Klasszikus

Rossini bűne?

2013.10.19. 07:55
Ajánlom
Ritkán fordul velem elő ilyesmi, különösen koncerten, de október 13-án este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben úgy álltam fel Rossini Petite messe solennelle-je után, hogy nem értettem, mit kerestem ott az előző mintegy másfél órában. Úgy tűnt, ezzel nem voltam egyedül. KRITIKA

Az összes ismertető azt a pár - lassan közhelynek tetsző - mondatot idézi Rossini Kis ünnepi miséjéről, melyet a szerző, illetve később III. Napóleon mondott. Ezek nagyon szellemesek, de nem visznek közelebb a zenéhez. És Rossini egyéb művei sem. Kicsit olyan a Kis ünnepi mise, mintha maga Rossini is arra törekedett volna, hogy műve semmire se emlékeztessen, amit korábban leírt (beleértve a sokszor nagyon is operai Stabat Matert is). És ha a a Sanctust megelőző Preludio religiosóra gondolunk, elmondhatjuk: ez sikerült is. Ha tippelni kellene, ki írta, Rossini aligha jutna bárkinek eszébe. Ha a mű egészéhez párhuzamot vagy előzményt keresünk, asszociálhatunk Pergolesi Stabat Materére (pl. a Kyrie lüktetéséről), vagy eszünkbe juthat akár Palestrina is a polifonikusabb részeknél, és a mű egyes részei mintha Schubertet, a schuberti intim befelé fordulást idéznék meg. Az említett előjáték pedig egyenest Beethovent, de igazán ettől se lettünk okosabbak. A Domine Deus vagy a Quoniam szerzője nyilvánvalóan jártas az operában, azon belül is a bel cantóban - de Rossini itt is kínosan ügyel, hogy ne idézze magát.

Felmerül a kérdés, hogy ha a művet nem Rossini írta volna, vagy ha a misét író Rossini három-négy évtizeddel korábban nem lesz híres operaszerző, akkor mennyire értékelné az utókor a Kis ünnepi misét. Ugyanakkor ha arra gondolunk, hogy más szerzők (Liszt, Gounod) egyházzenei művei mennyire népszerűek (és mennyire problematikusak), akkor talán nem is illenék ennyit méricskélni Rossini ez irányú megnyilvánulását. Csakhogy mindezek ellenére azért mégis hagy bennünk kérdőjeleket a mű. Egy újabb közhely, hogy a két zongorára (+ harmóniumra), négy énekes szólistára és kórusra írott misét Rossini utóbb csak azért hangszerelte meg, mert attól félt, hogy az utókor úgyis megteszi, rosszul. A meghangszerelt mise azonban tökéletesen másik művet jelent - gondoljunk akár a Preludio religioso fúvósfanfáraira vagy az Agnus Dei nagyon is operai, síró oboáira - nem lehet összemérni az eredetivel. Hogy Rossininak eleve ez lett volna a fülében, és csak lustaságból vagy időhiányból kifolyólag tette volna le az első verziót: ez ma már aligha kideríthető. Annyi biztos, hogy a hangszereletlen verzió eleve sokkal nehezebben adja meg magát, a hangszerelt meg sokkal operaibb, minden igyekezet ellenére.

A kamaraverzióhoz viszont egészen biztosan kiváló előadásra van szükség. Jó előadók az Accademia Teatro alla Scala vendégjátékában is voltak. Meglepő módon mindenekelőtt a kórus. Azért meglepő módon, mert valódi énekkar helyett reménybeli szólisták csoportjának benyomását keltette az együttes, olyanokét, akik - legalábbis ezen a hangversenyen - nem érdemelték ki, hogy önállóan lépjenek színpadra. Ez mégsem hatott zavaróan vasárnap este - a kórus kiválóan alkalmazkodott a zenéhez, a karnagyhoz, a szólistákhoz. Utóbbiakkal már voltak problémák, és valahogy az az ember érzése, minél jobban megtanulnak majd énekelni, annál inkább lesznek is. A legjobb talán a basszus, Simon Lim volt, akinek szép hangja csak a szólókban vált kissé harsánnyá, cserébe szépen kamarázott szólistatársaival, még háttérbe is hajlandó volt húzódni. Nem így a tenor (Carlos Cardoso), akinek „közlésvágya" taktusokkal belépései előtt láthatóvá vált, ráadásul kapkodta a levegőt, hogy aztán csúnyán préselt hangon (istenbizony nem ezt nevezik bel cantónak!) erőlködjön. Tudom, hogy ez a Scala akadémiája, meg olvasom, ki mindenki tanít ott - de a tanítványoknak tehetséget osztani a legjobb tanár sem képes. Az alt, Shin Je Bang klasszikokkal jobb lett volna Cardosónál, ha szöveg kiejtésében nem mutatkozott volna néhány meglepő furcsaság. A leginkább irigylésre méltó önbizalommal egyértelműen a szoprán rendelkezett: a tapsrendben még akkor is saját produkciójának állította be az előadást, amikor a ráadásként újra elhangzó Cum Sancto Spiritu után bejött meghajolni - holott ebben a tételben nincs is szóló. Nem rossz énekes egyébként, de nem kiugróan jó, mégis azt kell gondolnunk, ilyen vitalitással szép karrier előtt áll, hát jegyezzük ide a nevét, Ludmilla Bauerfeldtnek hívják.

