Klasszikus

Schubert a halálos ágyon

2013.08.17. 08:00
Ajánlom
A Zempléni Fesztiválon idén a legjobb és legmaradandóbb élményem az a félóra volt, amit egy sárospataki pizzériában a zenéről való beszélgetéssel töltöttem - és ezen kijelentésem nem feltétlenül negatív kritikája a Zempléni Fesztivál és az azzal együttműködő Crescendo Nyári Akadémia programjainak. BESZÁMOLÓ

Egy művészeti fesztiválnak, művészeti kurzusnak nem is elsősorban a produktum a lényege, az, hogy az azon résztvevők mit hoznak létre, hanem a hangulat. Nem az előadások jelentik feltétlenül a csúcspontjait egy nyári akadémiának, hanem mindaz, ami az együtt eltöltött idő alatt történt, a sztorik, a személyes élmények, az interakciók, a másik életében való részvétel, az egymással megosztott, és ha nem is a legtermékenyebben, de a lehetőségek szerint leghasznosabban eltöltött idő. Ha a zene az apropója a másik felé fordulásnak, ez az idő nem csak a közös zenéléssel töltődik ki, hanem a zenéről folytatott beszélgetésekkel is, melyeknek mintegy folyománya, folytatása lesz muzsikálás.

A kamarazenélés tulajdonképpen ezt az intenzív együttlétet is jelenti. Még gyakorló zenész koromból tudom, az, hogy milyen lesz egy előadás, nem a gyakorlás idejétől, nem is a manuális készségektől függ (attól is, persze), hanem attól, mennyire tudok intenzíven jelen lenni a zenében, abban, amit éppen játszom. És ennek, a jól zenélésnek - hogy ne csak én élvezzem - alapfeltétele a légkör. A kamarazenészek munkálkodása is akkor vezet igazi eredményre, amikor nemcsak a mű szólal meg, hanem kimondatik a zenével valami általánosabb, fontosabb, mindannyiunkra érvényes, amikor a zene meg és el tud ragadni. És ennek megtörténtéhez kell a felek egyetértése, hogy a hang ne csak közös legyen, de harmonikus is.

Egy vonósnégyesről szóló filmben láttam-hallottam egy nagyszerű tanári instrukciót, azóta is azt gondolom, hogy zenélést ilyesfajta képekkel, ilyesfajta láttató hasonlatokkal, érzéskiváltó történetekkel lehet igazán tanítani. A vonósnégyes második hegedűse ebben egy ponton így magyarázta az értő figyelem mibenlétét: "Schubert utolsó kívánsága egy beszámoló szerint Beethoven op. 131-es kvartettje volt, azt szerette volna hallani a barátai előadásában. Amikor játszod ezt a kvartettet, gondold azt, hogy Schubert halottas ágya mellett játszol."

Azok, akik a Crescendo augusztus11-i - több órás - gálahangversenyén felléptek a nevezetes Kollégium melletti református templomban, egytől-egyig komolyan jelen voltak a művekben, még ha technikailag bizonytalanok, félszegek voltak, hibáztak is. Nem csak a be -és kijárkáló közönségnek, az élénken figyelőknek, az esetleg lankadóknak, barátoknak vagy rokonoknak játszottak, hanem Beethovennek, Schubertnek és annak is, aki Schubertet azon az említett órán magához szólította. Ha a hangszerjátékosokban volt valami közös, akkor az alighanem a tanári vezetésnek köszönhető alázat volt.

A növendékek többnyire nem teljes műveket szólaltattak meg, hanem különböző kompozíciók részleit adták elő. Bár a gálakoncert tizenhét fellépőjének legalább fele kimagaslóan felkészültnek bizonyult, átütően tehetséges, olyan, akire felkaptam volna a fejem, mondván, ez igen, őt biztosan hallani fogom még, nem sok akadt. Fekete Fanni megejtően szépen játszotta Debussy klarinétra írt első rapszódiáját, csodálatosan finom, érzékeny játéka jelentős élmény volt, ám partnere, Bethany Brooks nem érezte át a mű hangvételének lágyságát, a kelleténél durvábban szólt, és nem egyszer kissé le is maradt. Az USA-ból érkezett Alexandra Birch Tcherepnin-művet szólaltatott meg - erőteljesen és impulzívan, majdnem vibrálás nélkül, némi fanyar iróniával. Mellettük a legmaradandóbb élménynek Julia Palac játéka bizonyult, akinek tehetsége egy Marin Marais-kompozíció előadása során nyilvánulhatott meg.

