Klasszikus

Rondó – fesztiválok igazgatói, művészeti vezetői válaszolnak

2005.05.30. 00:00
Ajánlom
Rovatunkban ezúttal hazai fesztiválok igazgatóit, művészeti vezetőit kérdeztük arról: véleményük szerint milyen eszközökkel lehet elérni, hogy egy helyi közösség sajátjának érezzen egy fesztivált?

Strém Kálmán (Strém Koncert)

Nem vagyok biztos abban, hogy a helyi közösségnek minden esetben sajátjának kell éreznie egy fesztivált. Lehet, hogy a „hely szellemét” a helybeliek nem tudják, vagy nem akarják felidézni. Annál fontosabb azonban, hogy legyen egy közösség, amely az eseményt sajátjának érzi, sőt élete fontos részeként éli meg. Egy fesztiválnak mindenekelőtt saját magát kell adnia: Eszterházának Haydnt, Földvárnak a kortárs muzsika legjavát – a legjobb előadókkal. Aztán a helybéliek, ha látják az évről évre visszatérő vendégek örömét, lelkesedését, talán megkérdezik maguktól, hogy nem kellene-e ezzel a rendezvénnyel nekik is megismerkedniük.

Hollerung Gábor (Zempléni Fesztivál)

A Zempléni Fesztivál első tizenkét éve nagyon sok szállal kapcsolódott a helyi lakossághoz. Létrehozásában, szellemiségében a régió műemlékei, kulturális és történelmi tradíciói, a Tokaji bor kultúrája ihlették az alapító Liszt Ferenc Kamarazenekart. A rendezvény fontos és kézzelfogható módon járult hozzá a térség kulturális és infrastrukturális fejlődéséhez, jelentős szerepet játszott pl. a mádi zsinagóga, valamint a füzérradványi Károlyi-kastély felújításában és megismertetésében. De meghatározó szerepet játszott abban is, hogy a térség turisztikai infrastruktúrája összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalú a tizenkét évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Számunkra is magától értetődő kötelesség, hogy az idei katasztrófa sújtotta zempléni települések megsegítésére jótékonysági hangversenyt és gyűjtési akciót szervezzünk főszponzorunkkal, az Antenna Hungáriával közösen. Mindazonáltal úgy gondoljuk: azzal tehetjük még jobban érdekeltté a térség önkormányzatait, lakosait, és azzal növelhetjük a fesztivál iránti áldozatvállalási készségüket, hogy a magas színvonal megtartása mellett tudatosan tervezzük és növeljük a rendezvény gazdaságélénkítő szerepét. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen fesztivál nem csak művészeti esemény, hanem a kulturális turizmus tipikus példája, amelyben művészeti és kereskedelmi szempontoknak egymást erősítve kell jelen lenniük. Ehhez persze a bennünk meglévő szándék, illetve a régióban örvendetesen érzékelhető szemléletváltás önmagában kevés, amíg nem teremtődik meg a fesztiválok számára az eddig elképzelhetetlen, hosszú távú tervezés lehetősége, illetve amíg az évente gazdát cserélő turisztikai terület és a kultúra oktalan egymásra mutogatása stratégiai együttműködéssé nem változik.

Bátor Tamás (Miskolci Operafesztivál)

