Stravinsky olyan zeneszerző, akire néhány ütem alapján is rá lehet ismerni, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a huszadik század első felének egyik legnagyobb hatású zeneszerzője. Elképesztő virtuozitásának és határtalan képzelőerejének köszönhetően lenyűgöző életművet hagyott hátra az utókor számára.

Hommage AStravinsky fotó (Fotó/Forrás: Benkő Sándor)

Hommage à Stravinsky címmel - számos nagysikerű közös koncert után - ismét erős karakterű sorozattal jelentkezik a két kiváló zenekar: a Keller András vezette Concerto Budapest és a Rácz Zoltán által jegyzett UMZE Kamaraegyüttes a Zeneakadémián. A koncertek mindegyikén egy-egy fiatal, tehetséges zongoraművész szerepel majd: Fülei Balázs, Balog József és Fejérvári Zoltán.

Az Hommage à Stravinsky-sorozat mindhárom hangversenyének Rácz Zoltán a dirigense, vele is dolgozhattam már korábban, akkor Ligeti Zongoraversenyét adtuk elő. Örülök, hogy ő vezényli a koncertet, mert amellett, hogy pregnáns személyiség, ütős mivolta miatt is elvárja a zenészektől a ritmikai pontosságot, valamint azt a fajta objektív játékmódot, amit Stravinsky igényel. A zeneszerző ugyanis sosem szerette, ha túlinterpretálták a darabjait, számára az volt a fontos, hogy valóban puritán módon szólaljanak meg. Rendhagyónak tartom ennek a sorozatnak a műsor-összeállításait, hiszen kortársai vagy későbbi szerzők mellé helyezve sokkal inkább a régi formákat megtöltő új tartalom lesz az érdekes.

- nyilatkozta Fejérvári Zoltán. A januárban, februárban és márciusban hallható három koncerten olyan meghatározó művek hangzanak el Stravinskytől, mint a Tavaszi áldozat, a Szimfónia három tételben vagy a Zsoltárszimfónia. Az ismert dallamokat egészen unikális, huszadik századi és kortárs mesterek művei kísérik. A január 13-i koncerten Steve Reich Tehillim (Zsoltárok) című különleges vokális darabja után, sor kerül egy abszolút ősbemutatóra, a közönség a Zeneakadémián hallhatja először Bob Becker Music ont he Moon című kompozícióját. És hogy miért abszolút ősbemutatóról beszélünk? Ennek a darabnak két verziója van: elkészült egy kamarazenekari verzió, aztán a szerző kiegészítette négy szóló ütőhangszeres szólammal. A két zenekar az utóbbi verziót fogja eljátszani, amelyet eddig még senki nem szólaltatott meg.

A második, február 25-i koncert is tartogat meglepetéseket: Magyarországon eddig még nem hallhattuk Stravinsky nagy hatású kortársának, Edgar Varèse egyedülálló művét, az Arcantát. Varèse, mondhatjuk, hogy látnoki képességekkel rendelkezett, szokatlan zenéjével jóval meghaladta korát. Valami olyanra vágyódott, amelyet az akkori feltételek még nem adhattak meg neki, ő mégis képes volt szinte elektronikus hangzásvilágot létrehozni –elektronikus hangszerek nélkül. A sorozat március 30-i zárókoncertjére Rácz Zoltán egy igazán különleges művet választott: hazánkban mindeddig még soha nem mutatták be Pierre Boulez Tombeau című művét, a magyar közönség először az UMZE és a Concerto Budapest tolmácsolásában fogja hallani ezt a remekművet.