Klasszikus

Schubert a halálos ágyon

2013.08.17. 08:00
Ajánlom
A Zempléni Fesztiválon idén a legjobb és legmaradandóbb élményem az a félóra volt, amit egy sárospataki pizzériában a zenéről való beszélgetéssel töltöttem - és ezen kijelentésem nem feltétlenül negatív kritikája a Zempléni Fesztivál és az azzal együttműködő Crescendo Nyári Akadémia programjainak. BESZÁMOLÓ

Egy művészeti fesztiválnak, művészeti kurzusnak nem is elsősorban a produktum a lényege, az, hogy az azon résztvevők mit hoznak létre, hanem a hangulat. Nem az előadások jelentik feltétlenül a csúcspontjait egy nyári akadémiának, hanem mindaz, ami az együtt eltöltött idő alatt történt, a sztorik, a személyes élmények, az interakciók, a másik életében való részvétel, az egymással megosztott, és ha nem is a legtermékenyebben, de a lehetőségek szerint leghasznosabban eltöltött idő. Ha a zene az apropója a másik felé fordulásnak, ez az idő nem csak a közös zenéléssel töltődik ki, hanem a zenéről folytatott beszélgetésekkel is, melyeknek mintegy folyománya, folytatása lesz muzsikálás.

A kamarazenélés tulajdonképpen ezt az intenzív együttlétet is jelenti. Még gyakorló zenész koromból tudom, az, hogy milyen lesz egy előadás, nem a gyakorlás idejétől, nem is a manuális készségektől függ (attól is, persze), hanem attól, mennyire tudok intenzíven jelen lenni a zenében, abban, amit éppen játszom. És ennek, a jól zenélésnek - hogy ne csak én élvezzem - alapfeltétele a légkör. A kamarazenészek munkálkodása is akkor vezet igazi eredményre, amikor nemcsak a mű szólal meg, hanem kimondatik a zenével valami általánosabb, fontosabb, mindannyiunkra érvényes, amikor a zene meg és el tud ragadni. És ennek megtörténtéhez kell a felek egyetértése, hogy a hang ne csak közös legyen, de harmonikus is.

Egy vonósnégyesről szóló filmben láttam-hallottam egy nagyszerű tanári instrukciót, azóta is azt gondolom, hogy zenélést ilyesfajta képekkel, ilyesfajta láttató hasonlatokkal, érzéskiváltó történetekkel lehet igazán tanítani. A vonósnégyes második hegedűse ebben egy ponton így magyarázta az értő figyelem mibenlétét: "Schubert utolsó kívánsága egy beszámoló szerint Beethoven op. 131-es kvartettje volt, azt szerette volna hallani a barátai előadásában. Amikor játszod ezt a kvartettet, gondold azt, hogy Schubert halottas ágya mellett játszol."

Azok, akik a Crescendo augusztus11-i - több órás - gálahangversenyén felléptek a nevezetes Kollégium melletti református templomban, egytől-egyig komolyan jelen voltak a művekben, még ha technikailag bizonytalanok, félszegek voltak, hibáztak is. Nem csak a be -és kijárkáló közönségnek, az élénken figyelőknek, az esetleg lankadóknak, barátoknak vagy rokonoknak játszottak, hanem Beethovennek, Schubertnek és annak is, aki Schubertet azon az említett órán magához szólította. Ha a hangszerjátékosokban volt valami közös, akkor az alighanem a tanári vezetésnek köszönhető alázat volt.

A növendékek többnyire nem teljes műveket szólaltattak meg, hanem különböző kompozíciók részleit adták elő. Bár a gálakoncert tizenhét fellépőjének legalább fele kimagaslóan felkészültnek bizonyult, átütően tehetséges, olyan, akire felkaptam volna a fejem, mondván, ez igen, őt biztosan hallani fogom még, nem sok akadt. Fekete Fanni megejtően szépen játszotta Debussy klarinétra írt első rapszódiáját, csodálatosan finom, érzékeny játéka jelentős élmény volt, ám partnere, Bethany Brooks nem érezte át a mű hangvételének lágyságát, a kelleténél durvábban szólt, és nem egyszer kissé le is maradt. Az USA-ból érkezett Alexandra Birch Tcherepnin-művet szólaltatott meg - erőteljesen és impulzívan, majdnem vibrálás nélkül, némi fanyar iróniával. Mellettük a legmaradandóbb élménynek Julia Palac játéka bizonyult, akinek tehetsége egy Marin Marais-kompozíció előadása során nyilvánulhatott meg.

Ami a Crescendo Nyári Akadémia egy másik hagyományát, az operaelőadást illeti, az idén Mozart Don Giovannijával készültek a résztvevők. Noha az alkotás közismert volta a közönség érdeklődése szempontjából esetleg előnyt jelenthetett, az interpretációt illetően talán túlzott kihívásokat támasztott a produkcióval szemben, egyszerűen azért, mert aligha akadt a nézők között olyan, aki ne tudta volna a látottakat-hallottakat számos más előadás élményével összevetni. Látványvilágában igen tartózkodóan felvázolt produkció volt ez, amely az amatőr színjátszás szokványos elemeit vonultatta fel: piros fényt és füstöt alkalmazott a pokol tüzéhez, oszlopfőket, vásznakat, kelméket az estélyhez, mindez azonban nem okozott volna komoly hiányérzetet, ha a zenei élmény kellőképpen magával ragadta volna a hallgatókat. Ezt azonban aligha lehetett a produkcióról elmondani.

Akár koncepciónak is gondolhattuk volna, hogy igazi férfinak csak Don Giovanni (Donkó Imre) látszott a darabban, ő képviselt némi emberi nagyságot, ő volt a leginkább figyelemre méltó alak. A többi szereplő azonban kellemetlenül elhalványult mellette: Joshua Bullion Don Ottaviójának hangszíne erőltetett volt, a figura pedig kissé szerencsétlen, és Annie Gill intonációs kihívásokkal küszködő Donna Annája sem tudott karizma dolgában versenyre kelni a címszereplővel. Így azok, akik határozottan jó teljesítményt nyújtottak ebben a kissé lassan poroszkáló előadásban, a magyarok énekesek voltak: a Masetto szerepében színre lépő Egyed Krisztián, a csodás Zerlinát életre keltő Horváth Orsolya, valamint Vámosi Katalin Donna Elvirája.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Nők a zenében

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Klasszikus bach

Lépjen fel a Google-re, és komponáljon valamit Bach stílusában

Bach születésénak 334. évfordulóján a Google mesterséges intelligenciája egysoros zeneművet komponál az Ön dallamából is.
Klasszikus hír

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus hír

Eötvös Péter az Évad Művésze a Müpa 15. évadában

Bryn Terfel, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikus Zenekar, Waltraud Meier, a Concentus Musicus Wien, Paavo Järvi és Rolando Villazón is fellép a Müpa 2019/20-as évadában.
Klasszikus hír

Ők kaptak díjat a Bach Mindenkinek Fesztiválon

Öt művész, illetve a Magyar Állami Operaház kapta meg a klasszikus zenei fesztivál elismerését.