A „Bartók + …” Miskolcon egy nagy „társasjáték” – létrejöttének ez az igazi értelme. Miskolc rendkívül gondterhelt éveket élt át a kilencvenes években. A feladat arra irányult, hogy a méltatlanul nehéz helyzetbe került város kedvezőtlen megítélését megváltoztassuk. Itt tehát elsősorban nem egy gazdasági vállalkozásról van szó. És nem is csupán egy magas színvonalú kulturális rendezvényről, hanem egy „közös játékról”, amelynek eredményeképpen a város kezd ráébredni, hogy az operaünnep az övé, hozzá tartozik, és nem csupán az elit közönség szórakozását jelenti. Miskolc megszerette az operát, és az operavilág is kezdi felfedezni Miskolcot. Miskolc város önkormányzata az operafesztivál mellé állt. Évről évre növekedő költségvetési támogatást biztosított a rendezvénysorozatnak, amit sikerült úgy elkölteni, hogy a befektetett pénz hatványozottan térüljön meg annak a hitelnek a segítségével, amelyet az elmúlt évek sikerességével megszereztünk. A Bartók-család mondta a rendezvényről, hogy: ez egy mértékadó Bartók-fesztivál. A szerencse hozta létre azt az erőteret, amiben a keletről jövő tehetségeket „keverni” lehet a világsztárokkal. Ez pedig elég ahhoz, hogy a nemzetközi sajtó felénk forduljon, az operasztárok pedig hírünket vigyék. Bartók neve fogja Miskolcot ismertté tenni a világban, és nem fordítva. A rendezvénysorozat idején a belváros operadíszletbe öltözik, ilyenkor a „fesztivál-villamos” is közlekedik. A város műemléki templomaiban, jelentősebb középületeiben, a tereken, a Bükk kapujában, a festői környezetben található Lillafüreden vagy az Aggteleki Cseppkőbarlangban is felcsendül a zene. Éled az Avas, a város szívében található domb a több évszázados borospincéivel, hagyományával. Ezeknek a programoknak a többsége ingyenes, és az a zenerajongó is találkozik velük, akinek nincs pénze megvásárolni a belépőjegyet valamelyik előadásra, vagy aki csak betéved a belvárosba. Miskolcon a zene várost épít immár ötödik éve. Az itt élők bíznak abban, hogy a zene, a kultúra, a kulturális turizmus erejével változtathatnak méltatlanul nehéz helyzetükön. Az operafesztivál közös ügy, politikai pártállástól függetlenül. A döntéshozók pedig tudják, hogy ez az ügy a várost, az embereket szolgálja.

Kesselyák Gergely (Szegedi Szabadtéri Játékok)

A bunoli (Valencia) paradicsomfesztiválon úgy vesznek részt az emberek, hogy megfogják a paradicsomot és elhajítják. Miskolcon a cukrász Verdi tortát kreált, szórólapot osztogatott a taxis, mindenki önként és büszkén aktivizálta magát saját szakmájában. Elég könnyen ment, és amíg a fesztivál születésénél jelenlévők élnek, addig biztosan személyes ünnepként várják majd a „Bartók Pluszt”. Ilyen aktivitás a BudaFesttel kapcsolatban elképzelhetetlen, de nem is kell erőltetni. A nyugat-európaiak introvertáltabban élik meg fesztiváljaikat, de valószínűleg magukénak érzik azokat. Szegeden leginkább egy nagyvonalú éjszakai kávéházat tudok elképzelni közösségformáló fesztiválközpontként, ahol a találkozások apropójául szolgáló beszélgetések témáját az Ünnepi Játékok műsora adja. Szóval visszakérdezek: Mi az, hogy fesztivál? Kell-e, hogy az emberek magukénak érezzék? Hogyan érezzék magukénak? Mik a helyi adottságok? A fesztiválvezető munkájának része, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolja. Tettekkel.

Bán Teodóra (Szabad Tér Színház Kht.)