A két zongorista derekasan kísért (nyilván a harmóniumjátékos is, csak őt nem lehetett hallani), bár azért amennyi zongoraszóló ebben a verzióban van, az alapján egyszer érdemes lenne kipróbálni, hogy koncertzongoristák mit hoznak ki a szólamból. Teljesítményük ellen azonban komoly kifogást nem lehetett volna felhozni, ellentétben a karmesterrel, Bruno Casonival, aki rögtön a második kórusbelépést egy ütemmel előbb intette be (szerencsére a kórus résen volt), és akinek hallhatóan nem sok elképzelése volt a műről. Általában kizárólag a témafejeket hangsúlyozta, ami egy polifóniával sűrűn játszadozó műnél, pl. a számos fúgánál eléggé bizarr. A tempók vontatottak voltak, a lassú tempót viszont a dirigens nem eléggé töltötte meg részletekkel. Azt hiszem, unta az egészet ő is - így hát a közönség helyette aludt el. Aminek az lett az eredménye, hogy akik nem ismerték Rossini művét, azok nyugodt lélekkel találhatták melléfogásnak a kompozíciót. Nekik egy lemezfelvételt ajánlanék, igaz, a meghangszerelt változatból: ezen Antonio Pappano vezényli a Santa Cecilia Akadémia ének- és zenekarát. Ezen senki se fog elaludni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Fel kell találni magunkat” – Interjú Bretz Gáborral

Bretz Gábor az Opera állandó művésze, aki az elsők között kapta meg a Kamaraénekesi címet, egy-egy évad során több szerepet is alakít. Legutóbb a – címlapfotót is inspiráló – Don Carlos online premierjén láthattuk. A világhírű basszbaritonnal a pandémia teremtette kihívásokról, az énektanítás rejtelmeiről és arról is beszélgettünk, mit kívánna egy jótündértől.
Vizuál

Nézze meg ingyenesen az európai film legjobbjait a Lux-díj online csatornáján

A Lux Közönségdíj online mozicsatornáján május 16-ig ingyenesen megtekinthető három sokszorosan díjazott európai film: az Oscar- és Európa-díjas Még egy kört mindenkinek, az Oscar-jelölt Kollektíva és a Corpus Christi című alkotás. A közönség szavazatait is várják.
Klasszikus

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Színház

Új bemutatókkal kezdi jubileumi évadát a Vígszínház

Több mint 90 éves hagyományát követve a Vígszínház május 1-jén megkezdte a következő évad bérleteinek értékesítését. Bár egyelőre csak decemberig hirdettek műsort, az elmúlt időszak közönség előtt be nem mutatott előadásai mellett újdonságokat is tartogat a 2021/2022-es szezon.
Színház

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Haydn és magyar nóta az Óbudai Danubia Zenekar online kínálatában

Az Óbudai Danubia Zenekar május 15-én a Best of BMC sorozat keretében Haydn műveit szólaltatja meg, míg május 22-én a magyar nóta értékeit felvillantva, Liszt Ferenc valamint Brahms művei mellett, Ott Rezső kifejezetten erre az alkalomra írt szimfonikus magyar nótacsokrát játssza.
Klasszikus hír

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Klasszikus hír

A Liszt Ferenc Kamarazenekar Juliane Banse operaénekessel és Várdai Istvánnal búcsúztatja az évadot

Nemcsak különleges vendégekkel, hanem izgalmas átiratokkal is készül a 2020/21-es zeneakadémiai évad online szezonzáró koncertjére a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az együttes május 14-én először Várdai Istvánnal Bach-szonátát játszik kamarazenekari felállásban, ezt követően a világhírű Juliane Banse közreműködésével Mendelssohn jól ismert dalai csendülnek fel új köntösbe bújtatva.
Klasszikus hír

Mesterhangszerek használatára lehet pályázni

A Magyar Állami Operaház pályázatot hirdet magyar állampolgárok, valamint felsőfokú zenei végzettséggel rendelkezők számára: állami tulajdonban lévő mesterhangszerek több évre szóló használatára lehet jelentkezni.
Klasszikus újranyitás

A közönséget is várják a Cziffra György-emlékév következő koncertjére

Az első, közönség számára is nyitott koncertet május 11-én tartják Szegeden, a Nemzeti Színházban. Az Hommage a Cziffra elnevezésű esten Szabó Marcell zongoraművész és a Szegedi Szimfonikus Zenekar lép fel, vezényel Medveczky Ádám.