Klasszikus

Robinson menedéke

2008.04.30. 00:00
Ajánlom
Bármilyen csábító is lenne a feltételezés, a címbeli Robinson nem a klasszikus hős, hanem Robinson Krausz, Karinthy abszurd, szatirikus társadalomrajzának főhőse, akinek praktikusan felszerelt, tökéletesen szervezett, magányos menedékét szárnyaira veszi az üzlet és a divat, mígnem a szigeten összegyűlt, látványosságra, a különleges megtapasztalására éhes, bárgyún unatkozó tömeg elől menekülve a számkivetett átúszik Pestre.

Megkönnyebbülve fordul be egy hűvös kapualjba, ahonnan végre kongóan üres terembe jut, amelyben egy hajlongó, ősz szakállú aggastyán felvilágosítja, hogy ő Mihalovics Ödön, és éppen a Magyar Királyi Opera egyik „Eliana” előadását vezényli.

Robinson Krausznak akkor is hasonló élményben lett volna része, ha térben és időben kicsit távolabb, a Művészetek Palotájánál ér partot 2008. április 21-én, és a Debreceni Filharmonikus Zenekar hangversenyére téved be véletlenül. A koncert a jelek szerint elsikkadt valahogyan a műsornaptárban, olyan meglepően gyér érdeklődést keltve csak, hogy jószerével még az is kérdéses volt, vajon a színpadon, vagy a nézőtéren ülnek-e többen. Pedig az ország egyik legnagyobb városának zenekara érdekes programmal érkezett, amelyben Kocsár Miklós és Weiner Leó kompozícióit cseh mesterek, Smetana és Janácek művei keretezték.

Az első néhány percben úgy tűnt, hogy az együttes testes, tömör, mégis átlátszó, hideg színek fényében pompázó hangzása és Kocsár Balázs lendületes, alapos technikai képzettségről és gyakorlottságról tanúskodó mozdulatai tökéletes egységben építik fel az este folyamán a koncertteremben ritkán hallható kompozíciókat. A kifogástalanul könnyed zenei élmény illúziója azonban hamar elszállt. A hiányérzet első szúrásait a vonóskar okozta, különösen a második hegedű szólama, amelynek zötyögve lassuló futamai kissé vérszegénynek mutatkoztak a fúvósok erejéhez képest. Mivel a hagzásnak ez a sajátos aránytalansága csak tuttikban volt észlelhető, nehezen lehetett volna pusztán a terem akusztikai beállításának számlájára írni a problémát. Sokkal inkább az a lomha nehézkesség okozta, ami a határozott pontosság harsányan egyszerű uralmából fakadt. Az interpretáció fájón nélkülözte a szépség kacérságát és szenvedélyességét, került mindent, ami kétes, mindent, ami az érzelmek hatalmával ásta volna alá a megbízható precizitás egyhangúságát.

Ennek következtében Smetana Az eladott menyasszony című operájának nyitánya és három vidékiesen egészséges cseh tánca egykedvű derűvel szólalt meg, a hangsúlyok mindig pontosan érkező, a ringó magakelletés hanyagul kiszámított vonzásával mit sem törődő dördüléseivel kísérve. A fokozások kizárólag a hangerő növekedésében nyilvánultak meg, lemondva a feszültség megteremtésének és fenntartásának, a fékezhetetlen energiák kirobbanásának vagy éppen a szorongás ellágyuló feloldódásának élményéről. Mindez Kocsár Miklós Szimfonikus balladájának is sajátos, bár az eredetileg Vántus István témájára készült kompozíció keleties és sötét színeihez érdekesen illeszkedő, kíméletlen jelleget kölcsönzött.

Weiner Leó fiatalkori f-moll szerenádjának (op. 3) ugyanakkor nem tett jót a fantázia világát csak távolról érintő előadásmód. A mű azt a benyomást keltette, mintha a verbunkos elemeiből építkező tizenkilencedik századi magyar műzene Bartók és Kodály nyomán sokat kárhoztatott, a városias felületesség és az egészségtelen cikornyásság vádja alatt roskadozó vonásainak kerülendő mivolta olyan mélyen beivódott volna a magyar zenekultúrába az elmúlt száz évben, hogy a zenészek már azt is elfeljetették, hogyan kell az ilyesmit eljátszani. Az előadásból a lassú tétel szépen rajzolt szólóállásai ellenére hiányzott a telivér áradás, a kackiás ruganyosság és a füstösen búbánatos kávéházi magyarság friss vidék-illúziójának minden szeszélyes túlzása. A kompozíció, amely az Európa számára egzotikusnak számító magyar karakter szimfonikus megjelenítésében Brahms magyaros ihletésű műveivel rokon, sápadtan adta át a helyét a műsor zárószámának, Janácek Taras Bulba-rapszódiájának. A kozák harcos véres történetének drámai íve azonban a motívumok kimért egymás mellé illesztése következtében megtört, a szerkezet szétesett, és az áldozat megváltó hatalmának sugárzása csak a végkifeljet váratlansága fölött érzett meglepetés tompító hatásán keresztül érkezett el a közönséghez, béketűrően engedve, hogy Robinson Krausz kipihenje a menekülés fáradalmait.

(2008. április 21. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Debreceni Filharmonikus Zenekar koncertje; Smetana: Az eladott menyasszony - nyitány és három tánc; Kocsár Miklós: Szimfonikus ballada; Weiner: f-moll szerenád, op. 3; Janácek: Taras Bulba; vez.: Kocsár Balázs; Magyar Szimfonikus Körkép)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Az intuíció vezet” – Beszélgetés Tabajdi Ádám orgonaművésszel

Tabajdi Ádám az orgonistavilág sokoldalú alakja. Kívül-belül ismeri a hangszert és irodalmát, gyakornok volt a párizsi Notre-Dame-ban, számos rangos, nemzetközi versenyen szerepelt már sikerrel és előkészületben van egy átiratának kottás kiadása. Az MVM Zrt. jóvoltából Junior Prima Díjjal kitüntetett művész azt is elárulta, mit gondol a versenyekről, és milyen orgonát választana magának.
Klasszikus videó

Három nyelven csendül fel a Csendes éj a Danubia Zenekar és a Máltai Szimfónia videójában

Hátrányos helyzetű gyerekekkel rögzítették a Csendes éj című klasszikus karácsonyi dalt, amely lovári, angol és magyar nyelven csendül fel Lakatos Mónika, Nótár Mary és Takács Nikolas, valamint a Szent Efrém Férfikar közreműködésével.
Klasszikus hír

Elmarad Nina Stemme áriaestje a Müpában

Az intézmény tájékoztatása alapján a világhírű svéd szoprán lemondta december 7-re tervezett Wagner-estjét, így a koncertre szóló jegyeket az intézmény visszaváltja.
Klasszikus ajánló

Kállai Ernő lesz az Anima Musicae vendége

December 9-én egy újabb zseniális művész, Kállai Ernő foglalja el az Anima Musicae kamarazenekar koncertmesteri székét a Nádor Teremben, ahol szólójátékával is megajándékozza a közönséget.
Klasszikus magazin

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.