Klasszikus

Remek rímek, remekművek

2005.12.07. 00:00
Ajánlom
Mi sem jellemzi jobban a magyar sajtóviszonyokat, állapotokat, mint az a tény, hogy Pavlovits Dávid Carnegie Hall-béli koncertjéről – ami igazán nem volt sikertelennek mondható, hiszen felállva ünnepelte a kifinomult New York-i közönség – a magyar komolyzenei élet tudomást sem vett.

Ez, ha nem tévedek – és úgy hiszem, nem tévedek – leginkább annak tudható be, hogy a gitárt még mindig nem tartják a hangadók komoly hangszernek, illetve aki annak tartja, az is úgy vélekedik (én sem voltam ez idáig kivétel), hogy a szólógitár-estek többnyire ásító unalomba fulladnak, és ritkán szikráztatnak olyan pillanatokat, mint jeles pianistáink estjei.

A magyar gitározásnak persze nem voltak olyan nagyformátumú egyéniségei, mint a zongorázásának, és annak ellenére, hogy gitáron többen játszanak (vagy próbálkoznak), a gitártanszékeknek a zenészképző intézményekben sincs fontos helye. Hogy a gitár nem unalmas hangszer, azt éppen a Pavlovits Dávid szervezte szegedi gitárfesztiválok is bizonyítják, ahol olyan izgalmas előadók léptek/lépnek fel, mint a Katona Duó vagy Pusztai Antal. Tulajdonképpen ők, a hangszer bizalmi emberei kelthetik fel a vágyat a gitármuzsika után, ők alapozhatják meg a gitárzene elismerését; ők bizonyíthatják be, hogy a gitárnak nem csak a fúziós jazz-formációkban van helye, nem csak az adásszünetekben, nem csak a meseszínpadokon, hanem a koncertpódiumokon is.

Pavlovits Dávid koncertje ugyanis magasabb színvonalú volt, mint az általam az utóbbi három évben hallott kamaraestek legtöbbje. Pavlovits Dávid gondol valamit a zenéről, nemcsak a technikát birtokolja; nemcsak precíz, hanem a zenét értő, arról gondolkodó művész is. Játékát joggal lehet interpretációnak nevezni: érezni, milyen kedvvel és szeretettel nyúl az egyes művekhez, hogy érdekli a darabok struktúrája mögött felsejlő zeneszerzői szándék, a művek ideológiai háttere is. Ezt nemcsak az igazolja, hogy a Német Tanszéken a Doktor Faustusról, valamint Goethe és Beethoven kapcsolatáról tartott előadásokat, hanem Bach- és Mozart-játéka is. Bár az óbudai társaskörben tartott koncert elejét, a Bach-szonátát, illetve a Mozart-átiratot (d-moll fantázia) éreztem a legkevésbé sikerültnek, mégis, ezeken az előadásokon is átvilágított, hogy az előadónak van elképzelése a művekről.

A Mozart-kompozíció vérfagyasztóan bájosra sikerült, vagyis pontosan idézte fel a mosolyok mögötti rosszakaratot és rafinériát, ami oly jellemző a XVIII. századra. A koncert folytatásában Pavlovits Dávid saját darabjai e groteszk felé vitték el a műsort: a nagyszabású és egészen lenyűgöző hangszerismeretről tanúskodó Szonátanr. 2 után felhangzó Félmagyar vázlatok egyrészt Németh László perverzen komoly gondolataira is utaltak, másrészt a bartóki hagyományokra is. Ahogy a szerző fogalmazott rövid bevezetőjében: ez a darab a kamionsofőr mikrokozmosza (és valóban olyan volt, mint a szoft pornó képekkel díszített öltözőszekrények közt egy kis finom harangjáték): a darabokból egyenesen következett az argentin zenei nagyhatalom, Alberto Ginastera meghökkentő és már nem is egyszerűen csak gitárdarabnak, hanem inkább montázsnak nevezhető Szonátája.

Ez a rímekre épült program – talán a bevezetőben elmondottak miatt is – zongora ráadásdarabokkal ért véget, az előadó, mintha mi sem lenne természetesebb magyar pódiumokon, odaült a zongorához, és úgy játszotta el Szkrjabin prelűdjét, hogy annak minden sora – maradva a korábban már használt jelzőnél – vérfagyasztóan romantikus volt. Pavlovits Dávid előadása odatehető Csalog Gábor előadása mellé: hasonlóan gondolkodnak a zenéről, és hasonlókat gondolnak Szkrjabinról. Chopin cisz-moll polonézének előadásán már kicsit érezni lehetett, hogy a közönség türelmetlen – vajh miért? –, és az előadó technikai tudása nem tudta olyan maradéktalanul támogatni az elképzelést, mint az est korábbi részében. S bár zongorahanggal zárult a koncert, kevés súlyosabb bizonyítása volt annak magyar pódiumon, hogy a gitár komoly hangszer.

(2005. december 1. Óbudai Társaskör; Pavlovits Dávid (gitár) koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ősbemutató

Az édeni konfliktusról szól Szentpáli Roland új ősbemutatója

Különleges estére várja a zenerajongókat a Budapesti Vonósok Zenekar 2018. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermébe.
Klasszikus ajánló

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Klasszikus bűnügy

A klasszikus zenétől a marihuána is jobban növekszik

Öt embert tartóztattak le Spanyolországban, akik a nap 24 órájában klasszikus zenét játszottak mintegy 2000 tőből álló kenderültetvényüknek. Nem a zenével volt a baj.
Klasszikus hangfelvétel

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus beszámoló

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.