Riccardo Frizza: „A magyar zene lehet a mi exportcikkünk”

Februárban Brahms és Bartók műveit játszották a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Hogy sikerült a koncert? Elégedett volt?

Igen, nagyon boldog voltam, mert először vezényelhettem Bartók Concertóját. A zenekar is régen adta elő utoljára, így, ha nem is volt nekik teljesen új, ilyenkor azért az együttesnek sok mindent újra kell gondolnia a darabbal kapcsolatban. Azt hiszem, nagyszerűen sikerült a produkció, a muzsikusok igazán fogékonyak voltak arra, amit akartam, és a közönség is boldogan távozott.

Miért érezte fontosnak, hogy Magyarországon magyar szerzők műveit is vezényelje?

Bartók a zenetörténet fontos alkotója, ugyanúgy vezénylem, ahogy más szerzők darabjait. Ha egy zenész el akar merülni a 20. századi muzsikában, Bartók megkerülhetetlen. És azáltal, hogy Magyarországon léphetek fel, és a Rádiózenekart vezényelhetem, a feladatom is, hogy ezekkel a művekkel foglalkozzam. Persze, nagyon szeretem őket, a Concerto igazi remekmű. Megváltoztatta a zene történetét.

Bartók darabjaiban fontos szerep jut a magyar népzenének. Adódott lehetősége jobban elmerülni ebben a zenei világban, amióta gyakrabban jár Magyarországra?

Már 2010-es első látogatásom óta foglalkozom a magyar népzenével, kutatásokat is végeztem ezen a téren. Amikor Kodály-műveket vezényeltem, elmentem meghallgatni egy népi együttest, amely tradicionális hangszereken játszott.

– a zenetudomány és a népzenekutatás terén is. Ha valaki népzenén alapuló művet akar előadni, mindenképpen meg kell ismernie az eredetit is.

Riccardo Frizza (Fotó/Forrás: Posztós János / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)

Legutóbbi interjúnkban arról mesélt, milyen fontos, hogy a zenekar tagjai a koncertek szólistáiként is színpadra lépjenek. Március 5-én Szepesi János, az együttes klarinétművésze Weber f-moll klarinétversenyében működik közre. Milyen muzsikusnak ismerte őt meg?

Valóban, a zenekar fennállásának nyolcvanadik évfordulóján, két éve tűztük ki ezt a célt. Már abban a szezonban is sok kiváló szólistával dolgozhattam, tavaly pedig Langer Ágnessal adtunk elő egy Mozart-hegedűversenyt. Szepesi János szintén remek muzsikus, nagyszerű klarinétos, kiváló formában van. Nagyon örülök, hogy vele dolgozhatok. Fontos számomra, hogy a zenészek megmutatkozhassanak, és a zenekarnak is javára válik, hogy ilyen kiváló művészek ülnek a fontos posztokon.

A márciusi koncerten Weber mellett Rossini és Schubert művei szerepelnek. Hogyan kapcsolódik össze a három zeneszerző a programban?

A koncepciót az adta, hogy a művek mind ugyanabban a periódusban jöttek létre. Weber kora romantikus, bécsi kötődésű zeneszerző, Schubert pedig a klasszicizmus és a romantika határán állt – ahogy

Az első romantikus opera, a Tell Vilmos nyitánya az egyik első romantikus szimfóniával, Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájával hangzik el együtt. Rossini hangzásvilága egyébként nem áll távol Schubertétől, és a zenekar mérete is megegyezik a két műben. A Tell Vilmost Párizsban mutatták be, ahol a szerző roppant nagy népszerűségnek örvendett, ő volt a második leggazdagabb ember a francia király után. Úgyhogy a koncert során lényegében megnézzük, hogy a párizsi bemutatóval egy időben mi történt Bécsben, az akkori zenei világ másik központjában.

Márciusban pedig folytatják a Mahler-szimfóniák sorát, ezúttal a Harmadikkal. Hol foglal helyet ez a darab a szerző műveinek sorában?

Szerintem a Harmadik az egyik legjobb szimfónia, amit Mahler valaha írt. Az egész egy hosszú utazás, nem is lehet mellette más műveket előadni, olyan monumentális darab. Az első tétel zenei anyaga a fináléban hatalmas apoteózissá alakul, és a szöveg is nagyon misztikus, a feltámadás után játszódik. Mahler a saját vallásos oldalát kutatta benne, mert bár zsidó volt, keresztény közegben élt. Nagyon érdekes, ahogy ezeket a témákat megközelíti.

