Richard Wagner vízválasztó jelentőségű életművet hagyott maga után, amelynek hatását nem tudták megkerülni az utána jövő zeneszerzők. Sokak szerint ő volt az, aki elhozta a modern zene paradigmaváltását. Az operáinak emelt bayreuth-i szentély és a korban különös, fanatikus mértéket öltő Wagner-kultusz mellett a zeneszerző elméleti írásokkal alapozta meg, hogy a szakirodalomban állandóan hivatkozási pont legyen.
Pedig a 19. században ritkaságnak számított, hogy egy zeneszerző saját kezűleg írja meg a zenéje esztétikai kérdéseit. A Rózsavölgyi Kiadó a hetekben megjelent kötetében
Richard Wagner zeneelméleti írásai olvashatók a Gesamtkunstwerkről, a végtelen dallamról, a jövő zenéjéről, a zenedrámáról.
Olyan esszék, amelyekben a szerző saját célkitűzéseit taglalja, vagy jövőbeli kérdésekről – a jövő zenéjéről, egy még nem létező művészetelméletről spekulál. A kötetben olvasható esszé a szimfonikus költeményről és a karmesteri munkáról, valamint egyik legfontosabb írása, az Opera és dráma.
A kötet a Rózsavölgyi Kiadó weboldalán rendelhető meg.

hírlevél









