December 19-én Jose Carreras-szal lépsz fel a Papp László Sportarénában, ahol korábban Domingóval is énekeltél. Hogyan készülsz egy ilyen nagy koncertre?
Pasztircsák Polina (Fotó/Forrás: Giancarlo Prodelli)
Átadom magam a helyzetnek. Nagyon örülök a lehetőségnek, de próbálok nem rágörcsölni, hogy ekkora sztárokkal énekelhetek. Öt éven át Mirella Freni magániskolájába jártam Modenában, és ott megtapasztaltam, hogy a sztároknak nagyon domináns aurájuk van, amit tudni kell kezelni az együttműködéshez. Ehhez is kell egy kis lazaság. Valójában az ilyen hatalmas, sportcsarnokbeli koncertek a népszerűség szempontjából jelentenek sokat, ha telt ház lesz, 11 ezer ember fogja hallgatni a karácsonyi koncertünket.
Carreras a három tenor közül mindig a kedvencem volt, nagyon szimpatikus ember és gyönyörű hangja van. Nagyon várom, hogy a legendával találkozzam, hatalmas ajándék ez az élettől a számomra.
Évek óta sokat utazol, rengeteg fellépést vállalsz. Ősszel Toulouse-ban, a Traviatában arattál óriási sikert. Hogy kerültél oda?
A csodával határos módon, nem is igazán értettem, honnan ismernek. Egyszer csak jött a semmiből egy felkérés a toulouse-i színháztól az ügynökömön keresztül. Több darab is szóba jött, a Traviata, Tatjána, egy Kurtág-darab, az utolsó pillanatig nem értettem, mi volt a hátterében, egészen addig, amíg pár év múlva oda nem utaztam személyesen. A próbák elején találkoztam az intendánssal, aki mosolyogva fogadott, és elmesélte, hogy már az első lemezemnél felfigyelt rám, később eljött Budapestre megnézni a Bohéméletben. Olyan jóleső érzés volt, hogy személyesen eljött megnézni egy előadásomat, mert az intendánsok ma már nem csinálnak ilyet. Általában a művészek utaznak előénekelni a színházakhoz. Hogy ki a Mohamed és ki a hegy, mai napig nem értem.
Pasztircsák Polina a Théâtre du Capitole Toulouse La Traviata előadásában (Fotó/Forrás: Mirco Magliocca, polinapasztircsak.com)
Hogyan zajlanak az előéneklések?
Az előéneklés nem könnyű terep az énekeseknek. Általában háromnapos utazást jelent, rengeteg költséggel, míg a meghallgatás maga nagyjából öt percig tart. Ebbe az öt percbe kell minden tudásodat, bátorságodat összesűríteni. Embertelen feladat.
Szerintem azt a színészi képességet, ami valójában csak a közönség előtt hozható elő, nem lehet rideg hangulatban, egyedül a színpadon produkálni.
De az előéneklések hozzátartoznak a szakmához, csak igazságtalan, hogy nagyon kevés alkalommal sikeres az ilyen bemutatkozás, míg egy egészestés előadásban minden körülmény adott ahhoz, hogy a maximumot mutassuk.
Nagyobb volt a sikered Toulouse-ban, mint évekkel ezelőtt Budapesten, a Daphne-ban?
Zenei élményben maradt a Daphne, viszont közönségsiker szempontjából a toulouse-i Traviata lett életem legnagyobb sikere.
Különleges élmény meghódítani egy várost.
Nem láttam még közönséget így tombolni, mintha egy futballmérkőzésen lettem volna, felálltak, úgy tapsoltak. Nagyon pozitív volt a színházi dolgozók visszajelzése is, pedig a kórus általában nagyon kritikus. De végig ott álltak a színfalak mögött és éreztem a szimpatizáló érdeklődésüket. És nemcsak a zenészek jöttek oda hozzám, hanem a jegyszedők is, azt mondták, hogy rabul ejtettem a toulouse-i emberek szívét. Egyik előadásról a másikra érezhető volt az egyre nagyobb odafigyelés, az utolsó napra már nem lehetett jegyet venni, az utcán sorakoztak az emberek.
Pasztircsák Polina a Théâtre du Capitole Toulouse La Traviata előadásában (Fotó/Forrás: Mirco Magliocca, polinapasztircsak.com)
Milyen világot alakított ki Franck Sorbier jelmeztervező és Pierre Rambert rendező?
A jelmeztervezőnek híres divattervezőt kértek fel, Franck Sorbier az igazi haute couture világból jött. Én csak reméltem, hogy ha Franciaországban játszom a Traviatát, akkor az gyönyörű lesz, és tényleg így lett. Nagyon csinosnak éreztem magam, ami különösen fontos szempont a színpadon. A rendezés kortalan volt, vagy nevezzük klasszikusnak, nem volt tele újító ötletekkel, ezért nagyon emészthető és kifinomult esztétikával végigvitt előadás született.
Önálló koncertet is adtál Toulouse-ban, Ravelen kívül csak magyar szerzőket énekeltél, köztük Kálmán Imre és Lehár Ferenc műveit. Ennyire szereted az operettet?
Az egy matiné koncert volt, és külön megkértek arra, hogy a szórakoztatás is hangsúlyos legyen.
Egyébként imádom az operettet, titkos álmom, hogy egyszer felkérnek majd egy operett szerepre.
Dohnányit is választottam a programba, aki kuriózumnak számít a külföldi közönség számára, ahogy Bartók szlovák nyelvű dalai is. Tapasztalatból tudom, hogy a közönség nagyon szereti, ha a műsorban van egy kis egzotikum. Megtöri ugyan a koncert könnyedségét, de az emberek hálásak ha különleges élményt kapnak.
A decemberi koncerten kívül mikor láthatunk itthon?
Az Operaház zárva van, ebben az évadban nem lépek fel az Erkel Színházban sem, ez most így alakult. Jelenleg Genfben próbálok Wagner Ring ciklusára, tavasszal ázsiai turném lesz Renee Jacobs-al. Donna Annát éneklek majd, ami egy nagyon érdekes szerep a pályámon. 21 évesen egy budapesti operaházi meghallgatáson énekeltem először, a szerepet persze nem kaptam meg, de Szinetár Miklós felfigyelt rám akkor. Azóta a repertoáromon van, de csak két éve énekeltem el először Erwin Schrott-al az Erkel Színházban. Nyár elején újra jövök a Budapesti Wagner-napokra, ahol könnyebb, lírai szerepeket éneklek, mint Gutrune, Norne és Woglinde. Innen ismerem Fischer Ádámot is, aki azóta többször hívott énekelni külföldre is: Beethoven IX. szimfóniát és Mahler VIII. szimfóniát csináltunk együtt. Ádám számomra a nagy zenei idol.
Névjegy
Pasztircsák Polina Európa operaházainak és koncerttermeinek állandó fellépője, két évvel ezelőtt ő viselte az Operaház kitüntető Kamaraénekesi címét. A nemzetközi operaéletbe 2009-ben robbant be, amikor megnyerte a Genfi Nemzetközi Énekverseny első díját, a közönségdíjat, és még három másik különdíjat, valamint kiadta első portré albumát. Olaszországban, Modenában tanult énekelni Mirella Freni magániskolájában, korábban Budapesten Bikfalvy Júlia tanítványa volt.
Fejléckép: Pasztircsák Polina (fotó: Giancarlo Prodelli)
hírlevél
