A muzsika állandóan továbbgördül, a "zenefolyam" szabadon áramlik eredeti előadásukban. Rendkívül izgalmas, szinte letaglózó előadás, melynek intenzitása egy pillanatra sem lankad. Az olykor nem egyszerű zenei összefüggések előadásukban teljesen közérthetőek lesznek. Noha ezek a vonósnégyesek - ritmikai komplexitásuk és a játszhatóság határait néha súroló állásaik miatt - a műfaj legnehezebbjei közül valóak, Zehetmair és együttese játszva veszi az akadályokat. A dallamvonalak, dinamikai jelek, tempóutasítások náluk egységet alkotnak és újra gesztusokká, mozdulatokká állnak össze. A finom hangnemi váltások, harmóniák kiemelésével, a néha éterien áttetsző hangzással különleges élményt szereznek a hallgatónak. Mindezt úgy fogalmazhatnánk meg egyszerűbben: életre keltik a zenét. Az op. 41-es sorozat harmadik darabja (A-dúr) valamivel nehezebben érthető, ismétléseivel néha hosszadalmassá nyúló muzsika, de a vonósnégyes hangzása itt is magával ragadó. Az a-moll kvartett (op. 41 no.1) megszólaltatása azonban lenyűgöző. Elképzeléseik azt sugallják, hogy azért játszották lemezre ezeket a műveket, mert olyan mondanivalójuk van velük, mint eddig senki másnak. Az együttesnek nincs gyenge pontja; tagjai minden szempontból egyenrangú partnerek. Ha nem lenne elkoptatott a szó, azt mondanánk, hogy a Zehetmair Quartett legújabb Schumann-lemeze: szenzáció.

Schumann: a-moll vonósnégyes op. 41 no.1, A-dúr vonósnégyes op. 41 no.3
Thomas Zehetmair - I. hegedű, Ulf Schneider - II. hegedű, Ruth Killius - brácsa, MusiCDome Francoise Groben - cselló
ECM - MusiCDome