszélgetés Fröschl Éva Lillával

Első női rézfúvósként kapott Junior Prima Díjat a kürtművész Fröschl Éva Lilla az MVM Zrt. támogatásával. Már berlini tanulmányai közben játszott a Deutsche Oper, illetve a Komische Oper zenekarában, jelenleg pedig a Bajor Állami Operánál tölti próbaévét.
Zenés színház

Kristīne Opolais Carmenként debütál Szentmargitbányán

A világhírű énekesnő csatlakozik azon szopránokhoz, akik a hagyományosan mezzoszopránok által megformált Bizet-hősnő bőrébe bújnak. A Carmen premierjére 2023. július 12-én kerül sor a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Vizuál

Szellemidézés a mezőszemerei kertek alján – Hamarosan nyílik Bukta Imre új kiállítása

Külön erre az alkalomra festett képek, installációk és videómunkák fogadják a látogatókat Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című átfogó tárlatán, amely kétségkívül az év kiállítása. A több mint ezer négyzetméter alapterületű Godot Kortárs Művészeti Intézetben (GICA) rendezett tárlat november 27-én nyílik.
Plusz

Dinyés Dániel kapja az Art is Business Fidelio-díját

Idén negyedik alkalommal adják át az Art is Business Díjakat azon vállalati és kulturális szereplőknek, akik az elmúlt időszakban jó példával jártak elől. A Fidelio – Kulturális mecénás elismerés idei nyertese: Dinyés Dániel karmester, zeneszerző, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Klasszikus ajánló

Olaszországban turnézott az Anima Musicae

Milánóban és Torinóban is vastapssal jutalmazta az olasz közönség az Anima Musicae Kamarazenekar előadásait, melyeken Takács-Nagy Gábor vezényletével és Balázs János zongoraművész szólóival Liszt és Bartók művei hangoztak el.
Klasszikus hír

Rangos amerikai építészeti díjat nyert a Magyar Zene Háza

Az idén januárban átadott épület számos európai elismerés után a tengerentúlon is sikert aratott, az Architecture MasterPrize versenyén díjazták a Liget projekt ikonikus épületét.
Klasszikus interjú

„A kürt nagyon emocionális hangszer” – Beszélgetés Fröschl Éva Lillával

Első női rézfúvósként kapott Junior Prima Díjat a kürtművész Fröschl Éva Lilla az MVM Zrt. támogatásával. Már berlini tanulmányai közben játszott a Deutsche Oper, illetve a Komische Oper zenekarában, jelenleg pedig a Bajor Állami Operánál tölti próbaévét.
Klasszikus gyász

Elhunyt Béres János Kossuth-díjas furulyaművész, zenepedagógus

Béres János nevéhez fűződik a magyarországi furulyaoktatás elindítása, amely témában tizenkét tankönyvet jelentetett meg. Pályafutása során Európa csaknem összes országában hangversenyezett, de eljutott például az Egyesült Államokba, Japánba és Ausztráliába is.