Klasszikus

Régimódi rézfúvós

2005.01.24. 00:00
Ajánlom
Bakó Levente trombitaművész, a kétszeres ARTISJUS- és Liszt Ferenc-díjas Ewald Rézfúvós Kvintett művészeti vezetője. Az együttes a napokban veszi át a Gramofon-díjat, hamarosan önálló koncertsorozatuk kezdődik a MATÁV Zeneházban, és most jelenik meg új lemezük a Hungarotonnál. Bakó Leventével Mesterházi Gábor készített interjút.

- Mi lesz az új lemezen?

- Egy világpremier. Raymond Lapie brit kutató egy éve találta meg Jean-François Victor Bellon rézfúvósötösre írott kvintettjeit. Ez azért nagy szó, mert régebbi zenékből általában csak átirataink vannak. Bellon kvintettjei – szám szerint 12 – az 1800-as évek közepén íródott „rézfúvós szimfóniák”, négy tételes, húsz perc körüli művek. Ezekből egyelőre az első négyet vettük föl. Eddig két lemezünk jelent meg: az elsőt a Grammy adta ki; a második 2003-ban az Allegro Thaler gondozásában jelent meg. A Hungaroton-lemez pedig a cég világújdonság-kiadási koncepciójába illik bele. Bárány Gusztáv, a zenei rendező már szinte családtag, akivel mindig nagyon szeretünk együtt dolgozni. Nyáron készül a negyedik lemez Wilhelm Ramsöe kvartettjeiből.

- Idáig el kellett jutni. Hogyan kezdődött?

- Az ötlet kicsi korunktól megvolt, csak nem egyszerre kerültünk a Zeneakadémiára. Ott kerestem meg 1996-ban azokat az embereket, akikkel úgy gondoltam, együtt tudok dolgozni. Teljesen tanártól függetlenül kezdtünk próbálni, szinte szeparálódtunk. Kovács Zoltán, a kamarazene-tanárunk nagyszerű dolgokat mondott, de először önmagunknak akartuk lerakni az alapokat. Még egy nevet meg kell említenem: Szabó Lászlóét, aki a Budapesti Rézfúvós Kvintett tubása, szintén a Zeneakadémia tanára. A kürtös Kovalcsik Andrást 1993 óta ismertem, Tarkó Tamást, a másik trombitást versenyekről szintén régóta. S bár ők Budapesten jártak szakiskolába, én pedig Nyíregyházán tanultam, kialakult és megmaradt köztünk a kapcsolat. A két Kelemen, Tamás és Lajos testvérek, Tamás 1997-ben csatlakozott az együtteshez, 2003 májusa óta pedig Lajos a harsonásunk. Ebben a mai világban nehéz elviselni egy olyan diktátort, mint én. Nagyon szigorú vagyok. A fiúk így fogalmaztak egyszer: „Levit lehet szeretni, csak néha nagyon nehéz”. A rézfúvós kvintett nagyon sok munkával jár: minden nap próbálunk, sokat utazunk, rengeteget szerepelünk.

- És mindnyájatoknak van másik munkahelye is. Hárman a Danubia Szimfonikus Zenekarban játszotok. Van szakmailag szerepe ennek az együttes életében?

- Nagyon is. Az mindenképp előny, hogy Tarkó Tamással ott is szólamtársak vagyunk. Jót tesz a zenekarnak, hogy 9-10 éve együtt kamarázunk, és előny a kvintettnek is. Nekünk azért, mert nem tudom hosszútávon úgy elképzelni az életünket, hogy csak kvintettezünk, bár néhány év alatt jó lenne elérni, hogy ez legyen az első számú munkahelyünk. A zenekarban való muzsikálás teljesen más jellegű felkészültséget kíván. Ráadásul a Danubia Zenekar mindhármunk számára szerelem.

- Ez Héja Domonkosnak köszönhető?

- „Pedálozás” nélkül mondhatom, hogy ige. Elismerésre méltó a szakmai munkája és az, ahogyan az emberekkel bánik. Itt mindenki sokat tanulhat. Most pl. Eötvös Péterrel dolgozunk együtt – Domos mindig azt tartja szem előtt, ami a zenekarnak a legjobb. Másrészt a fúvósötösben is abból tanuljuk a legtöbbet, ha nagy mesterek műveit hallgatjuk vagy játsszuk. Amikor Ewald 1. kvintettjét felvettük lemezre, folyamatosan Csajkovszkijt hallgattunk.
A hakni nem a mi világunk. Az Operába szokott minket hívni Varasdy tanár úr, színpadi zenére, amit nagyon szeretek, így az operához is van egy kis közünk. De nem szabad a tehetséget aprópénzre váltani. Oda kell menni, ahol a legtöbbet tanul az ember, és ahol a legjobbak játszanak. Egy éve az UMZE-be is egyre többet hívnak minket. Nagy próbatétel ez, hiszen ott kiváló emberek közt muzsikálhatunk, nagy karmesterekkel, híres szólistákkal dolgozhatunk együtt.

