Klasszikus

Sikeres árukapcsolás

2014.10.09. 09:24
Ajánlom
Csalog Gábor "Beethoven-szendvicsben" árulta Csapó Gyula darabját szeptember 28-án a BMC-ben. A közönsége - bár a töltelék kevésbé ízlett neki - vevő volt az ínyencségre. Hogy végül az árucsatolás megtalálta-e a kiutat az "Egyenes labirintusból", arra Mona Dániel kereste a választ. KRITIKA

Beethoven kései szonátáinak és a zongorista által személyesen ismert és/vagy tisztelt kortárs szerzők műveinek bemutatását tűzte ki célul a Csalog Gábor Vasárnap című sorozat, amely négy szólózongora- vagy zongorás kamarakoncertből áll. Az első hangversenyen Beethoven op. 101-es A-dúr és op. 111-es c-moll szonátája hangzott el, századunk zenéjéből pedig Csalog Gábor - pályafutása alatt nem először - Csapó Gyula 2001-es kompozícióját, az Egyenes labirintust választotta.

"Árukapcsolás!" - súgta szomszédjának egy hölgy, mikor felcsendültek a sztenderd komolyzene-kedvelők számára szokatlan hangok. Egy Beethoven-szonáta komplexitása, dallamossága és antik nemessége után hidegzuhanyként érte a közönség naivabb részét a mindössze hathangos formula ismételgetéséből és variálásából felépülő Csapó-mű. Biztos helyen, Beethoven klasszikusai között helyezkedett el a darab, így nem számított akkora eredménynek, hogy egy kortárs művel színezett hangverseny szűnni nem akaró tapssal végződött. Sokkal inkább annak számított azonban, hogy ennyi hallgatóhoz eljutott a legszorosabb értelemben vett korunk magyar zenéje. Néhányan sutyorogtak a darab közben, igaz. Árucsatolás történt, igen. De baj az, ha Beethoven a messzi távolból megtámogatja kollégáit? Az árucsatolás elérte célját, és minden egyes hallgató élményekkel gazdagodott mind a három mű által!

Hogy milyen élményeket adott az Egyenes labirintus? Először is az élvezhetőséghez szükségesek voltak bizonyos előismeretek. Mindenképp el kell hozzá olvasni Pilinszky János azonos című versét, mely a művet ihlette. Pilinszky soraiban tetten érhetjük azt a paradox és megfoghatatlan világot, mely a szavak elvesztésével csak még ingoványosabb lesz. A sorozatos ellentmondások, ellentétek, a konklúzió nélküli, eredménytelen elmélkedés, a telítődés és a légiesség azok, melyek megjelennek a zenében is. A szerző elérte célját: darabja "mind tömöttebb", de repül. Nincs benne fejlesztés és fokozás. Inkább lehetne ciklikusnak, többtételesnek nevezni... Mintha a zenei anyag - dagadása ellenére - önmagába térne vissza újra és újra. Repetitív, már-már minimalista muzsika ez, mely, a szerzőnek igazat adva, a véletlenek, a kiszámíthatatlan változások segítségével tartja mégis fent a közönség érdeklődését. Érdemes tudni, hogy Csapó Gyulát már korábban is érdekelte ez a megfoghatatlan világ. Csellóra írt Labirintusa kapcsán odáig jut, hogy "egy műalkotásnak nem tetszenie kell, hanem lehetőséget teremtenie arra, hogy hallgatója megnyíljon az ismeretlen előtt". Mindezekkel felvértezve már nem lesz akkora a döbbenet, hiszen tudjuk, nem szép, ellenben unalmas művet fogunk hallani. Mondom ezeket minden pejoratív felhang nélkül, ugyanis számomra tényleg segített ez a tudat, és könnyebben találtam meg a darab szépségeit és izgalmas pillanatait. Jóllehet magam sem találtam volna semmit, ha nem megfelelő interpretációt hallgatok. Csalog azonban olyan alázattal nyúlt a műhöz, olyan koncentrációval játszott, s vezette végig hallgatóit ebben a korántsem egyenes audio-labirintusban, hogy az ember tudta, abban a kottában zene kell, hogy legyen.

