Rókusfalvy Lili lesz a következő MRME-kamaraest házigazdája

Haydn 1772-ben közreadott vonósnégyessorozata (op. 20) a zeneszerző pályájának kiemelkedő pillanata, de a vonósnégyes műfajtörténetében is jelentős állomás. A C-dúr vonósnégyes fantasztikus fúga-fináléja ezúttal nemcsak a művet, hanem a Variációk kamarazenei sorozat harmadik estjét is megkoronázza. A kamaraesten olyan szerzők művei hangoznak még el, akik mind közeli kapcsolatban álltak Haydnnal, például Mozarttól egy finomszövésű hegedű-brácsa duó, az Esterházy hercegségben, Haydn utódaként szolgáló Hummeltől pedig egy fuvola-trió.

Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr hegedű-brácsa duó, K. 424

Amikor 1783-ban Mozart – nem kevés aggodalommal a szívében – hosszú idő után szülővárosába, Salzburgba utazott, felkereste kedves barátját, Michael Haydnt is, az Esterházy herceg szolgálatában álló Joseph testvérét. Michael Haydn zenéje egykoron nagy hatással volt rá, és amikor megtudta, hogy a szeretett és tisztelt kolléga elhúzódó betegsége miatt nem tud eleget tenni a salzburgi hercegérsek megrendelésének, azonnal átvállalta a munkát és minden tehetségét latba vetve megírt két hegedű-brácsa duót, a G-dúr és a B-dúr hangnemű darabokat. A műveket sikerrel adták elő és a szerzőséget illetően senki sem fogott gyanút, legkevésbé maga a hercegérsek. Michael Haydn a későbbiekben gondosan megőrizte Mozart kéziratát, maga Mozart pedig hallhatóan nagyon élvezte, hogy kipróbálhatta magát az idősebb mester elmélyült, komoly stílusában.

Johann Nepomuk Hummel: A-dúr Trió, op. 78

Hummel (1778-1837) Pozsonyban született és sok szálon kapcsolódott a korabeli magyar zenei élethez. 1804-ben Joseph Haydn mellé szerződött és a kismartoni zenei élet irányítójaként rengeteg terhet vett le a hercegi zeneigazgató, Joseph Haydn vállairól. Kismartoni munkáját Haydn halála után is folytatta, egészen 1811-ig. A zongoraművészként is igen aktív Hummel korának egyik ünnepelt muzsikusa volt, és a következő nemzedék olyan művészeire gyakorolt hatást, mint Robert Schumann vagy Frédéric Chopin. Az A-dúr triót 1818 körül komponálta és tanítványának, a kitűnő zongoristának és zeneszerzőnek, Katharina von Mosel-nek (1789-1832) dedikálta. A variációs tételben feldolgozott dallam egy Kelet-Európában népszerű népdal, melynek orosz, ukrán és jiddis változata ismert, magát a dallamot (Szépséges Minka) pedig Beethoven és Weber is feldolgozta.

Bárdos Borbála és Fajd Gergő (Fotó/Forrás: Vörös Attila / MRME)

Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr fagott kvartett, K. 285

Mozart, édesanyja társaságában, 1777-ben Párizsba indult és hosszabb időre megállt a korszak egyik legizgalmasabb zenei életével rendelkező Mannheimben. Itt szinte azonnal megismerkedett a város legjobb muzsikusaival és zeneszerzőivel. A művészeteket és a tudományokat patronáló Ferdinand De Jean a mannheimi zenekar akkori vezetője, Christian Cannabich közvetítésével került kapcsolatba a 21 éves zeneszerzővel és három fuvola-kvartettet rendelt tőle. A fagottra és vonóstrióra átírt változat a D-dúr kvartett nyomán készült. A mű első tétele szonátaforma. Főtémáját és melléktémáját is a fagott mutatja be. A kétrészes dalformában írt második tételben is a fagott játssza a „főszerepet”, az Adagióhoz megszakítás nélkül kapcsolódik a vidám, táncos zárórondó.

Joseph Haydn: C-dúr vonósnégyes, op. 20, No. 2

Haydn 1772-ben közreadott vonósnégyes sorozata (op. 20) a zeneszerző pályájának kiemelkedő pillanata, de a vonósnégyes műfajtörténetében is jelentős állomás. Talán maga Haydn is tisztában volt e kvartett-ciklus kivételes jelentőségével, a következő közel tíz évben, egészen 1781-ig nem is publikált a számára talán legkedvesebb műfajban újabb darabokat. A hat vonósnégyesből álló gyűjteményben három olyan kompozíció kapott helyet, melyben zárótételként egy-egy fúga-finálé található. E fúgák kivételes kombinatorikus leleményről és a barokk ellenpont-technikák hallatlanul mély ismeretéről árulkodnak, a C-dúr darab például egy négy-témás fúgával fejeződik be.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Rókusfalvy Lili (Fotó/Forrás: Emmer László / MRME)