- Münchenbe 2001-ben visszamentetek nyerni, mert 1999-ben „csak” másodikok lettetek. Nyerni kell?

- Nem, a versenyben a legfontosabb a felkészülési idő: napi négy órában próbálsz, és meg kell tanulnod olyan darabokat, amelyeket amúgy elkerülnél. Aztán ha nyersz, az ajándék, de a zenei verseny szubjektív. Igazán az győz, aki elég aprólékos, és akinek stílusa van. Az 1998-as narbonne-i első díjunk nagy meglepetés volt, mert 20-21 évesen nyertünk ott, ahol 30 fölött volt az átlagéletkor. De a versenyeken túl vagyunk, elég volt tíz verseny 1998-tól 2001-ig. Ma már csak zsűrizni mennék.

- A honlapotok (www.ewald.hu) nagyon alapos és naprakész. Ráadásul személyes. Magatok csináljátok? Általában: kik segítik az együttes munkáját?

- Van egy nagyon kedves barátunk, Ország Gábor, ő gondozza a honlapot. Együtt találtuk ki: én mondtam, mi legyen, ő pedig kidolgozta, és ma, ha este 10 órakor küldök neki valamit, másnapra kint van. Amúgy én vagyok az együttes művészeti vezetője, menedzsere, titkára és minden más. A napom alaposan be van osztva: a reggeli befújás után e-mailek, faxok, telefonok, vizitek, kapcsolatépítés, gyakorlás és próbák. Nagy szerencsém van a kvintett másik négy tagjával: nagyon bíznak bennem. Mindez nem menne, ha nem lennének mellettem ők négyen. A szponzorok is fontosak. Négy éve sikerült megállapodnunk egy hangszergyártó konszernnel. Ideális esetben egy trombitásnak nyolc trombita kell – egy vagyon. Egy hangszergyártónak persze csak akkor éri meg támogatni valakit, ha az együttes versenyeken nyer, sok lemezfelvételt készít – így a szponzor neve is forog.

- Zeneileg is Tiéd a vezetés?

- Tulajdonképpen igen. Mindig nagyon felkészülten megyek a próbára. Egy nap általában három órát dolgozunk. Nekem már az első próbán kívülről kell tudnom a műveket, amikor a többiek még blattolnak. Nekem van egy alapkoncepcióm, a többiek pedig hozzátehetik a magukét, megvitatjuk – bár nehéz velem, mert szeretek ragaszkodni a magaméhoz. Ellenben próbáról próbára szándékosan karaktereket, tempókat változtatok, hiszen a koncerten nem lehet „rutinból” játszani. Azt a kifejezést, hogy „ahogy szoktuk”, mélyen elítélem.

- A repertoárotokon jól látható, hogy figyeltek arra, hogy minden korból és műfajból játsszatok. Az együttes neve azt sugallja, hogy a klasszikus rézfúvós irodalom áll a középpontban.

- Ez műsorpolitika is. 70-80 percen keresztül csak rézfúvósok szólnak, abban mindennek meg lehet találni a helyét, a kortárs zenének is. Van már egy lemeznyi mű, amit nekünk írtak, és erre büszkék vagyunk. A hallgatókkal meg kell értetni, mit fognak hallani – támpontokat kell adni. Játszunk átiratokat is, de igazán azt szeretném, ha egyre több eredeti darabot adnánk elő, mint 2004 februárjában a Zeneakadémián vagy Párizsban, Londonban, Varsóban, ahol nem is engedték, hogy átiratot játsszunk. A ráadásban már elfér, de ezekre a helyekre azért hívnak, hogy a rézfúvós műfajt népszerűsítsük, és nekünk is ez a célunk.

- A 2005 augusztusára meghirdetett fehérgyarmati verseny is ennek a koncepciónak a része?

