Az ECHO díj az európai zenei élet egyik legmagasabb kitüntetése, a klasszikus zenei kategóriákban pedig különösen erősnek számít. A hazai zenészek közül Eötvös Péter, Fischer Ádám és Boldoczki Gábor dicsekedhet vele.
Azonban díjazottnak mondhatja magát Kollegah és Farid Bang is, akik a rap műfajában nyerték el az ECHO-t április 12-én. Annak ellenére, hogy 0815 című daluk egy ízléstelen holokausztviccet tartalmaz. Az eset még felháborítóbb, hogy mindez a Nemzetközi Holokauszt Emléknapon történt.
A rapperek antiszemitizmusával a New York Times vezércikkben foglalkozott. A duó egyik dalszövegében dicsekedve hasonlította össze a saját testüket az auschwitzi táborok lakóiéval, máshol Molotov-koktéllal buzdítottak egy újabb holokausztra, antiszemitizmusuk pedig azzal „cáfolták”, hogy bármikor lefekszenek zsidó nővel.
Azóta több művész is visszaadta az ECHO Klassik-díját, köztük klasszikus zenészek, rockerek és könnyűzenészek is. A karmester Christian Thielemann és a Staatskapelle Dresden úgy fogalmazott: „Egy olyan díj, amely az eladási számokat minden más fölé helyezi, és amely élő adásban űz gúnyt a Harmadik Birodalom áldozataiból a holokauszt emléknapján, olyan cinizmust képvisel, amely számunkra nem vállalható.”
Három-négy napja Mariss Jansons és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, illetve Fabio Luisi karmester is visszaadta az elismerést. Daniel Barenboim április 23-án csatlakozott a tiltakozókhoz, és ezekkel a szavakkal vált meg az ECHO Klassik-díjától.
„Zsidóként, aki évek óta boldogan él Németországban, és értékeli a művészeti szabadságot, rendkívül foglalkoztatott az eset kapcsán kibontakozó diskurzus. Vártam, hogy egy felelős személy előáll, és adekvát módon reagál a történésekre. A kifejezés és a művészet szabadsága az egyik legfontosabb pillér egy demokratikus társadalomban, de minden szabadságnak megvan a felelőssége is: a mi felelősségünk, hogy úgy használjuk ezt a szabadságot, hogy más embereket tiszteletben tartsunk. Régóta meggyőződésem emberként és művészként: az antiszemitizmus, a nőgyűlölet, a homofóbia, a gyengébb elnyomása és a kisebbségek diszkriminációja a szabadságjogok olyan megsértését jelentik, amelyet soha nem tolerálhatunk. Együtt kell megakadályoznunk azokat, akik kitüntetnék és díjakkal legitimálnák [a szabadságjogok megsértőit].”