Arnold Schönberg zsidó családban született Bécsben 1874-ben. Az apai ágon zsidó-magyar gyökerekkel rendelkező osztrák-amerikai komponista műveit a századforduló közönsége többnyire ellentmondásosnak érezte, zenei tevékenységéért csak utólag kapott nagyobb megbecsülést. A tizenkét hangú kompozíciós technika atyjának későbbi sikereihez különleges autodidakta tehetsége és szorgalma segítette hozzá, amelyből számos világhírű zenemű született meg.
1933-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol több felsőoktatási intézményben tanított. Húsz éven át alkotott ebben a rendszerben, művészetének tetőpontjára azonban csak a negyvenes években érkezett el. Ennek a kései korszakának kimagasló alkotásai: a Napóleon-óda (1942), a zenekarra írt Téma és változatok (1943), valamint az Egy varsói menekült (1947) című kantáta. 1951-ben, 76 éves korában halt meg Los Angelesben.
Schönberg eredeti kéziratainak nagy részét egy bécsi múzeumban őrzik, ám számos egyéb relikviát – fényképeket, leveleket és plakátokat – az örökösök zenei produkciós cégénél tartottak, amelynek az épülete a múlt héten égett le Pacific Palisades városrészben.
Becslések szerint legalább százezer kotta semmisült meg,
és noha ezek nem eredeti kéziratok voltak, az Amerikai Szimfonikus Zenekar igazgatója, Leon Botstein szerint ezek „nélkülözhetetlen forrást” jelentettek az előadó zenészek számára.
„Egy olyan cég számára, amely kizárólag Schönberg műveire összpontosított, ez a veszteség nem csupán fizikai vagyonpusztulást jelent, hanem mély kulturális csapást is” – nyilatkozta Schönberg fia, a 83 éves Larry Schönberg.
(via hvg.hu)
Fejléckép: Egon Schiele: Arnold Schönberg, 1917 (forrás: Wikipedia)