Akik ide eljönnek, tudják, középkori, reneszánsz és kora barokk muzsikát fognak hallani, amelyet a korra jellemző hangszereken szólaltatnak meg a muzsikusok: a névadó Mandel Róbert tekerőlantos, Márta István zongorista-csembalós, Jakobi László csellista és Kállay Gábor furulyás-énekes. Ezúttal az új nemzedék is dobogóra léphet, hiszen Kállay két főiskolás lánya, a csellista Ágnes és a furulyás Katalin is játszik. Mégpedig nem akármit.

Igaz, azok számára, akik a quartett lemezeit is ismerik, már nem lesznek olyan szokatlan hangzásúak a francia Michel Corette szerzeményei. Hiszen éppen egy éve fedezhettük fel őket a Hungaroton korongján – Mandel Róbert és néhány vendégmuzsikus előadásában. A XV. Lajos korabeli udvari komponista a rokokó zene egyik kiválóságának számított. Sok orgonaművet is írt, de a korabeli versailles-i udvar divatos hangszerei, a tekerőlant és a duda is élénken foglalkoztatták a fantáziáját. A tekerőlant hazai és európai reneszánszát elindító Mandel, aki restaurátor, hangszerépítő és muzsikus is egy személyben, a nyolcvanas évek elején európai könyvtárakban kutatva elmélyedt Corette és több más korabeli zeneszerző műveiben. E mellett Párizsban tanulmányozhatta az eredeti XVIII. századi udvari hangszereket, amelyeknek népi változata is ismert. A kétfajta környezetben használt tekerőlantok és a rajtuk fölcsendülő muzsikák között azonban óriási volt a különbség. A királyi udvarban a pazar díszítésű tekerőlanton a kor elitmuzsikáját szólaltatták meg, míg a köznapi hangszeren paraszti dallamokat játszottak.

A királyi kedvenc Corette darabjain kívül több más korabeli mű is elhangzik hétfőn, köztük talán legérdekesebbnek tetszik a nálunk Hull a pelyhes fehér hó kezdettel énekelt, karácsonyi dalként ismert mű, amely eredetileg francia népdal, és semmi köze a karácsonyhoz. E mellett újszerűen fognak hatni azok a Bartók-feldolgozások, amelyeket ez alkalommal régi hangszereken adnak elő.

Jövőre lesz huszonöt éves a Mandel-quartett, amely ma már jóval ritkábban hallható élőben, mint korábban. Programjuk, hangzásuk nem sokat változott, csak az idő múlásával a négy muzsikus pályája kanyarodott el, ha nem is túl távol a zenétől. Ma már inkább csak „menedzser- kvartettként” emlegetik őket, hiszen Márta István színházigazgató, fesztiválszervező és a fesztiválszövetség elnöke lett; Jakobi László a Forrás zenei koncertek és más események szervezője; a sokáig főként zenepedagógusként működő Kállay Gábor is rendez már hangversenyt; nem beszélve Mandelről, aki már a rendszerváltás előtti években belekóstolt ebbe a mesterségbe.

Az együttes névadója több jelentős zenei rendezvényt jegyzett, például a Ravi Shankartól a cigány világzenéig több irányzatot megismertető World Music Fesztivált. Közben megmaradt annak a kíváncsi kultúrakutató tekerőlantosnak is, aki még az 1977-es Ki Mit Tud?-on keltett föltűnést. Ezt a zenei munkásságot éppen az idén ismerték el: Mandel Róbertet a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Tervei között szerepel a zenepiaci különlegességnek számító Corette-lemez folytatása is. Már elkezdték rögzíteni az ugyancsak francia Philbert Delavigne-tól származó Virágok című duettfüzér több tucat darabját. A hangszerek között a duda és a tekerőlant mellett számos más régi instrument is található. A dallamok a szerző képzetét, hangulatát idézik, amelyet az egyes virágok keltettek benne. A tubarózsa duettje például öblös hangzású, a szegfű törékenyen, a jácint ömlengő és így tovább. Sajátos középkori költészetet idéz. Ugyanilyen érdekesek a szintén párizsi Chedeville Vivaldi-átiratai, egyebek között a Négy évszak, amelyet ugyancsak régi hangszerekkel szeretné lemezre játszani Mandel, aki szinte egyedülállónak számít Európában abban, hogy korabeli műzenét (és nem népzenét) szólaltat meg tekerőlantján.

A lemezfelvételekhez azonban szponzorra volna szükség. Most egyelőre a koncert következik.