Fischer Ádám maga választott ki, hogy lépésenként, több éves közös munka során vedd át tőle a Budapesti Wagner-napok vezetői pozícióját. Magyarországon még ritkaság az ilyen típusú vezetőváltás, pedig ez volna az egészségesebb.
Igen, Ádám ebben egészen kivételes. Ritkán tapasztalni, hogy egy karmester az általa létrehozott, igazán magas színvonalú szellemi építmény jövőjéről időben elkezd gondoskodni. Nem szükséges bemutatni az olvasóknak, hogy mi történt az elmúlt húsz évben a Budapesti Wagner-napokon, és hogy a Fischer Ádám nevével fémjelzett esemény milyen jelentős sikereket ért el, milyen komoly nemzetközi elismertségnek örvend. Ezért is különösen megtisztelő Ádám felkérése, és rendkívül inspirálóak a beszélgetéseink az elkövetkező évek tekintetében.
Ezek szerint már stratégiai szinten is egyeztettetek Fischer Ádámmal?
Bár mindketten elég elfoglaltak vagyunk, vannak megbeszéléseink, terveink, beszámolunk arról, kiket hallottunk énekelni mostanában. Nagyjából 2030-ig megvan, hogy milyen produkciókat szeretnénk létrehozni, melyik évben milyen bemutató lenne, de ez persze még nem nyilvános a széles közönség előtt. A közös munkával eddig sem volt gond, már most úgy tűnik, hogy igen gyümölcsöző ez az együttműködés.
Rajna Martin első karmester (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Hogyan választjátok ki az énekeseket?
Az utóbbi években is volt már szerencsém viszonylag közelről figyelni a szereposztások létrejöttét. Elsősorban Ádám határozza meg a szereposztásait, a személyes preferenciái alapján, hasonlóan teszek majd én is a saját produkcióimmal. Ehhez persze hozzá jönnek az előre nem látható körülmények, betegségek, lemondások, egyeztetési nehézségek stb. Rajtunk kívül a Wagner-napok stábja több évvel előre dolgozik azon, hogy a lehető legmeggyőzőbb szereposztást állítsuk ki a közönség számára, mindezt úgy, hogy Budapesten még nem hallott sztárokat, illetve feltörekvő jövőbeli elsőrangú énekeseket is láthasson-hallhasson a publikum. Olyanokat is, akik manapság a bayreuthi Festspielhaus színpadának padlóját is koptatják.
Te magad is jártál már Bayreuthban, ott milyen tapasztalatokat szereztél?
Sajnos csak egyszer voltam, 2022-ben, de az utóbbi években felvételről, közvetítésből mindig figyelemmel kísértem, mi történt a fesztiválon. Szerencsés vagyok, mert még pont hallottam ott Stephen Gouldot énekelni Catherine Fosterrel a Trisztán és Izoldában, egy évvel később pedig sajnos már lemondta a fellépéseit, és nem sokkal később meg is halt.
Miben más egy fesztivál működésmódja, mint egy operaházi produkcióé?
Jó esetben az az előnye egy fesztiválnak, hogy maga választja meg a produkciója körülményeit, ha ehhez anyagilag és művészileg minden rendelkezésére áll.
Nem határolják be olyan kötöttségek, amelyek egy folyamatosan működő intézményben előfordulhatnak,
hanem akkor és ott tényleg a vezetőség és a felkért művészek dönthetik el, mennyi idő alatt és milyen módon hozzák létre a produkciót, kik az énekesek és így tovább. Sokkal nagyobb a művészi szabadság. Ezzel együtt hozzá kell tenni, hogy a mindennapi operajátszás nélkül fesztiválok sincsenek, ugyanis nyári fesztiválokon nem képződnek operaénekesek, karmesterek és színházi háttérdolgozók. A kettő egymást segíti elő különböző módokon, mindkettőre egyforma szükség van.
Rajna Martin (Fotó/Forrás: Kovács Richárd)
Mitől nehezebb a fesztivál működésmódja?
Pont ugyanezek miatt erősebb a nyomás az alkotókon. A fesztiváltól mindig azt várják, hogy egészen különleges produkciók jöjjenek létre, ahol összejön a nagy rendező, az ideális énekesgárda, a jelentős karmester, és együtt megalkothatnak egy rendkívüli előadást, olyat, amire egy operaháznak évad közben nem feltétlenül lenne lehetősége. Más a fókusz: Bayreuthban a művészek hónapokon át csak a művekre koncentrálnak. Éppen ezért mint látogató, én is sokkal többet várok el egy salzburgi vagy bayreuthi premiertől, mint attól, hogy év közben hogy sikerül egy bemutató vagy akár egy repertoár-előadás például Bécsben vagy Berlinben.
A mai Wagner-vezénylésben mennyire vannak iskolák, trendek?
Nem tudom, én általában ötven-hetven éve halott karmestereket hallgatok, vagy még régebbieket. (nevet) Inkább azt szoktam megnézni, hogyan változott az interpretáció az évtizedek folyamán, keresem a kiadatlan vagy alig elérhető felvételeket. Egyes részleteket több különböző változatban is kikeresek és összehasonlítok. Érdekel az atmoszféra, mennyire változott a különböző korszakokban, Bayreuth hangzó történetében ezek a különbségek nagyon erősen kirajzolódnak. Például hallja az ember, mennyire mások az 1920-as évekből a Karl Muck vezényelte Parsifal-részletek, aztán Knappertsbuschtól az 1951-es, és hozzá képest a saját, 1962-es előadása is. Aztán megnézem a 70-80-as évek Bayreuthját, például a Colin Davies-féle Tannhäusert, és megint valami újat tapasztalok. Őszintén szólva az kevésbé kelti fel az érdeklődésemet, hogy milyen különbségek vannak a mai Wagner-karmesterek előadásai között, de figyelemmel kísérem napjaink Wagner-előadásait.
Fischer Ádám nyilatkozata a Rajna Martinnal tervezett együttműködésről
„A Budapesti Wagner-napok az elmúlt húsz év során nem csak a budapesti, de a nemzetközi zenei élet kiemelt eseményévé vált. Annak érdekében, hogy a fesztivál még legalább húsz, de inkább több évig fennmaradjon, idejében tovább kell adnom a stafétabotot a következő generációnak, hiszen a fesztivál jövője nem függhet csak az én személyemtől és teherbírásomtól. Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar és a nemzetközi zenei világ egyik legígéretesebb fiatal tehetsége, Rajna Martin kollégám beleegyezett abba, hogy a 2026-os, jubileumi Wagner-napoktól kezdve megossza velem a művészeti vezetés felelősségét, a tervezési és szervezési feladatokat, majd az elkövetkező évek folyamán fokozatosan át is vegye azt. Természetesen azért nem engedem el teljesen a fesztivál kezét, és a következő években is rendszeresen fel fogok lépni a Wagner-napokon. Azt pedig már most megígérhetem, hogy ameddig csak képes leszek rá, segíteni fogom Martin munkáját, és remélem, hogy a fesztivál nemcsak engem, de mindannyiunkat túl fog élni!"
Fejléckép: Rajna Martin vezényel (fotó / forrás: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)
hírlevél