- Feltétlenül. 2004 nyarán a Szatmári Rézfúvós Napok egy öt rézfúvós kvintett részvételével zajló kurzus volt. Fehérgyarmat nagyon messze van, az egyetemisták mégis jöttek az ország minden részéből, és a város befogadta az eseményt. Minden nap koncert volt, minden koncerten telt ház. A lokálpatriotizmus nagyon jól működik. Idén fesztivál lesz minden este koncertekkel, napközben pedig komoly versennyel.
A Monarchiában volt rézfúvós kultúra, de Magyarországon háttérbe szorult. Itt nagypolgáribb, finomabb közönség alakult ki, amely operára, szimfonikus zenére, vonós kamarazenére fogékony, szólóhangszerben pedig hegedűre, csellóra, zongorára – és vége. Ma már a rézfúvósok is eljutottak egy elég kifinomult szintre. Ne felejtsük el a Budapest Rézfúvós Kvintettet, akik egyedülálló világkarriert futottak be vagy a Modern Rézfúvós Kvintettet. Ki merem jelenteni, hogy a rézfúvósok központja ma Magyarország. A legjobb külföldi zenekarokban is magyarok ülnek: a Berlini Filharmonikusok két első trombitása Velencei Tamás és Tarkövi Gábor. Frankfurtban Nemes Balázs, Drezdában Kelemen Csaba, Weimarban Nagymajor Zsolt játszik. Tehetség-túltermelés van.
Egy rézfúvós koncertnek sajátos hangulata van. A közönség azt várja, hogy a végén egy Louis Armstrong vagy egy Gershwin-átirat megszólaljon. De a publikum még nem ismeri a rézfúvós muzsikát – folyamatosan azon dolgozom, hogy olyan helyeken léphessünk föl, ahol az igazi nagyközönség hallhat minket. Önálló bérletes sorozatunk a Matáv Zeneházban februártól májusig kiváló alkalom lehet erre, hiszen itt meg kell nyerni, össze kell kovácsolni a törzsközönséget. A Magyar Kulturális Éveknek hosszú ideje állandó szereplői vagyunk. Ennek keretében júniusban a Szentpétervári Filharmónia Nagytermében játszhatjuk orosz és magyar szerzők műveit, aztán jön a negyedik lemez, augusztus végén pedig a rézfúvós tábor. És szeretnék októbertől májusig egy hét koncertből álló sorozatot az MTA Dísztermében, de ehhez még meg kell teremteni a feltételeket. Az méretében, csillogásában nagyon jó helyszín a rézfúvós zenéhez. Ezen kívül a szokásos fesztiválokon is részt fogunk venni (Mini Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál, UMZE).

- Hány évig lehet ezt csinálni?

- Először azt mondtam, ötven éves koromig akarom végezni ezt a napi munkát. De rájöttem: ezt nem lehet abbahagyni. Szerintem foghullásig fogom művelni. 27 éves vagyok, de amikor egy-két nap kimarad, akkor derül ki, hogy a zene mennyire kitölti az életem. Ráadásul ez az öt ember nagyon ragaszkodik egymáshoz lelkileg. Két hetet pihenünk Karácsonykor és két hetet nyáron – és a végén mindig nagyon hiányzott a csapatmunka. A Kvintettben fél pillantásokból is értjük egymást, úgyhogy ezt most érdemes kihasználni.

NÉVJEGY
1977. április 12-én született Nyíregyházán. 1991–1995 között a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában tanult Nagy Gyula trombitaművész tanítványaként. 1995–2000 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Varasdy Frigyes trombitaművész növendéke volt. Trombitaművész–tanár egyetemi diplomáját 2000-ben szerezte meg. 1999–2001 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1999-től a Danubia Szimfonikus Zenekar tagja, 2001-től az ELTE Bartók Béla Koncertzenekarának segédkarmestere, 1996-tól az Ewald Rézfúvós Kvartett művészeti vezetője.

Hobbi: autóbusz modellek
Kedvenc lemez: Csajkovszkij: VI. szimfónia, New York-i Filharmonikusok, Bernstein
Kedvenc film: Vuk (most kaptam meg Héja Domonkostól DVD-n Karácsonyra)
Kedvenc könyv: Piatigorsky: Csellóval a világ körül
Kedvenc hangszer: cselló (!)
Kedvenc előadó: Mario del Monaco
Kedvenc karmester: Bernstein

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Könyv

Radnóti üzenetet küldött a Messengeren: Vesd le ruhádat, már esik is kinn ;)

Magyar költők verseinek részletei kerülnek plakátokra. Segít vajon a modernizálás a fiatalok irodalmi érdeklődésének felkeltésében?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hírek

José Cura a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek állandó vendégművésze lesz

A jövő évadtól induló együttműködés részeként november 13-án Verdi Requiemjét vezényli a Müpában az argentin művész.
Klasszikus ajánló

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Klasszikus interjú

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Klasszikus interjú

„A Kárpát-medencei népzene ihletforrás számomra”

A Bartók Világverseny első helyezése után az Artisjus Junior díját is begyűjtötte Dobos Dániel. A fiatal zeneszerzőt inspirációkról, jövőbeli célokról kérdeztük bemutatkozó interjúnkban.
Klasszikus díj

Dés László és Kurtág György is az Artisjus díjazottai között

Dés László életműdíjat vehetett át, Szabó Tibor (Magna Cum Laude) az év zeneszerzője, Bérczesi Róbert (Hiperkarma) pedig az év szövegírója címet kapta meg az Artisjus 2019-es díjainak átadóján.