Ravel Malagábam 1928-ban (Fotó/Forrás: Wikimedia)
Ötvenkét éves volt, amikor a demencia egyik, máig azonosítatlan változata jelent meg Maurice Ravelnél. Egy ízben elveszítette, hogy hol tartanak a hegedű-zongora szonátájában, majd egyre több tévesztés jelent meg a kézírásában. Fokozatosan elvesztette a beszédhez, az íráshoz, a partitúraolvasáshoz és a zongorázáshoz való képességét. 1932-ben írta utolsó kompozícióit, 1933 után pedig nem állt pódiumra karmesterként sem. 1937-es halálát egy sikertelen agyműtét előzte meg.
A neurológusok azóta sem tudták meghatározni, pontosan milyen elváltozás okozta Ravel halálát. Korábban a Alzheimer-kórt valószínűsítették, de François Boller párizsi orvos szerint ez nem jöhet szóba, mivel a zeneszerző éntudatát és szociális készségeit is megőrizte.
Ravel valószínűleg két elváltozástól szenvedett, állítja Boller. Először, elsődleges afáziától, amely az agy beszédközpontját teszi tönkre. A másik a corticobasalis degeneráció (CBD), amely a páciens megfelelő mozgáskoordinációját teszi lehetetlenné. A neurológus szerint ezek a kondíciók „bezárták Ravelt a testébe”.
Nem veszítette el a képességét, hogy zenét írjon, viszont nem tudta kifejezni a gondolatait.
A zeneszerző által elvesztett funkciókért – különösen a beszéd képességéért – a bal agyfélteke felelős, miközben a zenei készségeket (a hangmagasság, a dallam, a harmónia és a ritmus) az agy mindkét féltekéje végzi. Boller és kollégái kutatásában tehát adódott a kérdés, hogy rányomta-e a bélyegét Ravel kompozícióira a bal agyfélteke gyengülése.
A kutatók a Bolérót és a Balkezes zongoraversenyt vizsgálták meg. (Noha ezekben az utolsó években keletkezett a G-dúr zongoraversenyen, és a Don Quichotte à Dulcinée-dalciklus is.) A Boléro kettő (egy egybefüggő fő- és melléktémát) tartalmaz, amely huszonötféle hangszerelésben szólal meg. Ravel így írta le a művet: „zenekari anyag zene nélkül”. A zongoraverseny szintén különbözik a zeneszerző többi alkotásától, amennyiben rövidebb frázisokat tartalmaz. Megjegyzendő, hogy ebben az időszakban Ravel gyakran elfelejtette a saját műveit is – az első pár ütemtől eltekintve. Boller úgy véli, hogy a zenei alapanyag szűkítése nem pusztán Ravel klasszicizáló törekvéséből fakad, hanem az agyi betegségnek is következménye. (Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a szintén 1932-ben keletkezett G-dúr concerto középső tétele egy fantasztikusan hosszú és gyönyörűen ívelő dallamból építkezik.)
Kapcsolódó
Ez a big band kicsit átgyúrja Ravel Boleróját
Az Orchestre de Paris zenészei big bandet alakítottak a zenekaron belül, és ilyeneket játszanak. Hallgassák csak!
Ennek ellenére nem tudjuk pontosan, mi szabta ilyenre a Bolérót és a Balkezes zongoraversenyt. „A Boléro különös helyet foglal el Ravel életművében” – mondta Deborah Mawler zenekutató. Nehéz ugyanis elkülöníteni a zeneszerző stílusváltását és az agyi működést, ami kiválthatta ezt. Ravel ezekben az időszakokban különösen érdeklődött a zenei mechanika és a repetició iránt, amelynek a Boléro az egyik ékes bizonyítéka. (via Nature.com)
Kapcsolódó
A különc manó, aki imádta az öltönyöket és az izgalmas zenét
Nyolcvan éve hunyt el Maurice Ravel, a francia zene zsenije, akinek zenéje folyton változó és megújuló időkapszula egy olyan világból, amely feltalálta a repülőgépet, bevonult egy világháborúba, felfedezte az egzotikus keletet és a parázsló szexualitást.
hírlevél