A kotta... Csalog Gábor egész este kottából játszott. A fények mind kihunytak, mikor belépett a színpadra; csak a zongora billentyűit, valamint a kottatartót megvilágító apró lámpák biztosítottak fényt. A Richterre hajazó megoldás hatásos volt, kiválóan illett mind Beethoven lírájához, mind Csapó sejtelmességéhez. Csalog tekintete, ahogy a kottát szemlélte, szintén nagyon szimpatikus volt. Nem csapott darabra hangolódó show-t, azonnal zongorához ült, és játszott, de kottát szuggeráló szemeiben volt valami irigylésre méltóan bálványozó. A meggyőző látványon túl azonban megvoltak a módszer buktatói is. A teátrális lapozás, melyet a zongoraművész gyakran magának intézett, nemegyszer váratlan és minden bizonnyal nem szándékos késleltetéshez vezetett.

Átszellemültség - ezt olvastam még ki Csalog Gábor szemeiből. Hasonló átszellemültséggel játszotta Beethovent, mint Csapót. Ez utóbbinak inkább előnyére, előbbinek talán hátrányára vált. A beethoveni üzenetek túlboncolgatása, a kontrasztok túlélezése és a dramaturgiailag jelentős pontok túlromantizálása hol vontatott, hol giccses pillanatokat eredményezett. Az agogika és a dinamikai váltások gyakran szélesre sikerültek. A forték túlontúl erőszakosak lettek, a pianók-pianissimók azonban gyönyörűen csengtek-bongtak az egész hangverseny alatt. Az A-dúr szonáta első tételének balpedálos leheletei megadták a darab alaphangulatát és nívóját. Csalog páratlan érzékenységgel nyúlt hangszeréhez, és a fátyolos fényben elengedett fátyolos hangok igazi csodát idéztek elő. A jobbpedál használata nem mindig sikerült ilyen hibátlanra; gyakran elmaszatolt egy-egy aprólékos szakaszt, melyek ujjtechnikai kivitelezése ugyanakkor semmi problémát nem jelentett.

Így vegyült csillogó virtuozitás, véletlen disszonáns összecsengés, erőszakosság és kifinomult lágyság másfél órában. A zongorajáték mindig gazdagodott, hol erénnyel, hol túlzással, de amit egy tehetségkutatóban úgy mondanának, hogy "ez átjött", az átjött. Mintha nem is csak Csapó Gyula darabjára vonatkoznának Pilinszky szavai: "mind tömöttebb és mind tömöttebb / és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk."

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Színház

Lemondja tervezett bemutatóját a Rózsavölgyi Szalon a kultúr-tao körüli bizonytalanság miatt

A magánszínház közleményt adott ki, amelyben azt írják, színházakat is érintő finanszírozási bizonytalanság miatt kényszerülnek erre a lépésre.
Színház

Gyertek az Átriumba, amíg lehet! - Újabb színház kongatja a vészharangot

A kulturális taotámogatás megszűnése miatt egyre több színház jövője válik bizonytalanná, ugyanis nem tudnak tervezni a 2019-es évadra.
Klasszikus

Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

November 25-én szólal meg a Zeneakadémián a Bartók Világverseny és Fesztivál gálakoncertje, amely egyben lezárja a zeneszerzőversenyt is. Fekete Gyulával, az intézmény Zeneszerzés Tanszékének vezetőjével beszélgettünk, aki azt is elmondta, milyen kérdést felesleges feltenni egy komponistának.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus érdi tamás

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Klasszikus nfz

A zene ajándék

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2018/2019. évadának koncertjeire már feltölthető ajándékkártyával is vásárolhatóak jegyek.
Klasszikus la scala

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mozgássérült sportoló és siket színésznő is fellép Frenáknál

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának november 17-i adásában vendégünk lesz Rohmann Ditta gornodkaművész, Borbély László zongoraművész, Frenák Pál koreográfus, Horváth László, a Fonó igazgatója.
Klasszikus interjú

Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

November 25-én szólal meg a Zeneakadémián a Bartók Világverseny és Fesztivál gálakoncertje, amely egyben lezárja a zeneszerzőversenyt is. Fekete Gyulával, az intézmény Zeneszerzés Tanszékének vezetőjével beszélgettünk, aki azt is elmondta, milyen kérdést felesleges feltenni egy komponistának.