1969 és 1985 között a Kenti Opera zeneigazgatója volt. Különösen erős drámai érzéke ebben az időszakban mutatkozott meg, több mint 40 operát mutatott be Monteverditől Brittenig és Tippettig. Operakarmesterként olyan színházakba hívták, mint a Londoni Covent Garden, a Firenzei, Velencei Opera, valamint Bécs, Berlin és Párizs operaházai.

1978-ban saját együttest is alapított, a London Classical Playerst. Ezzel az együttessel számos hanglemezt készített. Az együttes 1997-ben oszlott fel, tagjai a nem kevésbé híressé vált Orchestra of the Age of Enlightenment (A Felvilágosodás Korának Zenekara) együttesében folytatták karrierjüket. Norrington az a típusú karmester, aki nem szívesen fogadja el a megszokott megoldásokat, és az eredeti forrásokat, kéziratokat tanulmányozza. Kitűnő kutató is, aki eredményeit – sok közülük igen meglepő – interpretációjába is beépíti. A szerzői kéziratok tanulmányozása során több esetben meghatározta az adott mű helyes tempóját, nem egyszer felfigyelt hangszerelési eltérésekre.