Klasszikus

Regényes szócső

2008.04.13. 00:00
Ajánlom
Az öregebbek még emlékezhetnek Pernye András zenetörténeti előadásainak állandó nyitó mondatára: Bartók előtt két magyar zeneszerző volt, Liszt Ferenc és Bakfark Bálint. Ideje volt hát, hogy Fajth Tibor romantikus ábrázolása után újabb regény szülessék Bakfark életéről.

Gyárfás Endre Bakfark, Európa lantosa című regényének kiindulópontja a nagy lantost ért sérelem. Báthori István (1533-1586), az új erdélyi fejedelem azt tervezi, hogy visszaveszi az adománybirtokot, melyet Bakfark az előző uralkodótól, János Zsigmondtól kapott politikai szolgálataiért: „Kósza hírek terjednek az udvarban afelől, hogy nagyságod nem óhajtja elődjének minden döntését megerősíteni”. Bakfark ekkor levélben fordul a nagyúrhoz, és ez a levél alkotja a nem túl terjedelmes, e téren kimondottan olvasóbarát regény alapját. Szerencsés kézzel megválasztott műfaj, hiszen most a regény főhősének, Bakfarknak mindenféle regényírói tüsténkedés vagy trükközés nélkül, mintegy természetes lehetősége nyílik, hogy közvetlenül elmondja a „maga mentségét”, vagyis voltaképpen az életét. A sok kellemes és komoly anyagismeretről árulkodó, erős hangulatfestő elemmel megtűzdelt részlet, ügyesen szcenírozott jelenet, a finoman archaizáló, de sosem múzeumian avítt nyelvhasználat ellenére mégis azt gondolhatjuk, hogy ez a remekül kiválasztott én-elbeszélő voltaképpen a sokkal később élt szerző szócsöve. Ez akkor világlik ki legélesebben, amikor a regény meritumára, végső soron megírásának indítékára kerül sor. Sajnos ez már a második lapon bekövetkezik, mégpedig Bakfark egyik önreflexiójában. „Miért ragaszkodom e nemesi birtokhoz, kérdené nagyuram, hiszen lantjátékommal több aranyat gyűjthetek ládámba, mint amennyit földemtől egy-egy aszályos esztendőben remélhetek. (…) Családomat sem sújtotta ínség, nevem hallatán a leghatalmasabbak bólintottak elismerően, és kérésemet parancsként adták tovább teljesítés végett a szolgáknak.
A szolgáknak (kiemelés az eredetiben), akik között…
Igen, ki kell végre mondanom, nagyságod éppúgy tudja, mint én, és mint a legutolsó ajtónálló, hogy magam is csak egyike voltam a szolgáknak.”

Ezt nehezményezi Bakfark, de még inkább maga a szerző. Ezzel Gyárfás voltaképp valamiféle művészetszociológiai anakronizmussal él. Hiszen jól tudjuk, hogy a művész önnön függetlenségéért vívott szabadságharca – és maradjunk most a zene keretei között – nagyjából Mozart bécsi letelepedésével kezdődik az 1780-as években, hogy aztán még Beethoven működésében és életkörülményeiben se érje el a romantikában aztán már teljesen természetes módon bekövetkező győzelmét. Nem, a valóságos, a történeti Bakfarknak még eszébe sem juthatott, hogy bármiféle szabadságért síkra szálljon, legkevésbé a művészi függetlenség zászlaja alatt. Hiszen az egész, történetileg meglehetősen hiteles regényből, a zeneszerző élettörténetéből éppenséggel az ellenkezője derül ki, mégpedig az, hogy a 16. században egy alkotó csakis valamely nagyúr vagy mecénás védernyője alatt teljesíthette ki a maga művészetét. Jól tudja ezt maga Bakfark is, aki egy ponton számítónak nevezi magát, és itt az alak ellentétbe kerül megalkotója kissé ideologikus elvárásaival. Hogy a művészet szabadságharca mennyire fontos volt Gyárfásnak, azt a regény utolsó mondata is alátámasztja, amikor a nagy lantos fiai jövőjét vizionálja: „Ifjabb Bakfark Bálin a talján polgárok között, Bakfark János idehaza érje el, amit én akartam elérni, és éljen úgy, ahogy én szerettem volna élni.

Szabadon (kiemelés az eredetiben).”

Két fiúi sors, két életlehetőség, az egyik Európa, a másik a szűkebb értelemben felfogott hazája, Magyarország szolgálatában – ez mindenekelőtt a jelenkori szerző, nem a reneszánsz Bakfark alternatívája. Mindamellett a sugalmazás szerint nem kibékíthetetlen az ellentét: az EU-kompatibilitás összefér a hazafisággal. Talán ez Gyárfás kellemesen ismeretterjesztő, lendületesen megírt regényének végső, nem is ellenszenves üzenete.

(Gyárfás Endre: Bakfark, Európa lantosa - Rózsavölgyi és Társa 2008; 1990 Ft)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Öt híres művész, akiket megihletett a karácsony

Ki gondolná, hogy Andy Warhol imádta a karácsonyt, olyannyira, hogy egyenesen a Karácsony Királyának nevezték, Salvador Dalí pedig egy időben karácsonyi lapok tervezésére adta a fejét? Szubjektív válogatásunkban öt képzőművész karácsonyhoz kapcsolódó művét ajánljuk, az ünnepre hangolódva. 
Vizuál

Csaknem száz év után tért haza Rippl-Rónai remekműve

160 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria december 19-i aukcióján A geszti kastély kertje című alkotás, amely Rippl-Rónai egyik legmerészebb festménye. Az árverésen Vaszary János ritkán látható művét is bemutatják. December 17-én pedig kortárs festményekre licitálhatunk.
Vizuál

KÉP-regény: A modernista zseni

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal véletlenszerűen kiválasztott képe adott okot rá, hogy felidézze Brazíliavárosban tett látogatását és megossza velünk Oscar Niemeyer iránti rajongásának okát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fesztivállal emlékeznek César Franck születésének 200. évfordulójára

A Franck Fesztivál fókuszában egy eredeti Debain-harmónium és a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templom frissen felújított orgonája áll. A hangszereken egy kétnapos mesterkurzus után elhangzik Franck összes harmónium- és orgonaműve is.
Klasszikus hír

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.
Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.