Klasszikus

Service à la française

2012.05.15. 07:00
Ajánlom
Valahogy mindig más füllel hallgatunk egy olyan koncertet, amely csupán egyetlen nemzet vagy kultúrkör alkotásaiból szemezget. A hallgató akarva-akaratlanul is a szerzők egymásra gyakorolt "hatását” lesi, s a hasonlóságok felismerésével – legyenek azok bármily távoli analógiák – elégedetten csettint: ez amolyan olaszos, németes, franciás!

A pécsi illetőségű Pannon Filharmonikusok május 11-én este a francia ízek kedvelőinek kedveztek, sőt, a jól átgondolt menü a Henri Dutilleux nevét és munkásságát nem vagy csak igen kevéssé ismerők számára is ízletes maradhatott, hiszen a közönség a Dutilleux által felhasznált "alapanyagokból" is némi ízelítőt kaphatott.

Ha megkérdeznek egy zenetörténészt arról, hogy ki az a komponista, aki a legtöbbet látta a 20. század zenetörténeti fordulataiból, s ki az, akinek műfaji, stiláris és kompozíció-elméleti szempontból a legsokrétűbb az életműve, talán mindkét esetben Igor Stravinsky (1882-1971) nevét említetné meg első helyen. Stravinsky tényleg majdnem mindent kipróbált, amit a 20. században lehetett, de ebben nem pusztán képességei és érdeklődése, hanem - gyaníthatóan - hosszú élete is szerepet játszott. Hogy miért is fontos ezt itt megemlíteni?

Egyfelől azért, mert a pécsi zenekar pénteki koncertjének főhőse idén már a kilencvenhatodik születésnapját ünnepli. Koránál fogva Dutilleux - akárcsak orosz kollégája - ugyancsak szem- és fültanúja lehetett csaknem az egész múlt századnak. Más kérdés, hogy a francia mester korántsem a legkísérletezőbb kedvű komponisták közül való. Műveit gyakorta lengi körbe valami fura konzervativizmus, a (zenetörténeti) múlthoz való - olykor makacs - ragaszkodás. De éppen ez teszi sajátossá is zenéjét: mintha a 20. század megannyi pillanata sűrűsödne benne össze, s különösen a francia 20. századé - impresszionizmus és újklasszikus elemek keverednek itt atonalitással és a második világháborút követő trendekkel.

Különösen Tout un monde lontain című csellóversenyében tapasztalhatta meg a közönség ezt a különc sokféleséget, egyúttal azonban azt is, miért is nem vált Dutilleux egy Stravinskyhoz hasonlatos, nagy szintetizáló szellemmé. A mű merészsége részben éppen abban áll, hogy egy olyan korban vállalta a távolabbi múlthoz történő visszanyúlást és akkor haladt tovább a francia zene Debussy, Ravel, a Hatok és talán még a korai Messiaen által kitaposott nyomvonalán, amikor a tradíció-ellenesség és az újdonság kutatása második fénykorát élte, tradíció címén pedig legfeljebb Webernig és a dodekafóniáig illett visszanyúlni.

A csellóverseny persze nem feltétlenül koncertbarát szerzemény, egyfelől terjengőssége miatt, másrészt pedig azért, mert sziporkázó szólórészek és izgalmas zenekari állások mellett bizony "üresjáratok" is vannak a darabban. Zenész legyen a talpán, aki a múlt és jelen eme érzékeny párbeszédét minden pillanatban közvetíteni képes, és a kevésbé dinamikus részeket élettel tudja megtölteni. Valahogy az amúgy mesterien csellózó Perényi Miklósnak és az őt jobbára precízen kísérő filharmonikusoknak sem sikerült ez tökéletesen.

A rejtélyek övezte, szerzője által megtagadatott műként felkonferált másik Dutilleux-kompozíció keletkezési idejét tekintve is (1942) jóval közelebb áll az imént említett elődökhöz. Hát még hangvételében! A Fantasztikus tánc éppúgy eszünkbe juttathatta a La Valse-t, mint Rahmanyinov Szimfonikus táncait, ritmikájában pedig több ízben is a Petruskát és a Tűzmadarat idézte; a műsorfüzet által ígért elementáris erőből és komor háborús hangulatból ellenben igen keveset lehetett érezni, fantasztikumból pedig még kevesebbet. Tény, hogy a Bogányi Tibor vezényelte zenekarnak kimondottan tompa hangzása nem segítette az említett minőségek felszínre hozatalát, és ez különösen a visszafojtottabb, halkabb részekben okozott károkat. De emellett az sem lenne meglepő, ha a hallgatók közül többekben is felmerült volna a gyanú, hogy a komponista nem csupán a "nyomasztó háborús emlékek" miatt kívánt szabadulni eme alkotásától, hanem mert maga is érezte annak gyengeségeit, hiányosságait...

