Nem fosztható meg ugyanis egy egész (vagy több) generáció (értve ez alatt e generáció előadóit és zenefogyasztóit is) attól, hogy ha van Schubertről mondanivalója - függetlenül attól, hogy az esszenciális, vagy nem - e mondandót a rögzítés által diskurzus tárgyává tegye.

Csalog Schubert-játéka karakteres, de nem abban az értelemben, hogy azonnal felismerhető. Valami különös titok lengi be Schubert kompozícióit, ami részben Csalog tartózkodó előadásmódjával is magyarázható. Hosszú szakaszokat szólaltat meg kiegyenlített dinamikával, egyenletesen csobogó lüktetéssel. A kompozíciókat egy-egy atmoszféra lelkesíti át. Csalog szemlélődik, de nem a meditáló játékmód értelemben. Mintha kívülről, egy kicsit távolról, üvegen keresztül nézné, hallgatná saját zongorázását. Talán nem tűnik belemagyarázásnak, de olyan, mintha benézne egy ház ablakán, s bent a meleg szobában önmagát látná, zongorázás közben. Schuberti dalhelyzet. Kora romantikus megkettőzött kép, megkettőzött személyiség. A leszorított hangzásból, tompított világításból, melodramatikus fojtogatottságból ki-kitör egyegy markánsabban fogalmazott gesztus erejéig. De az örömteli vagy indulatos felcsattanások nem ösztönösek; művi gesztusok, írnám, ha ez a kifejezés nem lenne a magyar nyelvben pejoratív. Artisztikus, írnám, ha a magyar nyelvben e kifejezéshez nem tapadna a szépelgő jelentés. Szépen megoldott, írnám, ha ez nem lenne „szakmaiaskodó". Titokzatos, írnám, ha nem tudnék rá jobb szót.