Szergej Rahmanyinov

A zongorista-zeneszerző többnyire családja körében látható ezen a videón. Ha csak a táncjelenetre kíváncsi, 1:30-tól lehet tanúja Rahmanyinov bolondozásának.

Gabriel Fauré

Nekem ez a felvétel a kedvencem az összeállításból. Az 1913-ból való film olyan rövid, hogy a párizsi Conservatoire legendás igazgatója nem is tud mit csinálni rajta. Csak álldogál, aztán szív a szivarján. 

Camille Saint-Saëns

1915 körül készült ez a felvétel, a hang nem a képhez tartozik. Az mindenesetre egyértelmű, hogy Saint-Saëns éppolyan mókás kinézetű emberke volt, mint ahogy elképzelhetjük.

George Gershwin

1931-ben járunk, ráadásul a tengerentúlon. Nem is olyan csoda, hogy Gershwinről videófelvétel készült. Ekkor már négy éve elkészült az első hangosfilm, A dzsesszénekes, a zeneszerző megírta az Egy amerikai Párizsbant, az F-dúr zongoraversenyt, és egész Amerika rá figyelt. Itt éppen az I Got Rhythm című slágerét játssza.

Maurice Ravel

Fauréhoz hasonlóan Ravel sem tud mit kezdeni a kamerával, farkasszemet néz vele, aztán zavartan elfordul. Egykori kritikusa szerint a zenéjét hallgatni olyan, mint egy manót figyelni, aki apró dolgokkal szöszmötöl. Hát nézze meg most a 160 centiméter magas Maurice Ravelt, és döntse el, igaza volt-e a kritikának.

A listának nincs is vége, íme néhány további érvényes találat:

• Csajkovszkij beszélgetése Anton Rubinsteinnel egy Edison-fonográfról az 1890-es évek elejéről:
• Edward Elgar a Remény és dicsőség országát vezényli 1931-ben az EMI stúdiójában:
• Prokofjev zongorázik és a zenéről beszélget: