Lentiben született. A győri zenei gimnáziumba járt, majd 1954-1962 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Szervánszky Endre, karvezetés szakán Vásárhelyi Zoltán növendékeként tanult. Diplomáját kézhez véve csaknem egy évtizedig zeneiskolában tanított, zongorakísérőként és kamarazenekar-vezetőként működött, zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott.

1971-től a Német Szövetségi Köztársaságban élt, ahol főleg a Frankfurti Rádióval volt kapcsolatban. Elsősorban magántanárként és szabadfoglalkozású zeneszerzőként dolgozott, karmesterként és zongoristaként gyakran adta elő saját műveit. 1984-ben Kasselben az Internationaler Arbeitkreis für Musik zeneszerzés verseny első díjával, 1985-ben Bärenreiter Hausmusik díjjal tüntették ki. 1984-es hazatérését követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított. 1989-től 1995-ig a 20. Századi Zenei Szakkollégium vezetője volt, 1992 és 2005 között a Zeneakadémián a zeneelmélet-szolfézs tanszéket vezette. 1997-ben egyetemi tanárnak nevezték ki, 2001-ig a mestertestület elnöke volt ugyanitt. 1997-től tíz éven át a Magyar Rádió kortárs zenei lektoraként működött.

Zongoradarabjai, vokális alkotásai, hangszeres szóló- és kamaraművei mellett két operája adja életműve gerincét. A 2008-ban Regensburgban bemutatott A kalaposmester című opera librettója Thomas Bernhard azonos című elbeszélése alapján készült. Arthur Koestler Sötétség délben című könyve ihlette másik operáját, amelyet Sonnenfinsternis (Napfogyatkozás) címmel mutattak be 2000-ben a németországi Pforzheimben. A kétrészes zenedrámát 2009 novemberében vitte színre Kovalik Balázs rendező a Magyar Állami Operaházban. Ugyanabban az évben volt az ősbemutatója az első magyar magán koncertszervező, Strém Kálmán emlékére komponált művének, a Verfall címűnek. Szerzett zenét Bartók Béla és Glenn Gould tiszteletére is, az Elidegeníthetetlen idézetekkel Bach iránti hódolatát kívánta kifejezni. (A háromtételes mű különlegessége, hogy egyetlen hangja sem tőle való, hanem a barokk szerző Das Wolhtemperierte Klavier hangjainak "felhasználásával" íródott, s a zongorát is részben preparálva használta.) Sári számos zeneművét külföldi felkérésre komponálta.

Munkásságát 1991-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1995-ben és 2005-ben Bartók-Pásztory-díjjal ismerték el, 1998-ban megkapta az érdemes művész címet. 2009-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a nagy európai zenei hagyományokhoz kapcsolódó, műfajokban gazdag alkotómunkája és művészetoktatói tevékenysége elismeréseként. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Az elmúlt években több hazai zenei verseny zsűrijében kapott helyet, s külföldre is rendszeresen hívják előadásokat tartani. 2004-ben a Sonnenfinsternis - Négy zenekari kommentár, idén áprilisban pedig a Novellette No.4/b klarinétra című alkotásáért megkapta az év komolyzenei művének járó Artisjus-díjat.