Klasszikus

Sosztakovics és a cselló

2006.03.02. 00:00
Ajánlom
A törékeny, húszas évei elején járó Han-Na Chang csípőre tett kézzel, elszántan és kissé dacosan néz szembe velünk legújabb CD-jének borítójáról. A koreai származású csellista hölgy művészi karakterét – legalábbis a Sosztakovics-lemez tanúsága szerint – remekül ábrázolja a fotó: előadásmódja legtöbbször robbanékony, férfias, olykor egyenesen harcias.

A 2006-ban százéves Sosztakovics op. 107-es első gordonkaversenye mellett – érdekes módon – Chang lemezén nem a második versenyművet hallhatjuk, hanem a jóval korábban komponált, op. 40-es Csellószonátát. A fiatal gordonkás – akit ugyan már nem lehet kezdőnek titulálni (elég azt említeni, hogy több mint tíz éve szerződött az EMI-hoz) – nem először készít kamara- és versenyművet egymás mellé állító válogatást. 2003-ban kiadott felvételén Prokofjev gordonkára és zenekarra írott Sinfonia concertantéját szintén a szerző egyetlen csellószonájával párosította. Remélhetjük, hogy a lemezek egymás utáni megjelentetését nemcsak az ügyesen kihasznált kerek évfordulók inspirálták (ti. Prokofjev halálának ötvenedik évfordulója 2003-ra esett), hanem a jóval érdekesebb zenetörténeti összefüggés is: Sosztakovics ugyanis éppen Prokofjev szimfonikus-versenyművének hatására kezdett saját csellóversenyének megkomponálásába.

Han-Na Chang két legutóbbi lemezét mindezeken kívül Antonio Pappano személye is összekapcsolja; a felvételeken a neves karmester nemcsak a London Symphony Orchestra élén, de zongoristaként is közreműködik. A Sosztakovics-lemezen Pappano érzékeny kamarapartnernek bizonyul, és valószínűleg az ő érdeme az is, hogy a csellóversenyben a zenekar játéka a legmagasabb mércével mérve is kifogástalan, sőt sokszínű és életteli. Külön elismerés illeti a műben jelentős szerephez jutó szólókürtöst, Tim Jonest (csakúgy, mint a borítófüzetet, amely őt az együttesből kiemelve, név szerint is megemlíti) – mindvégig remekül játszik, de az egész lemez talán legihletettebb pianissimóját is neki köszönhetjük a lassútétel elején.

Igen, „sajnos“ csak neki, mivel – mint már fent előrevetítettem – Han-Na Changnak nem a pianissimo az erőssége. Hangszíne a halk részeknél (pl. a szonáta lassú tételének elején), különösen az alsó két húron nem egyszer tompa, kásás, és a lírai szakaszokban (pl. a szonáta nyitótételének melléktémájában) romantikus manírokkal – túlzott vibrátóval, néhol apróbb glissandókkal – él, noha ilyen szakaszoknál az egyszerűbb, letisztultabb interpretációt sokkal inkább helyénvalónak érezném. Ezzel szemben Chang előadásában igazán meggyőzőnek találom a nagy fizikai erőt kívánó, robosztus, risoluto karaktereket. A csellóverseny utolsó tételét talán még sosem hallottam ilyen energikusan és magabiztosan, de a szonáta fináléjának fanyar humorát is találóan szólaltatja meg, éppúgy, mint a Scherzo iróniáját. Hogy lendülete néha vehemenciába csap át, és csellójának hangja erőltetetté, préseltté válik, – számomra legalábbis – kevésbé fontos, mint a lehengerlő előadás.

Nem szóltam még Chang legfontosabb erényéről, a remek időérzékről, amely leginkább talán a csellóverseny kadenciájának jól kivárt szüneteiben és pontosan felépített fokozásában szembeötlő. Mégis, Han-Na Chang Soszakovics-lemezén – amely összességében méltó tisztelgés az idén százéves szerző művészete előtt – a csellószonáta biztos ízléssel, a zongoristával együtt lélegezve előadott, finom rubatói jelentik a legemlékezetesebb pillanatokat.

(Sosztakovics: 1. csellóverseny, op. 107; Csellószonáta, op. 40; km.: Han-Na Chang (cselló), London Symphony Orchestra; vez. és zongorán km.: Antonio Pappano; EMI 32422-2; 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.