Ami a Crescendo Nyári Akadémia egy másik hagyományát, az operaelőadást illeti, az idén Mozart Don Giovannijával készültek a résztvevők. Noha az alkotás közismert volta a közönség érdeklődése szempontjából esetleg előnyt jelenthetett, az interpretációt illetően talán túlzott kihívásokat támasztott a produkcióval szemben, egyszerűen azért, mert aligha akadt a nézők között olyan, aki ne tudta volna a látottakat-hallottakat számos más előadás élményével összevetni. Látványvilágában igen tartózkodóan felvázolt produkció volt ez, amely az amatőr színjátszás szokványos elemeit vonultatta fel: piros fényt és füstöt alkalmazott a pokol tüzéhez, oszlopfőket, vásznakat, kelméket az estélyhez, mindez azonban nem okozott volna komoly hiányérzetet, ha a zenei élmény kellőképpen magával ragadta volna a hallgatókat. Ezt azonban aligha lehetett a produkcióról elmondani.

Akár koncepciónak is gondolhattuk volna, hogy igazi férfinak csak Don Giovanni (Donkó Imre) látszott a darabban, ő képviselt némi emberi nagyságot, ő volt a leginkább figyelemre méltó alak. A többi szereplő azonban kellemetlenül elhalványult mellette: Joshua Bullion Don Ottaviójának hangszíne erőltetett volt, a figura pedig kissé szerencsétlen, és Annie Gill intonációs kihívásokkal küszködő Donna Annája sem tudott karizma dolgában versenyre kelni a címszereplővel. Így azok, akik határozottan jó teljesítményt nyújtottak ebben a kissé lassan poroszkáló előadásban, a magyarok énekesek voltak: a Masetto szerepében színre lépő Egyed Krisztián, a csodás Zerlinát életre keltő Horváth Orsolya, valamint Vámosi Katalin Donna Elvirája.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Az idei Berlinalén az is kiderült, hogy Martin Scorsese egy két lábon járó filmenciklopédia

A 74. Berlinale a megkezdett mederben folyt tovább: az elmúlt öt napban is maradt a határok és az aktuális társadalmi kérdések feszegetése.
Színház

Kétszemélyes tantermi előadás készült a Sorstalanságból a Katonában

A Gloviczki Bernát és Jakab Balázs előadásában látható színpadi adaptációt Bagossy Júlia rendezte. A bemutatót február 23-án tartják a Sufniban.
Klasszikus

Bach, Chopin és Schumann műveit szólaltatja meg Grigorij Szokolov a Müpában

Az orosz zongoraművész szólóestjén Johann Sebastian Bach négy duettje és c-moll partitája, Chopin mazurkái és Schumann Waldszenen (Erdei jelenetek) című műve hangzik el az MVM Koncertek – A Zongora sorozatban március 13-án a Müpában.
Vizuál

Süveges Rita festőművész lett az Esterházy Art Award közönségdíjasa

A 2023-as Esterházy Art Award-díjhoz kapcsolódó kiállítás március 3-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban, majd április közepén a kismartoni Esterházy-kastélyban is kiállítják a díjazott alkotók munkáit.
Vizuál

„Nem elég gondolni, tenni is kell” – fontos társadalmi ügyekről rendez kiállítást a Radnóti Színház

A társulat célja ráirányítani a figyelmet közös ügyeinkre, közelebb hozva, felnagyítva, kihangosítva azokat. Az előző évadban elindult kampány fotósorozatait Csoszó Gabriella készítette, a figyelemfelkeltő akció idén az újonnan szerződött színészek ügyeivel folytatódott.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Bach, Chopin és Schumann műveit szólaltatja meg Grigorij Szokolov a Müpában

Az orosz zongoraművész szólóestjén Johann Sebastian Bach négy duettje és c-moll partitája, Chopin mazurkái és Schumann Waldszenen (Erdei jelenetek) című műve hangzik el az MVM Koncertek – A Zongora sorozatban március 13-án a Müpában.
Klasszikus hír

A zene- és énektanári pálya népszerűsítését segíti a frissen átadott Kodály Műhely

A Városmajorban található intézmény kurzusoknak, szakmai és módszertani bemutatóknak, művészeti, zenetudományi témájú kerekasztal-beszélgetéseknek és kamarazenei hangversenyeknek ad helyet.
Klasszikus hír

Négy kiváló muzsikus rögzítette Brahms zongoranégyeseit

Brahms mindhárom zongoranégyesét vette lemezre Giovanni Guzzo, Szűcs Máté, Perényi Miklós és Várjon Dénes. Az album március 1-jén jelenik meg a Hungarotonnál.
Klasszikus ajánló

Kalló Zsolt lesz az Anima Musicae vendégkoncertmestere

Legutóbbi Nádor termi koncertjükön a zseniális Mendelssohn zenéiből válogattak, február 24-én pedig a szintén csodagyerekként emlegetett Mozart remekművei csendülnek fel az Anima Musicae Kamarazenekar és mostani vendégük, Kalló Zsolt koncertjén.
Klasszikus interjú

„Aki kíváncsi, mindig ki akar nyitni egy következő ajtót” – interjú Hámori Mátéval

Nemcsak azokhoz akar szólni, akik maguktól is bemennek a koncertterembe – Hámori Máté és a Danubia Zenekar azon igyekszik, hogy a legkülönfélébb emberek ráébredjenek, milyen fontos szerepet tölt be a zene az életünkben.