A Margitszigeti, a Városmajori és a Budai Szabadtéri Színpad helyzete speciális: az ország legnagyobb lélekszámú városát, Budapestet szolgálják ki, tehát az attrakció, az unikalitás szempontjából válogatott események élveznek előnyt. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad esetében nagy a merítés: a fővárosiak, a környékbeliek, illetve az ország más területeiről érkező és a külföldi vendégeket egyaránt megcélozza a színház nagyprodukciókra épülő programstruktúrája. Ahhoz, hogy egy közösség sajátjának érezze a fesztivál működését, az előadások kulturális szolgáltatásainak a programok egyedisége mellett a sokszínűséget is szolgálnia kell. Mindhárom színpad több évtizedes tradícióval bír. A színpadok közvetlen környezetében élőket, a kerületek lakosait, a különböző korosztályok tagjait célzottan, az igényesség állandósításával, a rendszerességre építve lehet a programokra „szoktatni”. Ez az egyik lehetséges feltétel, hogy a visszatérő vendég szinte sajátjának tudja a fesztivált és annak eseményeit. Egyre erőteljesebben építenek e rendezvények a támogatókra és szponzorokra. Nem mellékes tehát, hogy a színpadok, fesztiválok közvetlen környezetében élők részére olyan érdekeltségek épüljenek ki, melyek léte kölcsönösen aktivizálja a közösségben, kerületben élők kulturális és üzleti életét egyaránt. A fesztiváloknak a szórakoztatás mellett egyfajta ízlés- és közösségformáló hatásuk is van. Mindezen széles skálán mozgó igények kölcsönösen erősítik, fokozzák egymás hatását, vonzzák a látogatókat, így garantálva hosszú távon a fesztiválok közösséget erősítő létét.

Kovalik Balázs (Budapesti Őszi Fesztivál)

A fesztiválok jellegétől nagyon függ, hogy milyen gyorsan és milyen körben érik el hatásukat, hogyan képesek integrálódni abba a közegbe, ahol megszervezésre kerülnek. Éppen ezért nem összehasonlítható egy kirakodóvásárral egybekötött, nemzetek konyháit felsorakoztató, „népünnep” jellegű fesztivál egy kimondottan értelmiségi közönségre apelláló rendezvénysorozattal. A Budapesti Őszi Fesztivál, annak ellenére, hogy folyamatosan törekszik a nyitásra, az „ártatlanabb”, még nem beavatott közönség megnyerésére, kimondottan értelmiségi fesztivál. Azoknak az igényeit szeretné elsősorban kielégíteni, akik a kulturális programkínálat populáris dömpingje mellett olyan élményekre vágynak, amelyeknek befogadásához a nyitottságon kívül több tájokozottságra, előtanulmányokra, a művészetekben való nagyobb jártasságra is szükség van. Ez semmiképp nem jelentheti azt, hogy elitkultúrának minősülne egy ilyen rendezvénysorozat, de számolni kell azzal, hogy az ilyen fesztivált egy szűkebb réteg fogja látogatni. Nyilvánvaló, hogy a fesztivál hatásfoka itt sokkal áttételesebben és hosszabb idő alatt bontakozik ki. A szórakoztató rendezvények nagy mértékben csapódnak le mint elsődleges élmény. Egy intellektuális kaland, a felzaklató, felrázó, rákérdező alkotások seregszemléje később fejti ki hatását. A „megemésztés” ideje hosszabb. Egy közösség, természeténél fogva, körbeveszi magát olyan értékekkel és világképpel, amelyben stabilizálódni tud, azaz természetesen törekszik a megállapodásra. Ez vonatkozik a művészeti és kulturális élményekre is. A kortárs alkotások ebbe a klasszicizálódó megállapodásba újat, forradalmit, ellentmondást kívánnak hozni, hiszen a művészetek természetes jellemzője a megújulás. Ez a látszólagos ellentmondás gyakran okoz sokkot a közösség számára, amely támadva érzi magát, és azokat az értékeket, amelyeket véd, amelyekkel körülvette és identifikálta magát. Bár éppen e „támadások” erősítik a közösséget, bár éppen a klasszikus értékek azok, amelyek egykoron ugyanígy „támadtak”, ez az ütközés a kortárs művészeti fesztiválok körül hirtelen olyan vélt falakat emel a fesztivál üzenete és a befogadó közösség közé, ami sokakat elbátortalanít az új megismerésének élményétől. Az Őszi Fesztivál célja, hogy ezt a félelmet megpróbálja eloszlatni, és egyre nagyobb közönséget nyerjen meg annak az élménynek, amelyben újra és újra átélhetjük az újszülöttek rácsodálkozását a világra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Klasszikus

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Színház

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.