A III. szimfóniában kórus és szólista is szerepel. Hogyan használja itt Mahler az énekhangot?

Csak nőikart, illetve gyermekkórust alkalmaz a műben, amit én annak tulajdonítok, hogy a tisztaságot akarta megjeleníteni, ezért használt magas hangokat. Ők jelképezik az emberek angyali oldalát, amelyik közelebb van Istenhez. Nagyon más a III. szimfónia, mint a II., amely gyászindulóval kezdődik, és onnan vezeti végig az emberiséget a feltámadásig. A Harmadik sokkal inkább dialógus Isten és ember között.

Riccardo Frizza (Fotó/Forrás: Posztós János / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)

Az évad során még egy monumentális darab szerepel a műsoron, Liszt Christus-oratóriuma.

A Christus varázslatos darab, és nem túl gyakran hangzik el. Liszt Ferenc zenéjében akartam jobban elmélyedni, ezért választottam, de egy igazi mesterműbe foghattam bele. Több mint három óra hosszú, úgyhogy valóban próbára teszi a zenekar és az énekkar állóképességét. A művet szinte építészeti módon konstruálta meg a zeneszerző, emiatt sem aggódom a terjedelem miatt – vezényeltem már hasonlóan hosszú operákat is. Az interpretáció szempontjából különösen fontos, ahogy Liszt a szöveggel bánik. A mű tulajdonképpen történetet mesél el, nem olyan, mint egy mise, ahol a szavaknak alig számít a konkrét jelentése. Ahogy más oratóriumokat,

Az ember a koncertszerű előadás során is ezeket a vonásokat hangsúlyozza, a szöveg jelentését emeli ki. Ez elsősorban nem is a szcenírozás meglétén múlik, hanem az énekesek hozzáállásán, milyen mélyen merülnek el a mű jelentésében, szeretnének-e valamit kifejezni, vagy csak szép hangot akarnak megszólaltatni.

Amikor megkezdődött a közös munka a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, azt mondta, szeretné erősíteni az együttes nemzetközi jelenlétét. Hol tart most ez a folyamat?

Úgy látom, a zenekar nemzetközi pozicionálásához szükséges, hogy az úgynevezett nagy repertoárban vegyék fel a versenyt más, neves együttesekkel. Az olyan jelentős romantikus szerzők darabjairól van szó, mint Mahler vagy Richard Strauss, bármerre jár egy zenekar a világban, ezek alapján ítélik meg.

és képesek újat mutatni a világnak –, olyan értékeket, amelyeket mások nem. A magyar zene lehet a mi exportcikkünk, ezért is akartam Bartókot vezényelni. Múlt évben pedig Kodállyal turnéztunk az Egyesült Királyságban. De elkezdtünk foglalkozni az említett romantikus művekkel is, ennek része a Mahler-szimfóniák sorozata, vagy például Strauss szimfonikus költeményeit is játsszuk, amelyek amúgy is fontosak egy zenekar fejlődése szempontjából.

Riccardo Frizza és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (Fotó/Forrás: Posztós János / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)

Nemrég a Magyar Rádió Énekkara egy igen szép meghívásnak tehetett eleget, hiszen a Donizetti Fesztivál művészeti igazgatójaként felkérte őket, működjenek közre a fesztivál egyik operaprodukciójában.

Fantasztikusan szerepelt a kórus, mindenkit nagyon boldoggá tettek. Nem sok lehetőség volt próbálni, de nagyon alaposan felkészültek már Budapesten, és amikor megérkeztek Bergamóba, minden remekül ment. Azzal együtt, hogy a színjátszásban nem annyira járatosak, kiválóan helytálltak a színpadon is. Mindenki nagyon szép emlékeket őriz az előadásról. Egyébként mostanra már kétszer is jártak Bergamóban, a másik alkalommal Haydn Teremtését énekelték, de olasz szöveggel, Johann Simon Mayr, Donizetti tanárának átiratában. Olyan magas minőségű énekprodukciót nyújtottak, ami mindenkit meggyőzött.

Melyek a további tervei, céljai az együttesekkel?

Bár a jövő évadról részleteket még nem mondhatok, annyit elárulhatok, hogy a kórussal ismét egy egészen különleges remekművön dolgozhatok majd. Nagyon szép zenék várnak ránk a következő szezonban is.

Támogatott tartalom.

A cikk létrejöttéhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) programját használtuk.

Fejléckép: Riccardo Frizza (fotó/forrás: Simone Falcetta / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)