Klasszikus

Rendesen előadni

2013.11.13. 10:26
Ajánlom
Egy koncertbeszámolót másik művész méltatásával kezdeni, mint aki a szóban forgó esten fellépett, nem kifejezetten illendő, néha azonban, mint például Joyce DiDonato budapesti hangversenyének esetében, csaknem elkerülhetetlennek tűnik. KRITIKA

A világhírű énekesnő ugyanis virtuóz barokk áriákkal érkezett november 9-én a Művészetek Palotájába, olyan operarészletekkel, amelyeket Drama Queens című, lelkes kritikai visszhangot kiváltó, tragikus sorsú antik kriálynők portréját megrajzoló albumáról válogatott, márpedig ez a koncertforma olyasmi, amit a zenekedvelők hajlamosak egy másik lenyűgöző mezzo, Cecilia Bartoli nevével társítani. Bartoli kivételes, bizonyos értelemben korszakalkotó technikája legendás, ő az a művész, aki szemlátomást élvezi az embert próbáló nehézségek, tüdőkapacitást nem kímélő futamok jelentette kihívást, és bármikor képes elérni, hogy közönsége - a kivételes zenei élmény mellett - már pusztán a virtuozitás sodrásába beleborzongjon. Hírneve, lemezei, fellépései ismeretében hasonló interpretációkkal próbálkozni egészen egyszerűen értelmetlen igyekezetnek látszik.

Joyce DiDonato azonban képes bebizonyítani, hogy ez tévedés. Noha lemezbemutató turnéjának egyik állomásaként érintette Budapestet, olyan koncertet adva, amelynek minden egyes eleme pontos koreográfiát követ a világ valamennyi jelentős hangversenytermében, az élmény, amellyel megajándékozta hallgatóit, mégis hátborzongatóan valóságos, egyszeri és különleges volt. Ebben természetesen jelentős szerep jutott a felvételen is hallható amszterdami együttesnek, az Il Complesso Baroccónak is. Alan Curtis zenészeinek filigrán ötletekben bővelkedő, kifogástalanul pontos, kecses, ugyanakkor erőteljes játéka nagyszerűen illett a kansasi születésű énekesnő előadásmódjához, jóllehet a szenvedélyesség mértéke néha kissé eltúlzottnak bizonyult, enyhén egzaltált jelleget kölcsönözve a produkciónak. Az aránytévesztés pillanatait a jelek szerint elsősorban a koncertmester, Dmitry Sinkovsky lendületes fantáziájának köszönhette a közönség, ugyanakkor a hangszeres műsorszámok legkifinomultabb, legélvezetesebb ötletei is tőle származtak, ahogyan azt a hangverseny első felében megszólaltatott Vivaldi-hegedűverseny (d-moll, "Per Pisendel", RV 242) magával ragadó lassú tétele is példázta.

Az este valódi sztárja azonban magától értetődően DiDonato volt. Kifogástalan technikája, koloratúráinak könnyedsége, trilláinak gyöngyöző gömbölyűsége, impozánsan bemutatott hangterjedelme, orgánumának teltsége önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a Bartók-terem hallgatóságát elbűvölje, énekének valódi vonzereje mégsem ezekben a pozitívumokban rejlett, hanem előadásának különösen szuggesztív drámaiságában, amelynek hatalma a túlfűtött szenvedélyesség helyett elsősorban megindító egyszerűségében mutatkozott meg. Noha az énekesnő láthatóan mélyen átérezte és átélte az éppen megformált ária érzelmi tartalmát, interpretációjának lenyűgöző ereje ennek ellenére nem a látható gesztusokból fakadt elsősorban, sokkal inkább a zenei megvalósítás csodálatos részleteiben nyilvánult meg: a semmiből elindított hangok meleg fényű kiteljesedésében vagy éppen a frázisok magányosan elvékonyodó, elhaló végének tökéletesen uralt és irányított szépségében, a zokogó hangsúlyokban, abban a lélegzetelállító természetességben, amely az egy levegővel megvalósított íveket összefogta, úgy kötve össze magasságukban, színükben, ragyogásukban, testességükben egyaránt nagyon eltérő hangokat, hogy azok lényegileg mégis azonosak maradtak egymással és az imporvizatív díszítésekben, amelyek nem egyszerűen ékesítették a visszatéréseket, de feltárták az adott hangnem szerkezeti összefüggéseit, megmutatva a disszonanciák minden fenyegetését és édességét - mindezt ráadásul a bonyolultság, az erőfeszítés legcsekélyebb jele nélkül.

Joyce DiDonato egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy az opera élővé, elevenné tételéhez, a hallgatóság meghódításához nincs szükség semmi másra, csak arra, hogy az ember rendesen előadja azt, amit énekel. Őt hallgatva úgy tűnik, csakugyan ennyi a titok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.