Jelentős világklasszis”

– méltatta a Szingapúrban élő, kínai Quian Zhou hegedűművész játékát a mértékadó, The Strad c. szaklap. A művész első sikerei között szerepelt, amikor elnyerte a Kínai Nemzeti Versenyt, majd az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait baltimori Peabody Intézetben Berl Senofskynel. A nemzetközi szakmai akkor figyelt fel rá, amikor 1987-ben, alig tizennyolc évesen elsöprő győzelmet aratott a világ egyik legnívósabbjaként számon tartott, franciaországi Long-Thibaud versenyen; a fiatal művész – megtörve a megmérettetés ötven éve tartó hagyományát – nem pusztán a nagydíjat vihette haza, hanem az összes létező különdíjat is. Napjaink egyik legkeresettebb hegedűművészeként Európa, az USA, Ázsia és Afrika legjelentősebb koncerttermeinek visszatérő vendége.

Szabadi Vilmos (Fotó/Forrás: Kurucz Árpád)

Szabadi Vilmos érdemeit jól jelzi, hogy a kilencvenes évek elején egyedüli magyar zenészként léphetett fel – többek között Msztyiszlav Rosztropovics és Plácido Domingo társaságában – Sir Georg Solti 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi koncerten a Buchkingam Palotában, a teljes Brit Uralkodóház jelenlétében. A komolyzenei világ legjelentősebb karmestereivel dolgozott együtt, miközben vendégszólistaként koncertezett többek között a londoni Royal Festival Hall, Barbican Center, Wigmore Hall, az amszterdami Concertgebouw, a bécsi Konzerthaus vagy épp a Musikverein koncerttermeiben is.

Szeptember 27-én a Zeneakadémián a két kiemelkedő hegedűművész játékát zongorán a hazai és külföldi versenyek egész során diadalmaskodó Fehér Ernő kíséri.

A koncert során felhangzó c-moll szonáta Beethoven kifinomultan ékesszóló mesterműve, és pontosan az a drámaiság jellemzi, mely e komor és gyötrelmes hangnemhez a szerző esetében rendszerint társulni szokott. A korai romantika olasz hegedűvirtuózának, Alessandro Rollának A-dúr kettőse a komponista védjegyének számító, megkapó atmoszférájú bravúrdarab – nem véletlenül kereste fel az ifjú Paganini édesapja is e vonósmágust. Prokofjev önéletrajzában is említi a pillanatot, mikor ráébredt, hogy két hegedű zongorakíséret nélkül is képes együttműködni. Kreatív kihívásnak tekintette e fogalmazásmódot, és a líraiságot pikáns ritmikákkal vegyítő, ritkán hallott C-dúr szonáta bizonyítja, hogy a kihívásnak maradéktalanul megfelelt.