8E1E9BE8-E8FC-4111-9EF1-CD03A8EDC83E

Perényi Miklós

Hiányosságokról Debussy Tengere és Ravel Bolerója kapcsán aligha beszélhetünk, a két kompozíció méltán tartozik a zeneirodalom legnépszerűbb darabjai közé. Persze a műsor kiötlői választhattak volna kevésbé ismert és populáris szerzeményeket is a két mestertől, különösen Debussytől, hiszen az élvforduló okán ki tudja, hányszor fogjuk még hallani a százötven éve született francia zeneszerző három szimfonikus vázlatát. Ahhoz azonban - ahogy arra már fentebb is utaltunk - semmi kétség sem férhet, hogy a 20. századi francia zene fejlődését, sokszínűségét és magát Detilleux-t kevéssé ismerők szempontjából kimondottan előnyös volt e műveket egymás mellé helyezni. A két "klasszikus" megszólaltatása azonban nem sikerült tökéletesre. Ráadásul az itt megmutatkozó problémák (a kamarazenei érzékenység gyakori hiánya, illetve a fafúvósok haloványabb teljesítménye) visszamenőleg a koncert első felében elhangzottakat is némileg átértékelték. Éppen csak annyira, hogy a kritikusban felerősödjön az érzés: karmesternek és muzsikusoknak nagyobb összhangra van szüksége az egységesebb hangzás kialakításához, s elsősorban arra érdemes gondot fordítani, hogy a piano betétek több tartalommal és színnel telítődjenek. S akkor a közepesen jó előadás a tökéleteshez fog közelíteni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.
Zenés színház

Ügy lett a Soharóza kórus szerepléséből a Szigeten – Galéria!

A Soharóza Ügy című előadása megjárta a Szigetet, a backstage-ben és a próbán pedig fotósorozat készült. Ezt a galériát mutatjuk meg most Önöknek.
Színház

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája „himnuszát” - Klippremier

Tompos Kátya dalos játékra hívta kollégáit, többek közt Udvaros Dorottyát, Vecsei H. Miklóst és Mucsi Zoltánt. Hangulatos videoklip készült a Színházak Éjszakája idei „himnuszához”, melyet Hrutka Róbert és a népszerű színésznő közösen jegyeznek.
Tánc

Sosztakovics titkos szerelme egy balerina volt

Kalapács alá került a zeneszerző tíz szerelmeslevele, amit a Bolsoj egykori balerinájának, Nina Pavlova Ivanovának írt 1935. és 1939. között. A titkos románcról és a szerelmeslevelekről eddig a zenetörténészek sem tudtak.
Vizuál

Kulisszatitkok: így készült a Brian élete

A hetvenes években egy filmes stáb Tunéziába utazott, hogy leforgassa Jézus életének történetét a születésétől a kereszthalálig (Názáreti Jézus - 1977). A nyomukban pedig – sokszor ugyanazokon a helyszíneken és statisztákkal - egy hatfős angol csapat elkészítette a saját verzióját. A negyven éve bemutatott film a Pythonok szerint is legjobb közös munkájuk, amelyben gyakorlatilag az élet minden helyzetére megtalálható a válasz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Nagyon dübörög a zongorapiac Kínában

Mintegy 40-50 millió kínai gyerek tanul zongorázni, az országban gyártott hangszerek alig tíz százaléka kerül exportra. Kínában van kiknek zongorát gyártani.
Klasszikus évad

Köszönjük, hogy velünk töltötték a nyári estéket!

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is számos programmal várta az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje a vendégeket. Július 1. és augusztus 5. között klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenei stand up, opera és színházi előadás közül válogathattak az érdeklődők.
Klasszikus ajánló

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Klasszikus beszámoló

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Klasszikus érdekesség

Mégis, hogy írjuk Sztravinszkij nevét? Akarom mondani, Stravinskyét...

Fél hajkoronámat elvesztettem már a kérdés felett töprengve, és a legrosszabb, hogy a másik fele beleőszül. Szerencsére Bárdos Lajos kisegít.