Schubert három utolsó zongoraszonátáját (c-moll, D 958; A-dúr, D 959; B-dúr, D 960) meglepően rövid idő alatt, 1828 szeptemberében, két hónappal halála előtt komponálta. A nyarat Bécsben töltötte - tervezett utazásairól megromlott egészségi állapota és főként anyagi gondjai miatt le kellett mondania -, és olyan remekműveken dolgozott a szonátákat megelőzően, mint az Esz-dúr mise és legutolsó dalai. A zongoradarabokkal párhuzamosan pedig nekilátott a C-dúr vonóskvintett megírásának. Életének utolsó időszakában tehát, betegségének súlyosbodása ellenére, gyors egymásutánban születtek az életmű meghatározó alkotásai.

November 4-én még jelentkezett Simon Sechternél, az udvari orgonistánál, hogy megtanulja a fúgakomponálás művészetét, de már csak az órák számában és a tananyagban tudtak megállapodni. A zeneszerzőt végleg ágynak döntötte a tífusz. Hallgassuk most a c-moll szonáta lassú tételét: