Szűk körben, zeneszerző-kollégák és tanítványok jelenlétében avatták fel Jeney Zoltán síremlékét, melyet a művész halálának harmadik évfordulójára készített Jovánovics György szobrászművész. Az avatóünnepségen Rajk Judit és Lukin Zsuzsanna énekeltek, beszédet mondott Radnóti Sándor esztéta, filozófus.
„A négy dombormű az oldallapokon megőrzi a kocka definitív formáját, de ezeket is tekinthetjük lapos domborműveknek, ha a kocka oldalát nem alapsíknak, hanem keretnek tekintjük. A fehér relief alkotás Jován mester szignatúrája, s a temetői sétáló, aki ismeri oevre-jét, de nem tud erről a művéről, szerzőségét azonnal felismeri. [...] Jovánovics önidézete utalhat Jeney meghatározó zenei gesztusára, az évtizedeken átnyúló önidézetek variációs szövevényére. [...] Amit látunk, nem két nagy művész valamifajta közösségéről szól, noha elmondható, hogy mindketten a funerális művészetnek, a végtisztesség művészetének megújításában teljesedtek ki.
De mégsem Jeney zenéjének, ha egyáltalában lehetséges volna ilyesmi, plasztikai felidézéséről van szó, hanem az élők tiszteletadásáról
– mutatta be a síremléket Radnóti Sándor.
hírlevél
