Klasszikus

Rendesen előadni

2013.11.13. 10:26
Ajánlom
Egy koncertbeszámolót másik művész méltatásával kezdeni, mint aki a szóban forgó esten fellépett, nem kifejezetten illendő, néha azonban, mint például Joyce DiDonato budapesti hangversenyének esetében, csaknem elkerülhetetlennek tűnik. KRITIKA

A világhírű énekesnő ugyanis virtuóz barokk áriákkal érkezett november 9-én a Művészetek Palotájába, olyan operarészletekkel, amelyeket Drama Queens című, lelkes kritikai visszhangot kiváltó, tragikus sorsú antik kriálynők portréját megrajzoló albumáról válogatott, márpedig ez a koncertforma olyasmi, amit a zenekedvelők hajlamosak egy másik lenyűgöző mezzo, Cecilia Bartoli nevével társítani. Bartoli kivételes, bizonyos értelemben korszakalkotó technikája legendás, ő az a művész, aki szemlátomást élvezi az embert próbáló nehézségek, tüdőkapacitást nem kímélő futamok jelentette kihívást, és bármikor képes elérni, hogy közönsége - a kivételes zenei élmény mellett - már pusztán a virtuozitás sodrásába beleborzongjon. Hírneve, lemezei, fellépései ismeretében hasonló interpretációkkal próbálkozni egészen egyszerűen értelmetlen igyekezetnek látszik.

Joyce DiDonato azonban képes bebizonyítani, hogy ez tévedés. Noha lemezbemutató turnéjának egyik állomásaként érintette Budapestet, olyan koncertet adva, amelynek minden egyes eleme pontos koreográfiát követ a világ valamennyi jelentős hangversenytermében, az élmény, amellyel megajándékozta hallgatóit, mégis hátborzongatóan valóságos, egyszeri és különleges volt. Ebben természetesen jelentős szerep jutott a felvételen is hallható amszterdami együttesnek, az Il Complesso Baroccónak is. Alan Curtis zenészeinek filigrán ötletekben bővelkedő, kifogástalanul pontos, kecses, ugyanakkor erőteljes játéka nagyszerűen illett a kansasi születésű énekesnő előadásmódjához, jóllehet a szenvedélyesség mértéke néha kissé eltúlzottnak bizonyult, enyhén egzaltált jelleget kölcsönözve a produkciónak. Az aránytévesztés pillanatait a jelek szerint elsősorban a koncertmester, Dmitry Sinkovsky lendületes fantáziájának köszönhette a közönség, ugyanakkor a hangszeres műsorszámok legkifinomultabb, legélvezetesebb ötletei is tőle származtak, ahogyan azt a hangverseny első felében megszólaltatott Vivaldi-hegedűverseny (d-moll, "Per Pisendel", RV 242) magával ragadó lassú tétele is példázta.

Az este valódi sztárja azonban magától értetődően DiDonato volt. Kifogástalan technikája, koloratúráinak könnyedsége, trilláinak gyöngyöző gömbölyűsége, impozánsan bemutatott hangterjedelme, orgánumának teltsége önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a Bartók-terem hallgatóságát elbűvölje, énekének valódi vonzereje mégsem ezekben a pozitívumokban rejlett, hanem előadásának különösen szuggesztív drámaiságában, amelynek hatalma a túlfűtött szenvedélyesség helyett elsősorban megindító egyszerűségében mutatkozott meg. Noha az énekesnő láthatóan mélyen átérezte és átélte az éppen megformált ária érzelmi tartalmát, interpretációjának lenyűgöző ereje ennek ellenére nem a látható gesztusokból fakadt elsősorban, sokkal inkább a zenei megvalósítás csodálatos részleteiben nyilvánult meg: a semmiből elindított hangok meleg fényű kiteljesedésében vagy éppen a frázisok magányosan elvékonyodó, elhaló végének tökéletesen uralt és irányított szépségében, a zokogó hangsúlyokban, abban a lélegzetelállító természetességben, amely az egy levegővel megvalósított íveket összefogta, úgy kötve össze magasságukban, színükben, ragyogásukban, testességükben egyaránt nagyon eltérő hangokat, hogy azok lényegileg mégis azonosak maradtak egymással és az imporvizatív díszítésekben, amelyek nem egyszerűen ékesítették a visszatéréseket, de feltárták az adott hangnem szerkezeti összefüggéseit, megmutatva a disszonanciák minden fenyegetését és édességét - mindezt ráadásul a bonyolultság, az erőfeszítés legcsekélyebb jele nélkül.

