Robert Schumann Az Éden és a Péri bemutatóján az egyik legnagyobb zeneszerzői sikerét aratta, ő maga is legnagyobb és remélhetőleg legjobb műveként definiálta azt. Mi lehet az oka, hogy a bűnbánó angyalról szóló, a perzsa mitológiából származó, megkapóan szép történet megzenésítése mégis ritkán kerül pódiumra?
Ez egy jó kérdés, mert attól függetlenül, hogy a darab énekszólói igen nehezek, egyáltalán nem tartozik a megvalósíthatatlan kategóriába. Az Éden és a Péri műfaja szerint egy gyöngyszem, szépsége és tartalma alapján sokkal nagyobb teret kellene kapnia a koncertműsorokban, mindenféleképpen többször kellene megszólalnia.
A Nemzeti Énekkar is most először énekli a műfaját tekintve is különleges, idill-oratóriumot. Milyen jelentőséggel bír a mű előadása az együttes életében?
Ez egy olyan dalciklus vagy dalokat felvonultató szimfonikus zene kórussal, amelyben egyformán hangsúlyosak a hangszerek és az énekhang.
Schumann a zenekart kissé zongoraszerűen használja, ami nem csoda, hiszen mint kettétört karrierű zongoraművész egy egész életen át hordozta e hangszerhez való vonzódását.
Ez a kettősség – amely az egész darabon végigvonul – a kollégákat is megérintette az első perctől fogva. Nagyon szeretjük a művet, már a nyáron előkészítő próbákat tartottunk.
Ezek szerint hosszabb, speciálisabb felkészülést igényel?
Nem kifejezetten, de mivel ősszel rendkívül sok hangverseny és feladat állt előttünk, valamint egy váratlan és egyben rendkívül megtisztelő koncertbeugrás is adódott Amszterdamban, előre kellett dolgoznunk, ami a mű betanulását illeti. November közepétől azonban ismétlő próbákat tartunk, melyeket zenekari összpróbák követnek.
Somos Csaba (Fotó/Forrás: Posztós János / Nemzeti Filharmonikus Zenekar)
Mi a titka az előadók könnyű összecsiszolódásának egy viszonylag rövid próbafolyamat során?
Azt szokták mondani, hogy egy jó szereposztás már fél siker. A produkciót Attilio Tomasello vezényli, aki számos, rangos zenekarral dolgozik világszerte. Kolonits Klára, Brickner Szabolcs, Kovács István és Láng Dorottya a legkiválóbb hazai énekesek sorába tartoznak, többször koncerteztünk már velük. Az említett szólistákhoz csatlakozik Szalai Ágnes kiváló énekes művészünk is, a szoprán szólam egyik legmeghatározóbb tagja.
… akit 2015-ben Az Év Művésze díjjal jutalmaztak. Rendszeres gyakorlat, hogy a kórus tagjai szólistaként lépnek fel egy-egy produkcióban. Hogyan hatnak vissza az énekkari munkára ezek a megbízások?
Az a tapasztalatom, hogy aki szólistai feladatot kap az együttesen belül, felfrissülve, új tapasztalatok birtokában folytatja a kórusban való tutti munkát.
Legtöbbször meghallgatás után választjuk ki az énekkarból a szólistáinkat, de Ágnes 2009 óta tagja az együttesnek, rendszeresen énekel szólót a Nemzeti Filharmonikusok rendezvényein, különösen erre a szerepre most nem volt szükséges a próbaéneklés.
A november 23-i koncert az alapító karnagy emléke előtt tisztelgő, 2018-ban indult Pászti-bérlet részeként hallható. Milyen átalakuláson, fejlődésen ment keresztül a bérlet szerkezete az elmúlt évadok során?
Leginkább a helyszín módosult. Kezdetben az Olasz Kultúrintézet adott helyet a koncertjeinknek, de ez nem minden szempontból vált be, így tavaly óta a Pesti Vigadóban lépünk fel. A tartalmat változatlan elképzelések mentén visszük tovább: szeretnénk megmutatni a Nemzeti Énekkar sokszínűségét, elsősorban nagyoratórikus darabokon vagy operákon keresztül. Legalább egy hangversenyt mindig a cappella műsorral szoktunk kiállítani, így lesz ez idén is a Pászti-bérlet harmadik, február 16-i, Tánc című hangversenye esetében.
