Marcel Proust regényfolyama, Az eltűnt idő nyomában a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi műve, az emberi észlelés és emlékezés folyamatait korábban egyetlen művészeti alkotás sem dolgozta fel hasonló alapossággal. A szerzőre erősen hatott Bergson filozófiája, a mérhető, illetve szubjektív idő különbségéről vallott felfogása. Az utókor számára hasonlóképpen érdekesek a regényben megjelenő műalkotások, például Vermeer Delft látképe című képe.
A világ legszebb festménye
– mondta róla Proust, kiemelve “egy kis sárga falmezőt”, melyet azóta is keresnek az író és a kép csodálói.
Vermeer: Delft látképe (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Hasonlóan rejtélyes alkotás az első kötetben szereplő zenemű, Vinteuil fiktív zeneszerző hegedű-zongora szonátája, mely a kötet egyik főszereplőjére, Charles Swannra gyakorol rendkívül erős hatást. A férfiban a zene gyújtja fel a szerelmet egy félvilági nő, Odette de Crécy iránt, annyira hasonlónak találja érzelmeit kedvese iránt, és azokat, melyeket a műalkotás gyakorol rá.
És most, alig pár perccel később, hogy a kis zongoraművész játszani kezdett Verdurinéknél, hirtelen, egy sokáig, két ütemen át kitartott magas hang után megint közeledni látta, kizökkenve e kitartott s feszült zengzetességből, mint egy zengő függöny mögül, amely keletkezése titkát rejtegette
– felismerte ezt a titkos, zsibongó és megszokott, ezt a légi, illatos és annyira szeretett dallamtöredéket. S oly különös volt, oly egyéni bájú, olyan hasonlíthatatlan, hogy Swann szinte olyasmit érzett,
mintha egy baráti társaságban olyan nővel találkozna, akit megcsodált az utcán, de akiről eleve és véglegesen lemondott már.
Amikor végre eltávolodott, integetve, szaporán, saját külön illatának szétszóródó fuvalmai között, mosolyának visszfényét otthagyta a Swann arcán. Most aztán megkérdezhette végre ismeretlenjének a nevét (azt mondták, hogy az andante volt, Vinteuil-nek egy hegedűre és zongorára írt szonátájából), megtarthatja, magához veheti, ahányszor csak akarja, nekifoghat, hogy kitanulja a nyelvét és titkait."
(Proust: Az eltűnt idő nyomában)
Nem véletlen, hogy a zenekedvelők már Proust életében megpróbálták megfejteni, milyen valós mű lehetett a szonáta modellje. Az író levelezésében azt írta, több darab is járt a fejében írás közben, Saint-Saëns, Franck, Fauré, Wagner, Schubert műveit említve. A kíváncsiskodók persze ennyivel nem érik be, úgyhogy újabb és újabb találgatások születnek, a Milstein Duo például kiadott egy lemezt Vinteuil-szonáta címmel,
melyen egy alig ismert művet, Gabriel Pierné d-moll szonátáját is beemelték a lehetséges források közé.
Kapcsolódó
Proust eltűnt dallamának nyomában
Egy zenész testvérpár megtalálta azt a zeneművet, amelyet Marcel Proust leír Az eltűnt idő nyomában című regényében. Ismerős önnek Gabriel Pierné neve?
Az idei Kamara.hu fesztivál művészeti vezetői, Simon Izabella és Várjon Dénes a Proustot inspiráló szerzők több művét is műsorra tűzték, köztük az egyik lehetséges Vinteuil-szonátát, César Franck A-dúr hegedű-zongora szonátáját. A programon szereplő más művek inkább az idő és az emlékezés motívuma felől kapcsolódnak a regényhez, például Messiaen Kvartett az idők végezetére című alkotása, mely a második napon hangzik el.
Kortárs magyar ősbemutatókat is hallhat a közönség, Kurtág György szintén múltba tekintő alkotása, a Devich Sándor emlékezete a kiváló hegedűművész alakját idézi fel,
és ugyancsak először hangzik el Perényi Miklós Zongoraötöse is. A múlt mellett a jövő felé is pillanthat tehát a közönség, ha részt vesz ezen a különleges zenei utazáson.
Kamara.hu – Az eltűnt idő nyomában
Időpont: november 18-21.
Helyszín: Zeneakadémia
Fejléckép: Simon Izabella és Várjon Dénes (fotó: Posztós János / Zeneakadémia)
hírlevél