Joyce DiDonato egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy az opera élővé, elevenné tételéhez, a hallgatóság meghódításához nincs szükség semmi másra, csak arra, hogy az ember rendesen előadja azt, amit énekel. Őt hallgatva úgy tűnik, csakugyan ennyi a titok.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Ők az idei Junior Prima Díjasok színház- és filmművészet kategóriában

„Senki sem születik egyedülálló művésznek, hanem a családjának, környezetének és nem utolsósorban persze önmaga kitartó, kemény munkájának köszönhetően válhat azzá” – vallja Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója, aki a szeptember 14-i díjátadó ünnepségen hat fiatal művésznek adta át a színház- és filmművészet kategória pénzjutalommal is járó Junior Prima Díját.
Színház

A sudár mosonmagyaróvári naiva – Rujder Vivien portréja

A budapesti Katona József Színház fiatal művésze Junior Prima Díjat vehetett át szeptember 14-én. A Takarékbank Zrt. támogatásával megvalósuló díjátadón Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója méltatta Rujder Vivien tehetségét.
Színház

Ragyogó és huncut angyal – Mentes Júlia Virginia portréja

Zenésszínész-osztályában végzett, de nem zenés színészként gondol magára. Alakításai a szakma nagyjait is meggyőzik, tehetségét szeptember 14-én a Takarékbank Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház

Szívesen látják el szerepekkel – Gyöngyösi Zoltán portréja

A Vígszínház művészének szakmai szempontból igazán jól indult az évad: másfél hete komoly színészi helyzetben bizonyíthatott, amikor a Szerelmek városa főszerepében lépett színpadra, kiváló teljesítménnyel, szeptember 14-én pedig Junior Prima Díjat vehetett át a Takarékbank Zrt. jóvoltából. Az elismerést Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója adta át.
Színház

Kíváncsian villanó, világos szempár – Rózsa Krisztián portréja

Mohácsi János nem visz színre olyan darabot a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyben Rózsa Krisztián ne kapna szerepet – nem véletlenül. A fiatal színművész tehetségét a Takarékbank Zrt. támogatásával Junior Prima Díjjal ismerték el szeptember 14-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Rabulejtő átváltozások szóban, képen és hangban

A HERBSTGOLD Fesztivált 2017 óta rendezik meg minden év szeptemberében Kismartonban, az idén szeptember 15-től 26-ig. A Fesztivál mottója, Metamorfózisok, új művészeti vezetője, Julian Rachlin hegedűművész.
Klasszikus hír

Indul a Zeneakadémia új évada: Liszt Fesztivált és Bartók Világversenyt rendeznek

A Zeneakadémia koncertjei védettségi igazolvány nélkül látogathatók, de a maszk viselése ajánlott.
Klasszikus interjú

Nagyon hiányzott a közönség – Beszélgetés Érdi Tamással

Először játszik Budapesten a járványhullámok után Érdi Tamás. Szeptember 19-én az Óbudai Társaskörben Mozart A-dúr zongoraversenyét és D-dúr Koncertrondóját adja elő az Óbudai Kamarazenekarral. A Prima Primissima-díjas művész eddig huszonhét országban koncertezett – most utazásról, az elmúlt másfél évről és sok másról mesélt.
Klasszikus ajánló

Évadnyitás Bartókkal és Ránki Fülöppel

A Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-ei évadnyitó hangversenyén a Müpában, Bartók Béla három arcát felvillantva, a pályája három szakaszába nyújtanak betekintést.
Klasszikus ajánló

Berlin-Budapest tengely

Szeptember 17. és 30. között megújult formában folytatódik a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös tematikus fesztiválja, amelynek középpontjába ez alkalommal nem egy ország, hanem egy város – Berlin – áll.