Klasszikus

Rettenthetetlen kezek

2004.02.18. 00:00
Ajánlom
„Egyre inkább érzem, hogy a zene – lényegénél fogva – nem olyan dolog, melynek valamely szigorú és hagyományos formába kell belopódznia. A zene nem más, mint szín és ritmizált idő.” – fogalmazza meg Debussy 1907-ben művészi credóját. E meghökkentően modern, Boulez vagy Messiaen művészetét előlegező gondolatot talán semmi nem világítja meg jobban, mint az életmű végén keletkezett 12 zongoraetűd.

1915 nyarát egy észak-franciaországi baráti villában tölti Debussy, ide menekül saját terméketlensége elől – a világháború kitörése óta gyakorlatilag semmit nem komponált. Kiadója Chopin-művek közreadásával bízza meg, s talán ez indít el benne valamit, ami először még nem kapcsolódik közvetlenül az imádott példaképhez: hat szonáta terve merül fel benne. Az elsőként megszületett cselló-zongora szonátát gyakorlatilag egy ülésben írja meg Debussy, meg sem várja hogy utána küldjék a zongoráját. Mint július 22-i levelében írja: „Zongorám sincs… egyelőre. De nem betegszem bele. Ez a hiány legalább összpontosítja a figyelmemet, és nem engedi, hogy gondolataim szétforgácsolódjanak az improvizációkban, melyek gyakran rejtik magukban az önmagunknak mesélt történetek perverz kéjének csapdáját.”

Meglepő egy olyan szerzőtől olvasni ezt, aki a zenetörténetben talán elsőként nem hangjegyekben gondolkozott, hanem konkrét hangokban. Zenekari művei ezért lehetnek a hangszerelés magasiskolájának legkiemelkedőbb példái, zongoraművei pedig a zeneirodalom leginkább hangszeridiomatikus darabjai. Zenéje azonban épp azért több puszta hangszerelési virtuózkodásnál, mert a hangzás, a hangszín emancipálása nála nem jelenti a forma, a kifejezés, a ritmika szerepének eljelentéktelenedését. Kései műveinek talán egyetlen vesztese a dallam, mely veszteség azonban épp a nyugat-európai zene egyik alapproblémájára világít rá, arra, hogy a melodikus felszín sallangjai hajlamosak elfedni a mélyebb rétegek működési elveit. Mozart művészete nem utolérhetetlen dallamosságától lesz a kultúrtörténet egyedülálló csodájává, hanem zenei formálásának tökéletességétől, a hangzó anyag időben való elrendezésének páratlan képességétől.

Amikor közvetlenül a szonáta befejezése után Chopin szellemében és az ő emlékének ajánlva zongoraetűdök komponálásába kezd Debussy – feltehetően már hangszerének társaságában –, akkor valószínűleg a zongora absztrakt hangzása vonzza az életmű összefoglalásának és csúcsának tekinthető sorozat megírásában. Az etűdök hallatlan előadási nehézsége, az előadóval szemben támasztott mérhetetlen technikai igény itt pusztán figyelmeztetés. A sorozat befejezésekor a kiadónak írott szeptember 27-i levelében a következőképpen fogalmaz: „A technikai kérdéseken túl az Etűdök segítségére lesznek a zongoristáknak annak megértésében, hogy nem szabad a zenéhez nyúlni, csak rettenthetetlen kezekkel.”

Az első könyv hat darabja technikai kérdéseket vet fel: az öt ujjas etűd (Monsieur Czernynek szóló gyunyoros hommage), a terc-, a kvart- és a szext-játék problémáit boncolgató három darab, az oktávjáték nehézségeire rámutató oktávetűd és a hüvelykujjat a játékból kizáró nyolc ujjas etűd a zeneirodalom nagy billentyűs iskoláit idézi. A második könyv darabjai viszont már címükben is jelzik az újfajta megközelítést: etűd kromatikus fokokra, díszítményekre, repetált hangokra, ellentétes hangzásokra, összetett arpeggiókra, akkordokra. Hasonlóan Chopin vagy Bach – legalább címében – pedagógiai célú gyűjteményeihez, Debussynél sem választható el egymástól technikai és zenei virtuozitás. Mert bár egy ügyes kezű s kottát olvasni képes zongorista feltehetően le tudja ütni a megadott hangokat a megadott időben, de e művek soha nem hallott formáját, Debussy zenéjének időbeliségét és hangzásának szubtilitását csak a legnagyobbak képesek megragadni.

Az olyan zenészek, mint amilyen Pierre-Lauernt Aimard, Messiaen tanítványa, Boulez szárnysegédje, Ligeti etűdjeinek címzettje és káprázatos előadója. Debussyt a 20. század második felének zenéje felől értelmezi, s így keze alatt egyszerre érthetetlenné válik, hogy Debussynek mi köze van az impresszionizmushoz. Monet helyett Picasso és Kandinsky lesz a viszonyítási pont. Kiderül, hogy Debussynél éppúgy fontos minden hang, mint Kurtág vagy Bach zenéjében, hogy a homályos hangzást nem az előadó hozza létre, hanem a szerző. Aimard kristályszerűen csillogó billentése s a kottaszöveghez tökéletesen hű dinamikai árnyalás végre egyértelművé teszi, hogy e zenéhez nem kell semmit hozzátenni. Nem előadni kell, hanem átadni, nem értelmezni, hanem érteni. Aimard zongorázása nem attól lenyűgöző, hogy rettenhetetlen kezei vannak. Debussy-játékát az teszi egyedülállóvá, hogy a feje rettenthetetlen.

(Debussy: Images – Études – Pierre-Laurent Aimard; Warner Classics 8573 83940-2)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.