Adott is interjút Schiff András, meg nem is – emailben mindenesetre válaszolt Csepelyi Adrienn kérdéseire a magyar zongoraművész, aki 1979-ben emigrált Magyarországról. 2000-ben az osztrák szélsőjobb megerősödését látva az osztrák állampolgárságról is lemondott, azóta brit állampolgár. 2011 óta, miután nyílt levélben beszélt a hazai állapotok ellen, több fenyegetést kapott, azóta nem játszik itthon.

Szeptember 30-án a kismartoni Esterházy Kastélyban lép fel, ennek apropóján készített vele interjút az Index.

Még mindig idegesíti a populáris zene („vagy minek nevezzem”), úgy véli, hogy „a mesterségesen előállított hangerő már nem zenét, hanem csupán zajt produkál, ami az embereket érzéketlenebbé, durvábbá, kegyetlenebbé teszi.” De nincs jobb véleménnyel a zeneiparról sem: „Ma szinte mindent az üzlet, a kommercializmus, a marketing irányít, az egész rendkívül ízléstelen és gusztustalan. Az, hogy például nekem mindezek közepette sikerült valamit elérnem, szinte a csodával határos.”

Úgy gondolja, hogy a külsőségek gyakran elnyomják a magas művészi tartalmat, de van, hogy egy-egy zenésznél „megmutatnivaló sincsen”. Kocsis Zoltánhoz sok gyönyörű emlék fűzi, de „nagyon komplikált” viszonyuk volt.

A hazai állapotokról most is megvolt a véleménye:

Kár, hogy az interjúra Schiff csak levélben vállalkozott, ha egy beszélgetés alapján született volna, biztos visszakérdezhetett volna az újságíró. Például arra, hogy miért nem függetleníthető a komolyzene a politikától, miért nem hozhat eredményt a művészek tiltakozása az igazságtalanság ellen, vagy hogy mi Schiff különvéleménye Anna Nyetrebkóról.

De akár a „populáris zene” kérdésében kifejthette volna a sarkos véleményét, ehelyett meg kell elégednünk annyival:

Ha hiányérzete maradt a teljes interjú után, akkor jó hír, hogy Schiff András beszélgetőkönyve karácsonykor jön a Magvető Kiadónál, a címe: A zene a csendből jön.

Az alábbi felvételen a Wohltemperiertes Klavier I. kötete szól.