Korábbi céljai között szerepelt, hogy az itthoni intenzív jelenlét mellett az énekkart többen megismerhessék külföldön is. Említette Amszterdamot, decemberben pedig Brüsszelben és Liège-ben koncerteznek. Beérni látszik a törekvés?
Valóban, most nagy lendületet kaptunk ezen a téren. Vashegyi György főzeneigazgató úrnak köszönhetően, a Concertgebouw megkeresésére utaztunk Amszterdamba, ahol Jörg Widmann: Arche című oratóriumát énekeltük november 12-én. Ez egy négy évvel ezelőtt komponált grandiózus alkotás, óriási létszámra: három kórus – köztük a Nemzeti Énekkar –, és a Holland Rádió Filharmonikus Zenekara és Énekkara vett részt az előadásban, ami egy lemondás után a mi beugrásunkkal jött végül létre.
Rendkívül érdekes alkotásról van szó, nem könnyű megvalósítani, így a meglévő produkcióink mellett gyakorlatilag minden fellelhető időben próbáltuk azt.
A decemberi felkérés egy régebbi megállapodás: a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar és Madaras Gergely meghívására utazunk Brüsszelbe és Liège-be. Két hangversenyt adunk és egy felvételen veszünk részt. César Franck nevét Belgiumban és francia földön igen nagy becsben tartják, a hangversenyek az ünnepelt szerző kétszáz éves jubileuma alkalmából jönnek létre Madaras Gergely vezényletével. A Boldogságok című francia nyelvű oratóriumot szólaltatjuk meg, melyet Magyarországon teljes terjedelmében még tudomásom szerint nem lehetett hallani.
Somos Csaba karigazgató és a Nemzeti Énekkar (Fotó/Forrás: Nemzeti Énekkar)
Vashegyi György október 1-jétől a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár új főzeneigazgatója. Vele korábbi koncertek révén már kapcsolatba kerültek, de milyenek a friss munkaköréhez fűződő, aktuális munkatapasztalatok?
A magyarországi profi kórusok énekes tagsága, így a Nemzeti Énekkar is jól ismeri a főzeneigazgató úr zenei-művészi elképzeléseit, és talán mondhatom azt, hogy ő is jól ismer bennünket. Valóban örömteli, hogy most szorosabbra fűzhetjük a szakmai kapcsolatot! Igen könnyű megtalálni a közös hangot, tényleg egy nyelvet beszélünk és elindult egy nagyon-nagyon érdekes, értékes, minőségi munka.
Milyen további, kiemelt események várnak a Nemzeti Énekkarra ebben a szezonban?
A belgiumi sűrű hét után december 17-én a Zeneakadémián Kodály Budavári Te Deumát szólaltatjuk meg, december 23-án pedig az első koncertet adjuk Vashegyi Györggyel főzeneigazgatói minőségében, ahol Bach Karácsonyi oratóriumából fogjuk énekelni az első három kantátát. Ez a karácsonyi koncert zárja a 2022-t. Februárban a Pászti-bérlet harmadik, márciusban a negyedik hangversenyére készülünk, az utóbbit én magam fogom dirigálni. Poulenc Stabat Matere és Verdi Quattro pezzi sacri című műve fog felcsendülni. A Nemzeti Filharmonikusok centenáriumát ünneplő áprilisi hangversenyen Bartók Cantata Profanáját fogjuk énekelni Kovács János dirigálásával, ami szintén fontos alkalom lesz számunkra, júniusban pedig a Budapesti Wagner-napokon lépünk fel. Bár gyülekeznek a felhők a mi fejünk felett is – a kulturális finanszírozást is érintő, átfogó gazdasági intézkedések nehéz helyzetbe hozzák a zenei együtteseket, néhány vendégprodukciónk elmarad vagy új időpontot kell keresnünk –, még így is rendkívül sok, szép feladat áll előttünk. Reméljük, ez így is marad, és előbb-utóbb a baljóslatú fellegek is tovaszállnak.
Szerző: Filip Viktória
Fejléckép: Somos Csaba (fotó: Posztós János / Nemzeti Filharmonikus Zenekar)
Támogatott tartalom.
hírlevél
