A koncertet Muszorgszkij vérfagyasztó szimfonikus költeménye nyitja, az Éj a kopár hegyen. Ez a végtelen keleti vidékekre visszavezető alkotás afféle boszorkányszombat, rémisztő jelenés a lengyeleknél ünnepelt Kupala-éjszakáról. A mű sorsa a keletkezése idején mostoha volt, ma már viszont szilárd hellyel bíró repertoárdarab.
Az est versenyműve Ravel parádés G-dúr zongoraversenye lesz, amelynek első tételét Mozart-, Saint-Saëns- és jazz-hatások gazdagítják, lassú tételét számos tekintetben Chopin ihlette. A szólista Ránki Dezső, akihez közel áll Ravel fanyar humora, hideg borzongása: gondoljunk csak a Gaspard de la Nuitből készített, ma már etalonnak számító hangfelvételére.
Muszorgszkij és Ravel neve szóösszetétellé vált a klasszikus zene kedvelőinek körében. Pedig sokan esküsznek arra, hogy Muszorgszkij népszerű ciklusa, az Egy kiállítás képei eredeti, zongorára írt változatában a leghűbb önmagához, sőt, még legalább egy tucatnyian adaptálták zenekarra. De úgy tűnik, Ravel zseniális hangszerelése tette a koncerttermek örök favoritjává a Hartmann-festményekre komponált szvitet. Természetesen ez a változat hangzik el az Alba Regia Szimfonikus Zenekar előadásában, Dubóczky Gergely vezényletével.
Kapcsolódó
Nem csak Ravel álmodta zenekarra az Egy kiállítás képeit
Sőt, még csak nem a századforduló zenéjének zenekari virtuóza volt az első, hanem egy orosz Rimszkij-Korszakov tanítvány.
hírlevél
